Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-18 / 28. szám
220 MAGYAR FÖLDM1VELŐ bokros nagy haja szélállott, mint kerek szita és különféle fogásokkal zavargatta az öreg juhvágót. Rán- cigálta, taszigálta, gáncsokat vetett a lába elé, látszott, hogy csufolódik, ingerkedik Markulesz, midőn egyszer csak a mészárosok asztalától felsivitott egy borízű hang: — János bácsi, fogja már kend! Ne csúfolja az a német. Szőllősi János még idáig egy szót sem szólt, most is csak ennyit mondott: — Nesztek! Egyik kezével megmarkolta a német haját, a másikkal meg átnyúlt az ülőkéjéhez és a nézők közé hajította a kosárfejü németet. Markulesz idő múltán tápászkodott fel. Nyögött a német, úgy elrestelte magát, hogy midőn lábrakapott, mindjárt el is szaladt. És mint a mesében mondják, talán még most is szalad, ha meg nem halt ? Bár tán, én azt hiszem, meghalt Markulesz. Meghaltak a nagy erejű, csendes Szőllősi Jánosok is... Manapság kevélyen pöfögő, dübörgő »gőzősön« rohan a világ. Senkinek sincs kedve és ideje kedélveskednu virluskodni. _______Mól — Londonban kocsi gázolt el egy embert kinek egyik lába fából volt. A faláb eltörött és belsejéből nagy mennyiségű arany- és ezüst pénz gurult a kövezetre. — Mikor a német pénzverde kéményeit tisztogatják, a koromból körülbelül ezer dollár értékű arany kerül ki. Az idei aratás. Minden esztendőben úgy volt, hogy Péter és Pál napjára kifenik a kaszát; kivonulnak az arató párok s néhány kora érésű árpa már le is volt aratva. Az idén a hideg tél következtében a munkás ember áldva gondolhatott arra, aki a kisemberek védelméért a munkástörvényt megalkotta: ebben a balsikeres esztendőben kétszeresen oka vám hálát adni a Gondviselésnek, hogy idejében a törvényhozás bölcsessége a szegény embert megvédte. És csodálatos, hogy éppen az a törvény védi meg a szegény munkásembert, amelyet lelketlen és féktelen izgatás »rabszolgatörvénynek« csúfolt ki. Már most, mikor a kalász vékonyan adja; most, mikor a részre dolgozó arató pár egy heti kosztját sem tudná talán sok helyen megkeresni: most látjuk nagy jelentőségét és horderejét annak, hogy a törvény megadta a lehetőségét annak, hogy a munkásember a munkába állás előtt nyilatkozzék: részre akar-e dolgozni vagy pedig holdszámra termény vagy pénzbeli díjazásért? Az idén sok helyen látszani fog. hogy ez a kikötés' a gazdára terhes, de a munkásra határozottan áldott törvényes intézkedés. Emlékezzünk csak vissza: a lelketlen izgatok annak idején ezt a törvényt, mely a munkásról is gondoskodik, merte rabszolgatörvénynek elnevezni ? Most, ebben a nehéz esztendőben, világosodik ki minden szónál szebben, hogy e törvény a gyöngének védelméért született meg. A törvény méltányos, emberséges és keresztény szellemtől van áthatva. Az a törvény, amelyet a munkásosztály feltolt apostolai oly csufondárosan megrágalmaztak, az a törvény a szeretet, a méltányosság, a gyöngék védelmére állt és a munkásosztályról való gondoskodást ez évben sok száz aratópár igénybe is fogja venni. A dolgozó mezőgazdasági munkásoknak ezt a törvényt dicsérni nem kell. Ide-oda tiz esztendeje van érvényben és ahol meg volt az egymást megérteni vágyás szándéka : ott tiz év óta békés aratás van, nem egyszer tapasztalták a munkások, hogy mennyire igazságosan szabták meg ebben a törvényben a gazdák és munkások jogait és védték meg a gazdát is, de a munkás anyagi érdekét is. Nem is azért Írjuk meg ebben a nehéz, sokféle súlyos gondokban való időkben ezeket, mintha az érdekelt munkásosztályt akarnók felvilágosítani és meggyőzni. Fel vannak világosodva és meg vannak győződve e nélkül is. Erre tehát nincsen szükség. De rámutattunk a mai gyöngébb termésű évben a félnek aránylag kedvezőbb helyzetére azért, hogy egyszer már a tartalmatlan, a széllel bélelt, csufondáros rágalmazó szónak vessünk véget. Ahogyan ezt a becsületes szándékú, a társadalmi békét híven szolgáló törvényt »rabszolga-törvénynek« lehetett legyalázni, éppen olyan jogosak, éppen olyan igazak az egyéb csúfolódások is, amelyek törvényes intézkedések leszólá- sára a békétlenség, az elégületlenség konkoly hintésére, a keserűség érzésének felköltésére vannak szánva. Céljuk a rendbontás, zavar teremtése és a zavarosban való halászás. Ez azonban az idén sem fog sikerülni. Ennek elejét vette a helyes, az emberséges törvény, hogy paég akkor is, mikor Isten áldása szűkösebb, még akkor is a munkás munkája bérét megkapja, mert rajta áll: részt akar-e, vagy holdanként való készpénzt? Az aratási munkabérek. A mezőgazdasági munkásoknak főkeresete az aratás. Ekkor szerzi be a munkás egész esztendőre való kenyerét. Az aratási munka legtöbb helyen részért történik. Ha az aratási termésrészt tekintjük, azt látjuk, hogy az ország legtöbb helyén 13-ik részért aratnak az aratók. Esztergom, Zólyom, Komárom, Somogy, Győr, Veszprém, Bács-Bodrog vármegyékben a vármegyei átlag 12-ik rész. Egyes helyeken aratnak tizedik részért is, de vannak azután helyek, ahol tizennegyedik részért aratnak a munkások. Pénzértékre átszámítva egy pár arató keresetét, az itt felsorolt vármegyékben a következő tételeket kapjuk. Egy pár arató keres: Esztergommegyében 98 koronát, Nógrádmegyében 88, Trencsénmegyében 90, Turócmegyében 89, Zólyommegyében 94, Gömör és Kishontmegyében 95, Sárosmegyében 88, Ungme- gyében 72, Zemplénmegyében 91, Biharmegyében 93, Szabolcsmegyében 97, Szatmármegyében 96, Szilágymegyében 72, Ugocsamegyében 52, Aradmegyé- ben 88, Csanádmegyében 95, Krassó-Szörénymegyé- ben 78, Temesmegyében 99 koronát. Az erdélyi megyékben mindenütt kevesebbet keres hivatalos becslés szerint egy pár arató száz koronánál. Sőt Hunyadmegyében 49 korona az átlagos kereset.
