Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-01 / 30. szám
234 MAGYAR FÖLDMIVELŐ órákig a kutya farkáról is, hát én beszélhetek ám a magatok javáról. Mert a példaszó azt is mondja nagy figyelmeztetésül, hogy „esztendőben csak egyszer van aratás!“ Hát bizony legyen minden embernek az esze helyén, hogy szorgos gonddal viraszszon, ne hogy aztán a másik aratásig felkopjék az álla. A holnap ugyanis senkinek sincs a homlokára Írva. Kár szokta az embereket okosabbá tenni. A mi újságunk szorgos figyelemmel megírta hétről-hétre azokat a borzasztó károkat, miket — legtöbbször gondatlanság miatt — a tűzveszedelem a múlt évi betakarításkor és utánna is okozott. De azért az emberek még sem okulnak. Vagy egészen elhagyják az óvóintézkedéseket, vagy elfelejtik a tűzbiztosítást, vagy halogatják, hogy hát ráérek, majd. Pedig atyámfia már régiek is azt tartották, hogy három gazember van a világon! Kiváncsi vagy reá, hogy melyek azok? Hát megmondom magyarán: Az első: Ráérek. A második: Elfelejtettem. A harmadik: Majd! Hogy hazánkban a veres kakas olyap szabadon röpköd, pusztít, öldököl, abban ennek a három gazembernek van legnagyobb része. Ugyanazért járjatok túl már egyszer ezeknek a jómadaraknak az eszén. Úgy szokott történni, hogy mikor a községben veszedelem üt ki, utána összeül a kupak-tanács, aztán óraszámra beszélik, hogy hát majd jövőre igy, meg úgy lesz. Ahol azonban sok a szó, ott kevés a tett. Igen tenni kell és pedig kellő időben. Meg kell vizsgálni a csűröket, meg kell fontolni, hol lehet szérűt vágni, hol lehet az életet összegyűjteni. A szomszéd vigyázzon szomszédjára és ha észreveszi, hogy veszedelem fenyegeti az asztagok elhelyezése mián, kellő módon és helyen keressen orvoslást. Tűzi fecskendőkről, vízről idejében gondoskodjatok. A községek, gazdák egyesületei vigyázzanak, hogy a gépekhez tanult és okleveles embereket és ne kontárakat alkalmazzanak. A múlt esztendőben történt, hogy egy óriási tűzveázedelem támadt a miatt, mert a gépész nem értett mesterségéhez. Valami falusi kovácsmesteremberből tette meg önmagát gépésznek. Inkább áldozatot hozzanak, de szakértő józan életű gépészeket kell alkalmazni. Hát a pipát, gyujtófát emlitsem-e? Egyszóval atyámfiai legyetek rajta, hogy okossággal, előrelátással és lelkiismeretességgel a bajt elkerülhessétek. Ezek ami őszinte szavaink. Hát vigyázzatok! Jó mondások. Amit adsz, jó szívvel add. Ki könnyen hisz, könnyen csalatkozik. Mit használ a vaknak, hogy az apja látott ? A szolga is szeret parancsolni. Szegénysorsu katonák támogatása. A minisztertanács folyó évi április hó 18-án tartott ülésében elhatározta, hogy a Bosznia-Hercegovinában és Dalmáciában elhelyezett közös hadseregbeli csapatokhoz és intézetekhez, valamint a haditengerészethez a külpolitikai viszonyok miatt behívott, illetőleg visszatartott tartalékosokat és pót- tartalékosokat, akiknek otthon gyámolitásra, szoruló hozzátartozóik vannak, megfelelő segélyben részesítik. Kormányunknak ezt az intézkedését, mely nemcsak az alsóbb néprétegek anyagai támogatását célozza, hanem a véderőt ezzel is közelebb hozza az élethez, nagy örömmel üdvözöljük. Teljesen méltányosnak tartjuk azt, hogy az a katona, ki az egész ország és annak népének védelme érdekében hónapokon át fegyver alatt áll és ezalatt az idő alatt keresetétől elesik, ne a község szegény alapjából, hanem az állami pénztárból nyerjen segélyt. A segélyre igényt tartó tartalékosok és póttartalékosok, valamint hozzátartozóik összeírását a főszolgabirók végzik. A községi elöljárók állapítják meg az igényjogosultságot és az államkincstárt ért károsodásért vagyoni felelősséggel tartoznak. A község népét pedig az összeírás céljáról és idejéről szokásos módon, hirdetmény vagy dobszó utján értesítik. / A segélyezés idejét, az összeírást végző hatóságok akként állapítják meg, hogy azok a katonák, akik Őfelségének 1908. évi november hó 3-ról kelt legfelsőbb elhatározása folytán vonultak be, folyó évi március hó 15-től, azok a katonák pedig, kik a folyó évi március hó 15-én kelt legfelsőbb elhatározás következtében vonultak be, a bevonulás napjától a szabadságolás napjáig körülbelül folyó évi május hó 15. napjától, május hó 31. napjáig, nyernek segélyt. A tartalékosok és póttartalékosok egy része tehát, nem az összes, hanem csak ez év március hó 15-től teljesített szolgálata idejére igényelheti a támogatást. Bár a behívott katonák számításba nem vett idő alatt is elestek keresményüktől és nélkülözték a hozzátartozók a gyámolitást, mégis a sérelem nem oly nagy, amilyennek látszik. A behivottak nagy része póttartalékosokból állott, kik mert véletlenül magas sorsszámot húztak, illetve 2—3 év helyett amugyis csak nyolc hetet szolgáltak és eme többé-kevésbbé indoktalan ked-