Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-11 / 27. szám
X 21(5 MAGYAR FÖLDMIVELÓ REGÉNYTAR Hogyan lett az elkényeztetett leányból jó háziasszony? BODNÁR GÁSPÁR elbeszélése. 7 — Hallgasson meg tehát. Gyermek valék. S midőn éveim, szellemem fejlettsége szerint is azt kívánták, hogy a nagy leányt játszani: én még mindig abban a tudatban voltam, hogy hiszen játszó kis bábomat csak most tevém le. Jó anyám is e gondolatban volt. Hiszen egyetlen gyermek vagyok, nekem adá szivének egész szeretetét. így ismerém meg önt, igy mondottam ki, hogy szeretem. Én e szeretetben boldog voltam. Suttogni hallottam a világot. Egyesek szúró megjegyzései a mi családi szentélyünkbe is behatottak. Fájt, hogy ez mind hátunk mögött történik. Egyszer aztán meglátogatott egy barátném. Együtt jártunk a neveidébe és nagyon szerettük egymást. Ő azóta árva lett és szegény. Két keze munkájával tartja fenn magát magát, de becsületesen és tisztán, mint azon lelkek szokták, kiknek szivébe egy jó anya képe vésődött. Ilonka eljött hozzám — és elmondott mindent. — De ezt nem azért tettem, — szólott átszellemülve — hogy boszut állj azokon, kikről most beszéltem. Zsuzsikám ezt ne tedd. Viszonozd azzal, hogy tetteiddel fogod megcáfolni őket. És ekkor érzém, mii}' igazságot mondott e leányka. A világ ítéleteit sokan szenvedélyesen, a boszu és visszatorlás gondolatával fogadják. Vigasztalhatatlanok lesznek ezek. A nyugalom itt önismeretre vezet. S boldog, ki ismerni kezdi önmagát, ki meghallja lelkiismerete szózatát. Gondolkozni kezdettem. Szivemet szálakra szedtem. Mily eredményre jutottam? Hogy a világ sokszor kíméletlen, gyöngédtelen, de nem mindenkor igazságtalan. Nyomban hozzáfogtam a munkához. Pótolni mindazt, mit mulasztottam. Ezzel tartozom önmagámnak, de különösen önnek. Egy esztendő múlva oltárhoz vezethet egy nőt, ki ime ma Ígérheti, hogy nem csak szeretni fog tudni, de házat is vezetni, osztozni a férj küzdelmében, megérteni az ő örömét. Olyan volt a leány, mikor e szavakat elvégzé mint egy királyné. Szép az mikor a nő egy szent elhatározással szivében tudtára jő hivatásának s nem meggondolatlanul, de kötelességeinek érzetében fogadja el a férfiú kezét, hogy hűségére, oltalmára bízza egész életét. Pali boldognak érezte magát. Szava nem volt többé, megtört az érzelmek viharában. De szemeinek tekintetével, arcának derült vonásaival mutatá, hogy megértette a leányt. észreveszi, hogy ennek s kis családnak nagyon gondos asszonya van. — Olyan boldog vagyok édes anyám, irta haza az uj asszony csak a minap. Nem kívánok mást a jó Istentől csak hogy meg ne zavarja ezt a nyugalmamat. Reggel korán kelek, kis majorságom már az ajtóban vár. Délig elvégzem házi kötelességeimet, délután aztán olvasgatok. Milyen szépen be-lehet osztani egy háziasszonynak az időt, hogy hasznát vehesse annak is, a mit a neveidében drága pénzért tanult. Olyan jó, ha tudjuk, mi az az otthon. Palikám is nagyon elégedett. Főztömmel is meg van elégedve. A húsvéti pászkám meg olyan szép volt, hogy még a szentelő papnak is rajta akadt a szeme. Julcsa mondta, a jó öreg asszony. Ilyen megelégedett hangú levelek mentek az öreg szülőkhöz nagyon gyakran. El lehet képzelni, milyen örömük volt a szülőknek.- Ugye-e mondá Réti sokszor. — mégis jó az öreg a háznál. De a mi a legfőbb s a mit elhallgattatni nem lehet: Halminé, meg Kóródiné tökéletesen meg adták magukat. Sőt elhatározták, hegy ha a szülők látogatására Zsuzsikáék haza jönnek, majálist rendeznek és a túrós-csusza készítését Zsuzsikára bízzák. A majális is megtörtént. A turós-csuszáért pedig Kóródiné asszonyság kegyelmesen kiadta a diplomát arról, hogy Réti Zsuzsikából jó háziasz- szony lett. (Vége.) Milyen a csók? Egy angol szinmüiró — nyilván nem volt egyéb gondja — hossza fáradsággal és utánajárással megállapította, hogy mi a különbség a más és más nemzetek csókja között. Kutatásának igen szomorú eredménye volt és pedig az, hogy a legtöbb nemzet asszonya egyáltalán nem ért a csókhoz. Általában a legtöbb nö csókjának bizonyos erősen jellegzetes nemzeti sajátsága van. Az angol nő csókja elárulja a Gibbson-tipust, hideg, fagyos s szinte elkedvetleniti az embert. A skót leány egyszerűen és szívből csókol. Nincsen tűz a csókjában, de — mint már mondottuk — mindenik szívből fakad s pénzen nem vásárolható. Az olasz nó könnyen osztogatja csókjait, melyekben vad szenvedelem tüze lobog, ám hiába keressük benne a szerelmet. Az olasz utcák virágárusleánya szívesen ad egy csókot ráadásul a virág mellé, csak szólni kell neki. A legszenvedelmesebben a spanyol nő csókol. Spanyol csókhoz nem lehet könnyedén jutni, de ha a spanyol nő csókot ad, ebben a csókban megvan a nó minden odaadása. A francia nó csókja is nagyon jóízű, de ki lehet belőle érezni azt a sok tapasztalatot, a mellyel adójuk rendelkezik. A fiatal amerikai nó csókja igazán édes, de sokszor hij- ján van a temperamentumnak. A hollandus, dán, német nó úgy leheli oda a csókot a férfi ajkára, azért nincs zamatja; a magyar nő ellenben (ejnye, honnan tudja a fránya angol statisztikus ?!) csókjába beleteszi lelkének minden izzását, odaadását és szerelmét. A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA. A mi életünk nem egyéb, mint futás — sírunkig. És nem is vesszük észre, mily gyorsan haladunk. A remény, mely futásunk előtt megyen, s mely sokszor hosszúnak tünteti fel éveinket. Pedig gyorsan múlnak azok. Évek múltak az általuk leirt ezemények után is. — X városban mindenki boldognak ismeri az uj házaspárt. Olyan a ház, melyben napjaikat töltik, mint egy kis paradicsom. Lépjen be akárki s azonnal Gazdakör. 1. Nem egészen úgy, van. Nem tudjuk, kinek szellemi szikrája. De találó. És igy hangzik hitelesen. Legalább mi ily eredésében kaptuk. — Tudjátok, milyen az igazi jó bor ? — Régi és tiszta, mint a kath. hit ; erős, nyakas mint a kálvinista. Színes mint lutheránus és kereszteletlen mint — a zsidó. Lehet, hogy önök máskép is hallották. 2. A tolnai svábról mondják. A tolnai sváb legény nagy örömmel jött haza a vásárról. — Miért vagy oly vig ? — kérdezik tőle. — Hm ! Mikor még nyakon ae’ vertek — dicsekedett. Pedig egész nap — a laciXynyhaL környékén járkáltam. MORVÁI JÁKOB KÖNronrOÍSDÁJA, 8ZATMÁRON.
