Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-01 / 30. szám
240 MAGYAR FÖLDM1YELŐ REGÉNY-TAR A beszélő sir. BODNÁR GÁSPÁR elbeszélése. 1 I. Jó ideje annak, hogy özvegy Cseresnyés Andrásné minden reggel avval a sóhajtással ébred fel: — Édes jó Istenem, vájjon annak a fiúnak nincsen e valami baja ? Aztán, mikor legsürgősebb reggeli dolgait elvégezte, megint csak azzal a biztató reménynyel néz ki az utcaajtón: — Én édes Istenem, talán csak ma levelet kapok a fiútól! Mekkora türelemmel várja várja óráról, órára, percről percre az öreg Sikolyát, a régi, ember emlékezett óta örökösen mozgó levélhordót! Mikor a „Nagy utcai“ fordulónál meglátja Sikolya bácsinak tisztes alakját, szinte eláll kis időre lélegzete s ajkai titkon ilyetén való imádságra nyílnak: — Oh én édes jó Istenem, segíts egy kis örömre ! De Sikolya bácsi már régóta messziről felemeli ráncos kezeit és tagadólag int: — Nincs, nincs: nem jött semmi! Cseresnyésné asszony visszafordul aztán nagy szomorúan és biztatja magát tovább és tovább! — Majd holnap, majd holnap biztosan! A holnap is megérkezik. Cseresnyésné még korábban kiáll a kapu elé és még nagyobb reménységgel várja — a levelet. Már látja a fordulón Sikolya bácsit, keze nem emelkedik fel ... arcán jóleső öröm dereng. — Jött! — kiáltja messziről, és egy piros utalványt vesz ki táskájából. Cseresnyésné remegő kezekkel nyúl utána, sietve rohan kis szobájába, pápaszemét is alig bírja az örömtől orrára illeszteni: — Édes jó Istenem, ez a fiú egy szót sem ir, csak szokott kis havi segélyét küldi el. Az aggódó anya szemei megtelnek könynvel. A jó asszony abban a pillanatban tudja, hogy baj van. Beteg ? Beteg a teste vagy talán a lelke ? Egy pillanat és elhatározásával készen van. Neki menni kell, ő nem maradhat itthon, ő nem viselheti el e kínzó bizonytalanságot. Útra kerekedik tehát. Megy gyalog a harmadik vármegyébe ... fiát gyógyítani. S midőn a sorompót elhagyja és a hosszú, sima országút feléje integet, lelkében meggyujtja a reménység angyala az emlékezetnek világát ... hogy a fárasztó utón átélje mégegyszer azt a hatvan esztendőt, mely vállaira nehezedik. — A fiú iskolába járt már, mikor a halál elrabolta a leggondosabb családapát. Az a kevés vagyon, a mit megmenthettek, alig volt elégséges a mindennapi kenyérre. — De az Endre fiú igen jól tanult. Nagyobb tanuló korában már megkereste a ruhára valót, sőt édes anyjának is juttatott egy pár garast. Jó emberek is akadtak, kik biztatták, hogy menjen a fővárosba, mert ott könnyen végezheti a felsőbb tanulmányokat. A fiú fel is ment. Mikor a szülei meleg kebelről először távozott meszszire, özvegy édes anyja úgy a lelkére beszélt, hogy a fiú zokogva borult anyja nyakába s elhatározással Ígérte : — Megfogadom tanácsodat édes jó anyám, az Isten mind két kezével áldjon meg. (Folyt köv.) XEVESSCKKÜ! Szerecsen a kutban. Gruisor, hunyadmegyei faluban történt meg a következő mulatságos eset. A község lakossága hetek óta hiába tekint az ég felé egy kis esőért, az eső csak nem akar megjönni s a vetést a legnagyobb veszedelem fenyegeti. A szárazság kiperzselt mindent. A jámbor atyafiak javasemberekhez, a falu véneihez fordultak, mondanák meg, mi lehet az oka a pusztító szárazságnak 1 A vének azt felelték, hogy valami gonosz szellem van a községben s az az oka a bajnak. A kétségbeesés a tetőpontra emelkedett. A múlt héten aztán egy átutazó vándorkomédiás trupp ütött tanyát a falu végén. A társaságnak volt egy néger tagja, aki másnap besétált a faluba, annak nevezetességeit megtekinteni. Az utcákon senkit sem látott, mintha az egész falu kihalt volna. Séta közben megszomjazott, vizet akart inni és betért egyik gazda udvarára, ahol kutat látott. A kútnak nem volt sem csigája, sem gémje, hanem csak úgy csáklyára akasztott vödörrel kellett belőle meríteni a vizet. A csáklya azonban sehol sem volt és a szomjas néger látván, hogy csak egy kevés viz lehet a kút fenekén, mint ügyes tornász, egy-kettőre átvetette magát a kút kávájára és óvatosan, a falban levő köveket használva fel lépcsőnek, lekuszott egészen a viz fenekéig. Amint a kissé fárasztó ivás után ki akart mászni a kutból, alig hogy kidugta a fejét, meglátta őt az ezalatt hazatért s az udvaron épen a kút felé tartó háziasszony, a fekete fej láttára rettenetes sikoltozásban tört ki: — Jaj, a gonosz szellem ! Itt van a mi kutunkban! A következő pillanatban már a harangokat is félreverték s néhány perc alatt talpon volt az egész falu. — Megvan a »dráku>! A Kosztán Grigor kutjában van I — kiáltozták az emberek és valamennyien kaszával, kapával felfegyverkezve a Kosztánék háza elé rohantak. A néger látva a csődületet, nem mert kibújni a kutból, csak időnként dugta ki kócos fejét. Nemsokára az egész udvar tele volt s csak úgy zúgott a nép haragja: — Agyon kell ütni! Meg kell égetni! A kúthoz azonban senki sem mert közeledni. Végre a falu legvakmerőbb legénye összeszedte bátorságát, egy baltát ragadott ki a szomszédja kezéből és határozott léptekkel a kút felé tartott. A néger kidugta a fejét s miután körülbelül tisztában volt a helyzettel, összetett kézzel érthetetlen hangon kegyelemért esedezett. A nép felzugott: — Nincs kegyelem ! Üsd fejbe Dumitru! És Dumitru már ütni készült a szegény ördögre, a mikor — értesülve a veszedelemről — jajveszékelve tört utat magának a komédiás-csapat vezetője s az utolsó pillanatban megmentette a néger életét. A legjobb minőségű háztartási és gazdasági olkkek, hamisítatlan Jó Italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezde- -- ■ =~*~"~ " ményezői forduljanak útbaigazításért a — „HANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, .. ■ BUDAPEST. ' Kö telékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind jó /«Tedménynyel működnek MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.
