Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-25 / 29. szám
X 232 MAGYAR FÖLDMIYELŐ — Eladta, a más földjét. Szegedről jelentik : A szegedi rendőrség érdekes társaság működéséről rántotta le a leplet. A bűnbe esett emberek valamennyien tanyai emberek, akik furfangos szövetkezéssel ki akartak fosztani egy tehe tetlen öreg asszonyt a vagyonából. Király Ferenc, akinek már többször volt a baja rendőrséggel, valahogyan tudomást szerzett róla, hogy Sárközi Imréné Hajnal Lida szegedi asszony 30 hold földjét el akarja adni. Ez a Sárköziné már hosszabb idő óta betegeskedett és azért akarta földjét eladni. Király Ferenc szerette volna a birtokot, de pénze nem volt reá. Az eladási szerződést azonban mégis megkötötte Hajnal Lídiával és ennek alapján kérte a birtoknak nevére való átíratását. A telekkönyvi hatóság azonban valami formai hibácskát talált az okiraton és megidézte Hajnal Lídiát. Ekkor aztán kiderült, hogy Sárkőziné Hajnal Lidia nem irta alá az okiratot, sőt megtette a feljelentést a csalók ellen. A rendőrség rögtön beidézte Király Ferencet s az okiratot láttamozó tanukat. Király megmaradt amellett, hogy a birtokot megvette Hajnal Lídiától és erre bizonyítékul tanút jelentett be. A tanú egy szegedi tanyai asszony valóban azt bizonygatta, hogy Hajnal Lidia személyesen irta az okiratot. Hosszas vallatás után aztán megtalálták a dolog nyitját. Az okiratot csakugyan hogy Hajnal Lidia nevű asszony irta alá, ennek azonban se háza, se földje. A furfangos társaság valamennyi tagját letartóztatta a rendőrség. — Kivándorlás Vasmegyéböl. Szombathelyről Írják, Vasmegyéból május hóban, a most összeállított kimutatás szerint 96-an mentek ki Amerikába. Öt hónap alatt 1689 vasmegyei, kevés kivétellel mind földmivelő, vette kezébe a vándorbotot. Az utolsó három esztendő öt első hónapja alatt 5007 lélekkel kevesbedett meg Vasmegyénk lakossága. SEY Efeft*ftÜ.X ’0,111 A jó példa ISMERETE K-T AR A. Leánykérés az eszkimóknál. Fent a sarköv jeges vidékein nem régóta ismerik még az egyházi szertartással megkötött házasságot, de mióta a hittérítők Gröndlandban megnyerték a benszülöttek bizalmát, azóta ott is pap köti össze örök életre, elválaszthatatlanul á párokat. A leánykérés azonban roppant nehezen megy, mert az északi sarkvidéknek szüzei fagyosak, mint a Jeges-tenger, a leánykérő ifjak pedig félénkek, gyámoltalanok és szenvedélvtelenek. Nagyon nehezen megy ilyenformán a házasság- kötés és körülményei. A házasulandó legény rendesen a hittérítőhöz fordul és igy szól hozzá: — Szeretnék megnősülni. A hittérítő a leány nevét kérdezi. A legény megnevezi. — Beszéltél már vele ? — Nem. — Miért nem ? — Nem tudom rá elszánni magam. Beszélj te vele. A hittérítő magához hivatja a leányzót, elbeszélget vele és végre tudtára adja, hogy ideje volna már, hogy főkötő alá kerüljön. — Nem akarok férjhez menni, — felel a leány. — Kár, olyan jó férjet tudtam volna számodra. — Ki az ? — Pista fiam. te, osztán imádkoztál-e máma ? — Igenis, jedes apám! Persze, hogy imádkoztam! — Osztég melyiket mondtad ? — Azt, a melyiket jedes apám mondta, mikor a múlt reggel a fináncok a jó magyar dohányt keresték nálunk ! A felelet. Két apró gyermek megy az utcán. Egyforma nagyok, a hajuk, szemük egyszínű, sőt arcra is úgy hasonlitnak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. Egy urnák, aki szemközt megy velük az utcán, feltűnik a két gyerek nagy hasonlósága és barátságosan megkérdezi tőlük : — Ikrek vagytok, gyerekek '? Mire a két gyerek engedelmesen feleli: , — Nem ; — zsidók !... mikor A legkellemesebb idő. — Mond meg Károly, — kérdi a tanító ur van a legalkalmasabb ideje az almaszedésnek? — Mikor a Bodri kutya meg van kötve — válaszolt a beszéd- és értelemgyakorlatban kitűnő Károlyka. A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA. Falusi. A legtöbb ember szavajárása : Ha én ezt tudtam volna! Pedig igy kellene nekik szólani: »Bizony, ezt én tudhattam volna«. — 2434. A lap visszajött e felvilágosítással : Cim ismeretlen. Tehát’? Tessék az ottani postahivatallal megértetni, hogy ön már pár év óta ismeretes, mert ’iszen a lapot rendesen kapta. — Erdíd. Nem vagyunk szenzálok. Arra nem vállalkozhatunk. — Olvasóköri tag. Igen, egy nagyobb elbeszélést közlünk éppen most. Aztán jön a többi. — D. I. Budapest. Mi itt feltesszük a lapot. Ott lehet a baj, a zavar. Az üdvözletét átadtuk. — Hí olvasó. Szép, szép. Csak terjesszék is a lapot, mert dicséretekből nem fizethetjük a nyomdát meg a postabélyeget. — író. Csak aztán úgy ne járjon, mint az egyszeri, nem is olyan régi iró. Kiadta könyvét, mer’ azért, hogy neki sok az ismerőse. Igen ám, de az ismerősei meg arra számítottak, hogy az iró ur jó emberük lévén, csak megküldi tiszteletképen. így történt, hogy — az iró ur hoppon maradt. A hittéritő megnevezi a kérőt. A leány kijelenti, hogy nem ér az a legény egy hajítófát. A hittéritő előveszi rábeszélő képességét. — Ne hidd, hogy úgy van. Szorgalmas legény biz’ az, jól ellátja a házat, pompásan ért a szigonyvetéshez és szeret! A bájos gyermek élvezettel hallgatja a hittéritő szavait, de végül konokul megmarad vonakodása mellett. A hittéritő egyet fordít a dolgon: — Jól van, nem kényszeritlek, hiszen akad még párja annak a fürge legénynek... A hittéritő elhallgat, de a leány egyet sóhajt, aztán szemlesütve újra megszólal: — Hiszen, ha akarod... — Nem, nem! — tiltakozik a lelkész — a világért sem akarlak rábeszélni. Uj sóhaj. A lelkész kérdi: — Hát ugy e, nem mégysz hozzá? A leány mélyen elpirul és hátat fordít a hittérítőnek : — Azt hiszem, mégis gyenge legény a kérőm. — Úgy? hát nem két cethalat ejtett el a múlt nyáron is, mig a többiek semmire sem mentek ? Na de jól van; nem akarsz a felesége lenni? — De igen! — felel a leány, felveti a szemét és egyenesen a lelkész szemébe néz. — Hát akkor Isten áldása legyen rajtatok! — szól a lelkész és az uj párt még aznap összeesketi. Kérjétek a Gazdakörökben, Olvasó-egyletekben a „Magyar Eöjdmivelőu-t! MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁBON.
