Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-20 / 24. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 191 a szabadkai gazdakörben Törley Gyula elnöklésével serény előkészületet folytat, hogy a nagygyűlés rendben folyjon le. A gyűlésre ezúttal nemcsak a falusi földmivelő nép képviselői vonulnak föl, hanem a középbirtokosok is, mert a nagygyűlés gróf Majláth József előadása alapján foglalkozik a középbirtokos osztály helyzetével. Nyegre László orsz. képv. előadásában szóba kerülnek a közigazgatás szociális feladatai is, Meskó Pál titkár pedig a gazdaközönségnek uj, országszerte való átszervezésének a tervét terjeszti elő, melyben a berlini hatalmas Bund der Landwirte szolgál mintául. — A szatmári béke emléke. A város közművelődési szakosztálya minap tárgyalta Ferenczy János szerkesztő előterjesztését a szatmári békekötés feltalált helyének emlékművel való megerősítéséről. A bizottság egyhangúlag elfogadta a békekötés helyéül megjelölt területet, mely a báró Vécsey László tulajdona és mely jelenleg házikert. Ezen a helyen állott hajdan a Profont-ház, hol Rákóczi a szabad- ságháborut befejező békét a nemes és vitézlö rendekkel, Magyar- és Erdéiyország külön meghatalmazottaival, báró Károlyi kuruc generális elnöklésével 1711. április 27—28. napján tárgyalták. A bizottság javasolja, hogy nagyszabású emlékművel jelöljék meg a békekötés helyét, hol Szatmár- nak egyetlen nagy történeti eseménye folyt le. A város elhatározta, hogy országos mozgalmat indít a gyűjtésre. Az emlékművet a békekötés 200-ik évfordulóján leplezik le. — Vihar, jégeső. Az ország minden részéből viharról és jégesőről érkezik jelentés. A margittai járásban vasárnap éjjel 4 óra hosszat tartó felhőszakadás kiszámíthatatlan károkot okozott. A vizár elöntötte a mélyebben fekvó házakat, pincéket, a vetések megdőltek, a mélyfekvésü földek viz alatt állanak, a szőlőhegyről az esó lemosta a földet. — Székesfehérvár. Vasárnap délután 6 és 7 óra közt Fejérmegye keleti részét óriási jégverés érte. Ajég különösen Pátka, Zámoly, Cákvár, Lovasberény, Kajászó-Szentpé- ter községek határában pusztított és gabonanemüekben, szőlőben, gyümölcsben nagy károkat okozott. A legtöbb helyen a vetésekben 100 százalék a kár. Némely helyeken állítólag térdig érő jégben gázoltak. Ma hűvös az idő és viharos szél fu. — Vasárnap délután óriási zivatar vonult át Titel határán és tyúktojás nagyságú jégeső esett. A jég vetéseket és gabonát teljesen elverte. Tegnap óriási jégesó volt Csurgó határában. Búzában és tengeriben nagy a kár. j — Mikor a bakter politizál. Márciusban, éppen akkor, amidőn ugjdátszott már, hogy halaszthatatlan a szer- bek elleni háború, a vasvármegyei Felsóoszkón is sokat beszéltek a háborúról. Egy éjszakán Laki József éjjeli őr dárdájával és kürttel felszerelten nekiindult a községnek. Útközben fiatal legényekkel találkozott és Laki József nem állhatta meg, hogy pontos értesüléseit el ne mondja nekik. Elbeszélte, hogy egy magasrangu ember azt mondotta neki, hogy legközelebb minden tizenöt éven felüli legényt besoroznak és elvisznek katonának. A fiatal fiuk nem döbbentek meg, sőt kinevették a politizáló éjjeli őrt. Az éjjeli őr erre rögtön más hangból kezdett beszélni és rájuk szólt, hogy azonnal menjenek haza és ne zavarják a csöndet. Nyomaték kedvéért elővette revolverét és a levegőbe lótt. Ebből aztán verekedés lett és a dühös éjjeli ór az egyik fiút szivén lőtte. A szombathelyi törvén3rszék minap ítélkezett az ügyben és az éjjeli őrt öt évi börtönre Ítélte. — A parasztkirály. Békéscsabáról Írják : Már hosszú ideje fenyegette az elmúlás a paraszt-pártot s a földönfutás Achim Andrási, a parasztkirályt. Még a múlt évben nagyban szervezték a parasztkongresszuson az ez évi aratósztrájkot, most pedig már a hatóságok keresik Achim Ancf- rást. mert két héttel ezelőtt eltűnt Békéscsabáról. Állítólag azért távozott ismeretlen helyre, hogy jogerős fogházbüntetését elkerülje. A parasztpárt szócsöve, a Paraszt Újság is megszűnt, a mely különben már az utóbbi időben sok viszontagságon ment keresztül. Távozásának legjobban a j békéscsabaiak örülnek, mert végre nyugalom lesz a városban. — A pálinka áldozatai. Budapesten a Józsefvárosban három nap alatt igen gyanús körülmények között három férfiú és két asszony halt meg, valamennj'ien a szegényebb néposztályból valók. Minden jel arra mutat, hogy mérgezés történt s alaposnak látszik a gyanú, hogy a mé- rég a pálinkában volt, a mit a szerencsétlen emberek az utóbbi napokban ittak. Az elhunytak valamennyien, férfiak és nók egyaránt megrögzött alkoholisták voltak. Az italt az utóbbi napokban egy tömő-utcai pálinkamérésben vásárolták, de ők maguk is kotyvasztották, hogy erősebb és szagosabb legyen. Szerdán halt meg az első áldozat. Ekkor még nem gyanakodott senki, másnap azonban, a mikor hasonló jelek között ugj'änazon környéken még két lakó szenvedett ki, gyanakodni kezdtek az elhunytak szomszédai s a hatóság emberei egyaránt. Mivel csakis mérgezésre és pedig pálinkamérgezésre lehetett gondolni, a rendőrség a tömő-utcai pálinkamérő portékáját lefoglalta azokkal az üvegekkel együtt, a melyeket az áldozatok lakásán találtak. Mindezt kémiailag meg fogják vizsgálni. — Temetés a kivándorló hajón. A Cunard Line „Carpathia“ gőzöse szerdán reggel 5 órakor érkezett a fiumei kikötőbe. A gőzös a New-Yorkban felvett visszavándor- lók egy részét Triesztben, a többit Fiúméban tette partra. A kisebb megbetegedésektől eltékintve útközben a gőzösön két halálozás is történt. A szomorú temetési szertartás a Földközi-tengeren ment végbe. A halottak egyike Weinhardt Erzsébet, egy négygyermekes családanya, aki már a hajóra szálláskor is súlyos beteg volt, a másik pedig a 9 esztendős Hangocze István volt. A két halottat a tengeri szokásokhoz képest az óceán hullámsirjába temették. A hajó utasai között voltak a newyorki érsek, továbbá a broklyni, a baltimorei és egyéb városbeli püspök, valamint körülbelül hetven római katholikus lelkész, akik Nápolyba, illetőleg Rómába utaztak, hogy a római amerikai kollégium jubileumi ünnepségén részt vegyenek. A két halott együttes temetési szertartásán az egyházi szertartást végző newyorki érseken és a segédkező nyolc lelkészen kívül az összes püspökök és a lelkészek is részt vettek. Az egyházi férfiak a szegény magyar munkásokkal eg37üttesen imádkoztak az elhunyt utitársak lelkiüdvéért, azután a vitorlavászonba csavart holttesteket a hajófödélzetére vitték s ott a magyar zászlót borították föléjük. A beszentelés közben a hatalmas gőzös gépeit megállították. Rövid bucsu-beszéd után a matrózok a holttesteket a hajó korlátján át a tenger hullámaiba bocsátották. A temetés. Miért írunk mi most e szomorú témáról ? Mert iszen a temetés mindig szomorú. Akárhogyan vesszük is a dolgot. Hát megmondjuk. Egy tapasztalt, öreg iró ember arról panaszkodik, hogy ma már a községekben a temetés is néptelen. Azt mondja: ez a néptelenség is szomorúan bizonyítja, milyen széthúzok ma az emberek. Mennyire szétválnak egymástól. Mennyire elfoglalta a helyét az a rideg hitvallás: — Mindenki magának! Már a végtisztesség megadása sem nemes érzése, sőt kötelessége az embernek. Pedig egykor! Csak nem rég. Máskép volt az. Most, ahogyan egymástól elszakadva élnek az emberek, úgy halnak is el. Úgy költöznek ki a halottak városába. Szomorú jelenség! Pedig az emberek egyik leghatalmasabb biztosítéka, hogy ember és nem állat, mert emlékezetét, tiszteletét, szeretetét sem a halál, sem a sir nem szakítja meg. Sőt a szeretet legyőzi a halált. Mert a szeretet erősebb a halálnál. Hát a felebaráti szeretetnek meg kell mutatnia a maga erejét, szépségét, fönségét az elhunyt, költözködő halottainkkal szemben is. Annál inkább, mert erre a szeretetre, erre a részvétre mi magunk is számítunk. A természetünkbe van oltva ennek boldogító, megnyugtató tudata. És itt jut eszünkbe egy kis történet. Ferenc császárról. Ez a fejedelem 1832-ben a nyarat Baden városában töltötte. Sétája alkalmával temetéssel találkozik. Négy ember cepel egy szegényes koporsót. De egy árva lélek sem kiséri nyugvó helyére. — Ez a halott bizony nagyon szegény ember lehetett mondotta a fejedelem. Menjünk, legalább mi kisérjük ki őt a temetőbe. És' a császár kíséretével a koporsó után ment — egész be a temetőbe. A sírig. A nép persze azonnal észrevette. És nyomban követte. ... Három év múlva a császár is meghalt. És a szegény nép milliója zarándokolt az ő temetésére. Az a nép soha se felejtette el a hatalmas fejedelmet. Aki azt a szegényes koporsót elkísérte. A temetőbe. A sírig. Mester.
