Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-13 / 23. szám
182 MAGYAR FÖLDMIVELŐ De minek kellene a gyógynövényt termelni, ha a föld maga minden mivelés nélkül gazdagon kínálja áldásait? Az iratos mező sok dolgot nyújt, sok kereső alkalmat ad. Csak meg kell szokni, csak el kell kezdeni. Most, szikfüvirágzáskor gondoljunk arra, hogy jó lesz a szikfüvirágot, ahol dúsan terem, összeszedni és a tiszta padláson megszántam. Aki a kolozsvári gazdasági akadémiának ir, az kész és helyes tanácsot kap, mint gyűjtsön más gyógynövényt is. A gyógynövénybeváltó állomás kioktat arra is, hogy mint köll a megszedett gyógynövényeket szárítani, csomagolni. Nem kell azt gondolni, hogy valami nagy mesterség volna. Mindössze a padlást kell jól kisöpörni és ott a megszedett növényt száritgatni, gereblyézni, forgatni kell, hogy tökéletesen, jól beszáradjon. Egy zsákra, egy garabolyra való szikfünek is ára van, hát még ha kitartóan gyűjtjük. Az egész világ vesz tőlünk szikfüvirágot. De idehaza is sok gyópyszerész keresi s veszi meg a gyógynövényeket, melynek gyűjtése bizonynyal mondjuk, sok jó garast hoz a honyhára. Ezért szedése, gyűjtése a szegény embernek nem ajánlható eléggé. Hiszen jóformán az Isten is az ő számára rendeli. Ehhez nem kell egy gasas befektetés se. Munkaszeretet, meg egy kis vállalkozási kedv kell csak hozzá. »K. ti.* Tövisek és virágok. Mikor Űzik a magyar? Erre a kérdésre egy szemfüles újságíró így felel: Mindig. Részletesebben kifejezve az emberek Magyar- országon isznak, ha éhesek, hogy ne éhezzenek. Isznak, ha jóllaktak, hogy jól emészszenek. Isznak, ha álmosak, hogy ébren maradjanak s isznak, ha álmatlanok, hogy el tudjanak aludni. Isznak, ha fáznak, hogy melegük legyen s isznak, ha melegük van, hogy lehűljenek. Isznak, ha egészségesek, hogy meg ne betegedjenek s isznak ha betegek, hogy meggyógyuljanak. Isznak, ha keresztelő van s isznak, j ha halotti tort ülnek. Isznak, ha vígak, ha szomorúak, eljegyzésen, lakodalmon, disznótoron, banketteken. Isznak, ha vesznek. Isznak, ha eladnak valamit. Isznak, ha káruk van, ha veszteség éri őket. Isznak reggel, délben, este, napközben, magyar szokás szerint derüre-borura. * Most csak tovább! Feleletet kell adni arra is, mikor iszik a német, a francia, az orosz, a talián, és a többi... De arra is ám, mikor iszik a — korcsmáros. Még pedig a zsidó korcsmáros. * Mert jut eszünkbe Mátyás gazda esete. Estenden ugyanis Mátyás gazda mindig ott találta magát az Icig korcs- márosnál. A Nyakig-lábnál. És ott feledte magát öreg éjfélig, mikor aztán a Nyakig-lábban egészen láb nélkülivé vállt. Egyszer aztán eszébe jutott, hogy ő ezt az Iciget sose látta, hogy ivott volna. Nosza, muszáj neki is innia. Ha törik-szakad. Kínálta is derüre-borura. Még kóser poharat is hozatott. Nem ért semmit. Icig csak nyalt egyet a pohárból, mikor már muszáj vala. De szinjózan maradt mindhalálig. Mátyás gazda erre gondolkodni kezd. Mert azért mer’ az ő vagyona elpusztult. Icig meg kövéredett. Ott is hagyta Iciget. Felé se ment. Vagyonának romjaira ült és kezdette az életet élőről. Szörnyen csudálkoztak is a falubeliek ezen. Meg is kérdezték tőviről-hegyiról a dolog nyitját. — Hát — mondotta, nyitogatta végre Mátyás gazda — játtá'.ok ti már, hogy Icig ivott vón' ? — De bizony nem láttuk. — iin sem ! — Hát láttátok, hogy eeze helyén ne lett volna, mikor fizettünk vagy a krétával a restánciát jegyezte'? — Bizony hogy nem láttuk. — No hát éppen ez az ő szerencséje. Ezért boldogul. Ezért kövéredik. Mer’ azért, hogy ó nála iszunk, költünk, merítjük a gazdaságunk forrását. De neki bezzeg van esze. Nem iszik. Csak azon van, hogy mi igyunk. — No hát szent igaz. így vagyon ez Mátyás gazda. Kis Gereben. Ml ÚJSÁG ? Ez az ! Kereskedő uramék. III. A kereskedők nagy gyűlésén szóba jött a birtok politika. Ez az! És mikor e kérdésre vetették kereskedő uramék a tekintetüket: akkor egy időre — kancsal mészárosokká lettek. Nem oda akartak ütni, ahová néztek. Ez az! Ennek a kérdésnek bevonásához kellett valami ürügy. Mert ’iszen mindközönségesen tudva vagyon, hogy ez az osztály nagy része azon emberekkel, szabadgondolkodó agitátorokkal tart, kik a birtok politika cégére alatt voltakép a magyar történelmi osztály ellen küzdenek. És mi ürügyet találtak? Hát bizony azt, hogy Magyarországon azért nem fejlődhetik ki az ipar (?) és kereskedelem, mert a lakosság túlnyomó részének nincs fogyasztási képessége. Ennek pedig az az oka, hogy egyenlőtlen a birtokelosztás. Napnál világosabb tehát, hogy meg kell változtatni a birtokelosztást. Fel kell szabadítani a kötött birtokokat. Ez az! Itt vagyunk! Az egyházi birtokok, a történelmi birtokok, a nagy birtokok megmozgatásánál. Mi azonban vagyunk bátrak megfordítani — a tételt. Igenis azt mondjuk, hogy a kis kereskedelem, meg a kis ipar is azért nem boldogul ebben az országban, mert a kereskedelem csomója, meg a kereskedelemhez szükséges tőke egyes nagy kereskedők és nagy iparosok, gyárosok kezében van. Ezek a nagy kereskedők nyúzzák a kis kereskedőket. Ezek teszik számukra lehetetlenné a megélhetést. A kartelekkel, az óriási percenttel való üzér- - kedéssel. Ezért nem boldogulnak például a vidéki kisebb kereskedők és iparosok. Jó lenne tehát azokat a nagy tőkéket egy kissé elosztani. Meg a takarékpénztári befolyásokat kissé megnyesegetni és a részvények felszabadítására közre munkálkodni. Ez az! És csodálatos az is, hogy a nagy kereskedők nagy, tekintélyes része, ha megkövéredik, ha meg- zsirosodik, hogy már a boltba, az üzletbe nem fér — hát egyetlen vágya lesz, hogy földbirtokos, bőr kabátos legyen. És fiát is annak neveli. Négyes fogat, kastély, aratás — oh ez ideálja sok-sok kereskedőnek. Kisebb kereskedőknél is tapasztaljuk ezt. No lám! Hát azon kereskedelem utján szerzett nagy birtokokat is meg kell osztani. Amely birtokokhoz sokszor a százkaru uzsora és a szegény emberek verejtéke tapad.
