Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-25 / 29. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMAR, Arany János-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTELAJIIONOS : BODNAR (JASPAR Előfizetési árak: Egész évre . . . . . 4 korona Fél évre .... . . . 2 Negyed évre . . . . . 1 HÉTEŐLHÉTRE Politikai hírek.-- ♦ Cs endesedik az ország. Most aratnak. Úgy érezzük, mintha elcsendesedtek volna a kedélyek. A politika hullámai — legalább egy időre — nyugodtabban folynak. Hja ennek meg van a maga oka-foka. A nyár teljes erejében kibontakozott. Magyar- országon feszült figyelemmel, két hétről — két hétre lesik, mérlegelik, hogy milyenek a terméskilátások. Vájjon javulnak e vagy rosszabbodnak. Mert ez dönti el — nem ugyan a politikát, de azt, hogy ez országban lesz a magyar ember jóléte? Sőt bizony az is kétségtelen, hogy végeredményében a termés visszahat mindenre, amiből az ország nyugalma áll. A múlt és idei esztendő. Összehasonlítás. A terméskilátások javulása dacára aggódó érzéssel kell megállapítani, hogy a termés még mindig messze mögötte marad a múlt esztendő végeredményének. Az eredmény talán meg sem fogja közelíteni a múlt éviét. De amig az utolsó kalászokat le nem szedték, be nem hordották elcsüggedni nem szabad. A szőlőtermés eredményével azonban már sok helyen tisztában lehetnek. Az eddigi csapásokat tetőzik újabbak. A fellépett lisztharmat, peronospora stb. stb. De van rengeteg borkészlet. És ez valami. Sőt sokat jelent. A föld haragszik. Ismét nagy földrengések. Elpusztult falvak. A föld is haragszik. Az ég is. Egyik természet figyelő irja, hogy régen nem volt már annyi villám okozta szerencsétlenség, mint mostanában. De a földrengések is oly gyakoriak, megdöbbentők, hogy igazán. Az öreg föld is haragszik. Görögországban volt a minapában pusztító földrengés. Falvak és emberek pusztultak el. A halottak számát sok százra teszik. Úgyszintén az összeomlott házakét is. Újra meg fog talán indulni a segitő-jótékony- ság. Csak aztán újra ne érje a világot csalódás. Hogy, ugyanis a jótékonysághoz hűtlen kezek nyúlnak. Mint az legközelebb Olaszországban történt. Ahol a jármot két felé húzzák... (B. G.) A minapában akaratlanul is egy családi jelenetnek voltam tanúja. Az asszony vásárlásból jött haza és a karján egy csomó uj ruhának valót hozott. A férfi, mikor meglátta a csomagot, elvesztette higgadtságát és nem épen gyöngéd szavakkal traktálta élete párját: — Már megint rád jött a vásárlási mánia. Már megint uj ruha. Már megint a divat ördöge. Az asszony kardos menyecske ám. Meg se’ ijed a maga árnyékától. Kezét most is csipejére eresztette, aztán oda állott férje- ura elé. — Rám fog jönni igenis, valahányszor kártyázol. Valahányszor vesztesz. A minap is 50 koronát nyertek el tőled. Hát ha te úgy, én pedig igy. Együtt keressük, együtt is osztozkodjunk. A férfit mintha zuhannyal öntötték volna végig, elhallgatott. Csendesen kifordult az udvarra és ott mormolta lassan, bünbá- nólag azt a régi közmondást: — Átkos az a ház, ahol a jármot kél felé hinták.
