Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-27 / 25. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 197 lás. Itt az aratás, amit talán sohasem vártunk olyan nehezen, mint mostan, mikor üres minden magtár és közel van hozzánk, a búzatermelő ország népéhez, az a veszély, hogy hiányzik asztalunkról az imába foglalt mindennapi kenyér. Most lesz még csak sok dolga a gazdának. Hajnali 3 órától kezdve sötét estig dolgozik, hogy behordja az áldást, amire nagy szüksége van ennek a szegény országnak. Junius 22 én, a mi időszámításunk szerint hajnali 3 órakor érte el a nap a Ráktéritőt, és sugarai merőlegesen estek a Szahara-sivatag környékére, ahol kimondhatatlan forróság uralkodik. A nap észak felé közeledésének itt a határvonala, ami megfelel Budapest és az egyenlítő közötti távolság felének. Az egyenlítőtől északra, 23 fél foknyira, 2600 km, távolságra került fel a nap 3 hó leforgása alatt, tehát naponta több mint 28 km. utat tett meg látszólag- Junius 22-én kezdődik a hivatalos nyár. Ekkor fordul vissza nap és féléven át szakadatlanul távozni fog tőlünk. Vele együtt a nappalok hossza lessan, de biztosan fogyásnak indul. — Az aranyban leggazdagabb világrész Afrika a hol tavaly százharmincöt millió dollár értékű aranyat bányásztak ki. Az egész Amerika (Észak-, Közép- és Dél-Amerika) aranytermése százharminchét millió dollárra rúgott. — New-Yorkban a közel jövőben egy uj szálloda építésébe fognak, a mely kétségtelenül egyike lesz világ legnagyobb vendégfogadóinak. Az uj felhőkarcoló harmincegy emeletből fog állani s 376 láb magas lesz. GAZBA — Kétszáz arató. Reőthy Simon, az ung- megyei Uzsok község görög katholikus lelkésze kért bennünket a következő levél közlésére, mely első sorban hazai nagybirtokosainkat érdekelheti: Községünkben Uzsokon s a szomszédos Erdőludason 180 — 200 ember él, akinek a tavalyi rossz termés következtében egy falat kenyere sincsen. Én hajlandó vagyok ezt a 200 embert bárhová elkísérni, ahol szükség van rájuk; aratni tudnak jól szénát, búzát egyaránt. Ha munkát nem kapnának, itthon éhen halnak, ezt a szószoros értelmében mondom. Könyörüljön rajtuk a magyar gazdatársadalom s mentsen meg nemcsak 200 embert, hanem közel kétszáz családot a pusztulástól. Idejében teszem közzé jelentésemet, hogy segítség is idejében érkezzék. Az ungmegyei nyomorúságnak egy szomorú feljajdulása ez a levél. A szerencsétlen nép helyett, amely tömérdek baja ellen védekezni nem tud, a falu lelkésze fordul menekvésért fühöz-fához s igazán a végsőket jelenti, hogy most a magyar gazdatársadalom segítségét kéri. Az egész ország minden jóérzésü hazafiának fájdalmára s csalódására volna, ha ez a segélykiáltás meghallgatására nem találna. Egyetmást a burgonya töltögetéséröl. Gazdáink évről-évre töltögetik a tengerit, burgonyát, de azért ritkán gondolnak arra, hogy hát — Ni te má’, voltaképpen mi is volna a titka ennek a töltögetésnek ? — Hát mire azt tudni, mondja reá egyik-másik gazda, hát úgy szoktuk, úgy láttuk, mióta csak élünk. De nem oda buda gazduram! Jó azt ám tudni. Mert ha belátják annak mivoltát, akkor sokkal helyesebben végezhetjük a munkát és a mi fő, a maga idejében. Nem lesz tehát hiábavaló, ha egyelőre megbeszéljük a burgonya töltögetést. Mikor töltögetünk, akkor a burgonyaszárnak alsó részét befödjük földdel. No lám, ezen eljárással, mintegy kényszerítjük a szárat, hogy betakart részein uj gyökeret hajtson, az uj gyökereken, meg uj gomókat képezzen. Tehát nagyobb termést adjon. A töltögetéssel továbbá porhanyitjuk a földet. Ugyan miért jó ez a porhanyitás ? Azért atyámfia, hogy abba a levegő és világosság kívülről jobban behatolhasson és korhaszszák azokat az anyagokat, a melyekből a növény táplálkozik. Mert tudjuk ám, hogy a növénynek éppen úgy szüksége van a táplálékra, akár az embernek vagy állatnak. A töltögetéssel aztán gyomokat is Írjuk, agyagosabb, keményebb földön pedig előmozdítjuk, hogy a netaláni esőzések után mutatkozó fölösleges viz, (a melyet a burgonya nem szeret) minél hamarább és minél könnyebben lefolvhassék és a nap hamarább melegítse fel a földet. No lám, hát ha a gazda, meg a munkás ember igy rendre tudja, belátja, hogy mennyi haszna van a töltögetésnek, bizony hogy akkurátosabban fogja végezni vagy végeztetni a munkát, mert tudja ám, hogy ez nem olyan cifra-komédia, hanem fontos dolog a termés eredményére. Az ám, de a töltögetésnek csak akkor van nagy látszatja, ha eltaláljuk az idejét meg a módját. Az agyagosabb, keményebb föld jobban megkívánja a töltögetést, mint a homokosabb. Mert az agyagosba különben is sekélyebbre ültetjük a burgonyát, tehát uj föld kell neki, hogy uj oldalgyökeret ereszthesen, meg aztán az ilyen földnél a földszinnek megkérgesedés sokkal veszedelmesebb, mint a homokos földön. Végre az agyagosabb földnek nagyobb szüksége van, hogy a viz gyorsan lefolyjon és a nap melegéhez jusson. A homokos föld lazább, a levegő ebben köny- nyebben belejuthat, a felszín sem cserepesedik meg olyan könnyen a nedvesség is hamarább átszikkad. Itt tehát kevésbé szükséges a töltögetés. Sőt, ha a gumó legalább is 10 centiméter mélyen fekszik, a magasra való töltögetés — különösen száraz időben — árt. A föld ugyanis túlságosan kiszárad a töltögetés után, úgy hogy a növény egészen elfony- nyadhat. Itt tehát vigyáznunk kell. Az is fontos kérdés, hogyan és mikor töltögessünk ? Azt a földet, melyet a bokor tövénél összeszedünk, finomra aprózzuk el, hogy a szárakat jól körülvegye, azokhoz hozzásimuljon. A töltögetést tehát csak ügyes és jó lelkiismeretű munkás végezheti sikerrel. Csakhogy ez nem mindig a munkástól függ. A kemény, kiszáradt földön, úgyszintén a nedves, tapadós földet a munkás a legnagyob igyekezettel sem tudja felaprózni, porhanyitani. Ebből tehát az a tanulság, hogy akkor töltögessünk, mikor a föld se nem túlságos száraz, se
