Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-18 / 28. szám
222 MAGYAR FÖLDMIVELŐ sókká és szabad alkálivá bomlik. A szabad alkáli azulán zsírral találkozik, ezt beburkolja és ennek összefolyását meggátolva a bőrről vagy a szövetből eltávolítja. A tisztításhoz nagyban hozzájárul a habzás, amely mechánikailag is hat. A mosáshoz lágyvizet kell használni, mert a vízben levő mész, magnézia és vasvegyületek a zsírsavakkal vegyülnek, azokat kicsapják és nem habzanak, minélfogva a kemény vizeket mosás előtt szódával vagy felforralással kell tisztítani, illetve lágyítani. — Algériában vannak a legdusabban termő szőlők. — Németország évente 20 millió madártollat küld Londonba. SZŐ VETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNK! A falusi tejszövetkezetek működése az 1908. évben. A földmivelési minisztérium most hozta nyilvánosságra azt a kimutást, mely a falusi tejszövetkezetek múlt évi eredményeit foglalja össze. A kimutatás szerint 1908-ban a tejszövetkezetek száma 558 volt. A beszállított tej mennyisége 83,999.176 litert tett ki. Ezzel szemben 1907-ben 84 ezer liter tejet, 1905-ben meg 95 ezret szállítottak. A vajtermelés is hanyatlott. 1907-ben 2,800.328 kgr. vaj készült, mig a múlt esztendőben csak 2,439.717 kgr. Az értékesítésre vonatkozó adatok sem kedvezőbbek. 1905-ben a szövetkezetek összes bevétele 10,199.028 korona volt. És azóta csaknem állandóan ez az összeg szerepelt a kimutatások bevételi rovataiban. 1908-ban azonban a bevétel mindössze csak 8,484.095 korona volt, ami óriási értékbeli visszaesést jelent, pláne ha tekintetbe vesszük, hogy a tejszövetkezetnek az ő nagy fontosságuknak és hatásuknak megfelelőleg legalább is 100 millió korona bevételt kellene felmutatniok. (Dániában 1907-ben 250 millió korona volt a bevétel!) A mi a szövetkezetnek vidékenkénti alakulását illeti, 1908-ban is Baranya vezetett, amit talán nem kis mértékben a »Baranyavármegyei Tejszövetkezetek Szövetségéinek kell betudnunk. Baranyában, hol 1895-ben csak 3 tejszövetkezet volt, ma már 78-ra szökkent föl a szövetkezetek száma. Érdekes jelenség, hogy a területi elosztásnál nem a magyar vidékek vezetnek, hanem főként azok, amelyeken tömegesen laknak németaj ku polgártársaink. A szövetkezeti mozgalom a múlt esztendőben egyáltalán nem hozta meg azt az eredményt, melyet a két esztendő előtti fényes fejlődés után méltán elvárhattunk volna. Ezt a visszafejlődést másra nem vezethetjük vissza, mint arra, hogy a kedvező eredményt óriási módon befolyásolta az 1908-iki nagy takarmányhiány, amikor sok marha került ennek folytán levágásra és a külföldre. Mindazonáltal az eredmény nem egészen elvetendő, főleg ha — mint mondjuk — tekintetbe vesz- szük a tavalyi takarmányhiányt. biz újság ? Isten madárkái. Az én lakóim otthon ülnek ... Irta: Bodnár Gáspár. Szakadatlan munkás napok után... egyszer csak veszem észre, hogy az én lakóim... Isten madárkái, a fecske pár — megcsendesednek. Feltűnően otthon ülőkké lesznek. Ki-kiszállanak ők most is napjában, annak folyamában. De koránt se’ annyiszor, megszámlál- hatlanul, mint mikor fészküket rakták. Mi- történt? Hát megvallom... gyermekké lettem, hogy megtudhassam. A fészek szedés, a madártojás, a fiókmadarak kirablásának ős szenvedelme elsimult bennem. De úgy látszik gyökere maradt. Létrát támasztottam az eresznek. És én, a vén gyerek ... felkapaszkodók, hogy láthassam... a fészek belsejét. Tettem pedig ezt akkor, mikor módomban volt meglesni, hogy a — lakóim nincsenek otthon. — Illik-e? — kérdeztem magamban. — Hát iszen, elvégre ők az én lakóim. Az én házam eresze ez. Nekem jogom van ahhoz, hogy lássak és tudjak. Felkapaszkodók. Bepillantok a kis hajlékba. Tojásokat látok! Szép rendben. Ott nyugodtak a pihe közt — melegben. Ott szenderegtek a lég urainak, leendő nemzedékének élet napjai... a fészekben. Puha, lágy selyem pihe közt. Alig volt azonban pár percnyi időm arra, hogy a fészekben jól körültekintsek. Villámsebességgel termett ott, elsőben a Füstös. Az apa. Hatalmast csicsergett, mintha vész sip szólalt volna meg. Amint tisztába jött a helyzettel... röpült vissza a levegő-birodalomba. De csak pillanatra. Mert nyomban visszaérkezett. A Csóréval, az anyával. Micsoda siró-rivó csicsergések. Micsoda keserves zenével. Micsoda érthető szemrehányással. Azt toll le nem írhatja. Majd körülröpkedték a fészket. Majd ablakom felső párkányára szállottak. Siettem és ott hagytam a fészket. Az én lakóim örvendő csicsergéssel szállottak vissza. Az ő fészkükbe. Az ő puha ágyokra. Ahol szendergett életük folytatása. A jövő nemzedék. A tojásba. És nekem úgy tetszett, hogy most, talán a veszély érzetének miatta, még inkább őrizték azt a fészket. Hogy az anya, a Csóré, elsem hagyta. Az élelemért az apa szállott a légürbe. Hogy valahogyan el ne aludjék az élet. Ott, azokban a tojásokban. Gonosz kéz meg ne rabolja a puha pihe fészket. Össze ne törje. Idő előtt szét ne zúzza. Az életet. A jövőt. Az uj nemzedéket. Édes jó Istenem! A gyönge madár mily ösztönnel, mennyi csodás jelenséggel van rajta, hogy fiókjaiba élete folytatódjék. Hogy azokból a tojásokból minden, de minden fecske fiók feltámadjon, életre jöjjön. Egyetlen egy se’ maradjon el. Mily csodás, aggódás és reménység ! Mily csodálatos féltékenység. Hűség, büszkeség. És az emberek ? És a magyar családok? És az uj, modern családi gondolkozások! Oh, be nehéz erről a jelenségről Írni. Be ne- nehéz elhinni. Pedig valóság. Igaz. Vannak anyák, akik Isten csapásának mondják, hogy élet szendereg méhükben. Akik zúgolódva, kétségbeesve gondolnak az időre, mikor oda lesznek láncolva az otthonhoz, a fészekhez. De ne többet!
