Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-11 / 27. szám

210

MAGYAR FÖLDMIYELŐ

Természetesen sokkal nagyobb az elitéit férfiak, mint az elitéit nők száma. A közigazgatási hatóságok összesen 487,660 férfit és csak 85.894 nőt ítéltek el.

Igen érdekes, hogy a műveltségi fok és vagyoni állapotok szerint hogyan oszlanak meg az egyes bűncselekmények. Lopás miatt et lett Ítélve 357 vagyonos, 895 némi vagyonnal biró és 15,454 vagyontalan ember. Testi sértés miatt 995 vagyonos, 1548 némi vagyonnal biró és 13,609 vagyontalan ember. Testi sértést követett el 10,116 irni-olvasni és 6009 sem Írni, sem olvasni nem tudó ember. Lopott 8443 irni-olvasni tudó és 8171 nem tudó ember. Sikkasztott 1936 irni-olvasni tudó, 815 nem tudó és 54 magasabb iskolákat végző ember. Párviadalban vétkes volt 183 teljesen vagyontalan és 53 vagyonos ember.

Ezek a számok azt beszélik, hogy a bűnös és hibás emberek Magyarországnak évente sok-sok milliójába kerülnek. Közigazgatási hatóságok, bírák, rendőrök, csendőrök, börtönök milliókat emésztenek és a szegény magyarnak fizetni kell őket csak azért, mert nekik állandóan dolgot és pedig rengeteg sok dolgot adnak azok, akik a törvénynyel, az erkölcsösei, a tisztességgel állandóan hadilábon állanak.

A két élű kés.

(B. G.) Azt mondjuk olyikkor:

— Vigyázz, mert a késnek két éle van.

Értjük pedig e mondáson azt, hogy a kést magunk hasznára, védelmére fordithat- juk. Mert olyan eszköz az, hogy úgyszólván mindenapp felhasználhatjuk, segítségünkre fordíthatjuk. Úgyszólván tehetetlenek vagyunk nélküle.

Ámde, ugyanaz a kés gyilkos szerszám is lehet. Megsebezhetjük magunkat és másokat. Halálos sebet ejthetünk vele, tehát ölő, gyilkoló, átkos eszköz is lehet annak éle, hegye.

Amilyen két élű a kés: akkurátosan két éle van a könyvnek, az újságnak, a festékes papirosnak.

Áldások forrásává lehetnek. Eszköz a kezünkben, melyekkel boldogulásunk részeit metszhetjük le naponként, óránként. Legjobb és meghittebb barátaink, melyek lelkünket nemes vonzalommal töltik meg. Utbaigazi- tóink, őrző angyalaink. Szomorú, vigasztal- hatlan perceinkben fentartóink és megmen- tőink.

De átkok, szerencsétlenségek forrásai is ők. Lelketlen barátaink, kik megrabolják nyugalmunkat. Hitünket, meggyőződésünket tehetik tönkre.

Rosszabbak lehetnek a könyvek, újságok, festékes papirosok a legrosszabb barátainknál is. Mert ha egy rossz, lelketlen barátunk például hínárba viszen, szerencsétlenné tesz, megrombol, jöhetnek idők és körülmények, hogy megszán bennünket. Még talán kárpótol is. De a rossz könyv, újság, festékes papír könyörtelen. Olyan, mint a magasból reánk zuhant kődarab. Leüt, agyonsujt. Aztán nem törődik velünk. Ott hagy vergődve, vérben, elkeseredetten, tönkretéve.

Az újságokból csak a napokban is olvashattuk, hány, különben nyugodt embert zavart meg a rémregények olvasása. A rossz, lelketlen újságok, hány embert tanítanak ki oly dolgokra, melyekről soha merő fogalma sem volt a szerencsétlen halandónak.

Ma egyes irók az ő könyvükben szándékosan lázitják fel az olvasó vérét. Zavarják meg eszét, mérgezik meg lelkét és sötétítik el értelmét. így akarnak sokan ma pénzforráshoz juti^Mert jól tudják, hogy a közönség könn^^vérü, szereti, kapdossa a dob- bal-sippal reklamirozott, kínált, felfújt könyveket és újságokat.

Firczmunkákat hirdetnek, mint olyanokat, melyekben művészek, lángész rakta le a maga szédületes anyagát. És csak mikor a komoly kritika, bírálat hozzá nyúl, akkor tudódik .ki, hogy egy hajtó fát sem ér. Semmi művészi jelentősége nincs és írója afféle svindler, aki ügyesen be tudja csapni a közönséget.

A családok nagyon vigyáznak arra, hogy rossz ember, aljas ember ne járjon a házba. Sőt kidobják az ilyen embert onnan. És nem óvatosak a rósz könyvekkel, újságokkal szemben, melyek talán még veszedelmesebbek a rossz, aljas embereknél.

Elég, ha a serdülő ifjú vagy leányka kezébe kerülnek az ilyen szándékú rossz könyvek és újságok. Észre sem vesszük, hogy mérges cseppet loptak a szivekbe, szikrát, mely egyszerre ölni és pusztítani kezd.

Nagyon meg kell tehát válogatni azt. a könyvet, újságot, festékes papirost, amelyet asztalunkra, családunkba engedhetünk.

Még azt se igen higyjük, hogy mi velünk felnőtt, megszürődött emberekkel nem boldogulhatnak az ilyen roszmáju könyvek.

Könnyen megzavarhatnak. Könnyen megsebezhetnek. Éppen úgy, mint a kés, melynek két éle van. S melynek egyik éle észrevétlenül megsebez és csak akkor vesszük észre, mikor vérzésünk beáll.

Tehát vigyázzunk és csínján bánjunk — a két élű késekkel.