Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-30 / 21. szám

MAGYAR FÖLDMIYELŐ

167

legelő gulya között, a mikor egyszerre az egyik bivaly az alvó gulyáslyhoz közeledett és szagolgatni kezdte. A kővetkező pillanatban vérbe borultak a bivaly szemei és tiporni kezdte az áldozatát. Mire a megrémült legény kiáltására társai botokkal odarohantak, a megvadult állat szarvaira kapta a legényt és több méternyire felhajitotta levegőbe. Csak nagy üggyel-bajjal sikerült a megvadult bivajt elkergetni áldozatától, akit félholtan vittek a kórházba.

— A fészekszedés áldozata. A Nádasibokorori tanyán Pristyák János elemi iskolai tanuló 4 óra után libát legeltetett. A árokparton levő jegenyefák egyikére felmászott, hogy az ott levő madórfészket kiszedje. A mint a fészek után nyúlt a galy letört alatta és a magasból alázuhant kezeit, lábait, arcát összetörte.

— Rózsa Sándor üldözőjének halála. Zentán nem régebben halt meg Tönki István volt csendbiztos, az országos §hirü rablóvezér — Rózsa Sándor hires üldözője. Egyszer több pandurpajtásával foglya is volt Rózsa Sándornak, a ki betyáros nagylelkűséggel vendégelte meg foglyait. A mikor pandúr is, betyár is elázott, a betyárok lovaikra ültették a berúgott pandurokat és úgy bocsátották őket útnak, csak a távolból küldve utánuk néhány puskagolyót, melyek azonban kárt senkiben nem okoztak. A elhunyt sokszor vett részt a pandúrok és betyárok közt lefolyt csatározásokban, melyek után bizony pandúr is, betyár is maradt a csatatéren. Tönki István lőtte agyon ilyen csatározás közben Rózsa Sándor alvezérét a hirhedt zsiványt. Kanyót. Az öreg érdemeinek elismeréséül élte fogytáig tizenkét korona havi kegydijat élvezett. Kilencvenöt éves korában halt meg.

— A huszár meg a cigányok. Régi jó magyar anekdották legtréfásabb alakjai, a huszár meg a cigány kerültek csaknem véres vonatkozásban a cigány lapok hírrovatába. Az aradi határban egy cigánykaraván megtámadta Sárközi Ferenc huszárőrmestert, ki kocsin tartott Aradra. Sárközi a kardjával a cigányok közé vágott, azután gyorsan elhajtott. A cigányok Sárközi után hatszor lőttek, de nem találták. Sárközi Aradra érve, azonnal jelentést tett a rendőrségnél. A cigányok elmenekültek.

— Halálos végű sárkányeresztés. Simonyfalván folyó hó 17-én este 5 óra körül özv. Krádi Jánosné jámódu gazdálkodónőnek Péter nevű 13 éves fia a mezőről kocsival hazajött a házhoz, hogy dohányültetéshez 2 hordóban vizet vigyen. Útközben két liu, 4—6 éves az utón papírsárkányt akart ereszteni, mitől a lovak megbokrosodtak és a kocsit oly szerencsétlenül borították fel, hogy a rajta levő hordók Poór Antal négy éves fiának a fejét a szó szoros értelmében összelapitották, aki rögtön szörnyet halt, a kis kocsis, Krádi Péter pedig bekötött, zúzott fejjel gyászolja a halállal végződő sárkányeresztést.

REGÉNY-TAR

Hogyan lett az elkényeztetett leányból jó háziasszony?

— Várj édesem, még a hajadat is meg kell igazitanom.

— Óh mama, hiszen nem megyek én talán bálba.

— Nem leányom, azt akarom hogy az én kis Zsuzsikámra minden fiatal ember azt mondja: ez aztán a leány.

— Nem kívánom, hogy mind azt mondja.

— Csak egy, ugye kis zúzája az 6 mamájának? Ugye csak egy ?

— Hát hiszen mama tudja legjobban. Mama mondta, hogy legjobban szeretné, ha ő a háznál akadna.

— És te nem szeretnéd ?

— Óh mama, milyen kérdés! És a mint a leánynak hamiskásan mosolygó ajkai kimondották e

szavakat, oda borult az anya kebelére, aztán összecsókolta száját, szemét, kezét és indulni akart. Alig haladt azonban az ajtóig, a mamának megint mondanivalója akadt.

— Zsuzska te, Zsuzska te, az Istenért, hát nem azt a kendőt vetted magadra, a mit a múlt vásárkor vettem neked. Tüstént tedd le.

— Enyje mama már megint öltöznöm kell? Durcásan tért vissza a kis haragos, levágta a földre keszkenőjét és izgatottan csapta ki a ruhaszekrény ajtaját.

— Jó, jó haragos kis leányom! Rendén van. Ha te jónak látod anyáddal igy bánni, én viselem tőled ezt is. Addig fog ez csak tartani, mig én élek. Aztán nem lesz jó anyád, nem lesz kivel durcás- kodnod!

Zsuzska megszeppent. — Megütődött egy pillanatra, a mint látta anyjának szemében csillogni a könnyeket; szivének vihara hirtelen lecsendesedett, megölelte anyját, ismét hízelgő csókokkal boritá el arcát s aztán a megindulás hangján szólott:

— Édes jó anyám, én nem érzem azt, a mit külsőleg mutatok. Olyan bohó vagyok, hogy hirtelen elfog az indulat. De hiszen te tudod legjobban, hogy szeretlek s ha kellene, meghalnék éretted.

Azután útnak indult. A anya meg utána veté tekintetét és a szép, sugártermetü leány lépéseiben emelkedett érzelmekkel gyönyörködött. Mily szép e gyermek — gondolá — lelke, mily kedves! istenem boldog lesz-e? Megteszek érrette mindent, a mit csak anya tehet gyermekéért, jobban kívánom boldogságát mint a magamét. S ha tudnám, hogy nyugalmamra, megelégedésemre egykor szüksége lesz : ma odaadnám neki. Legyek én boldogtalan, legyek én elégedetlen, csak ő legyen az, minek én szeretném látni. Látni, látni? De hiszen sírban nyugszom én már akkor. Ott a temetőben, anyám pihenő helye mögött. Mit fog e gyermek tenni, ha én nem leszek! A ki kicsi korától egy pohár vizet meg nem iszik, egy darab kenyeret le nem nyelne nélkülem.

így beszélt önmagával egy anya, ki nem igen érzi az élet nehéz küzdelmét, kinek szivét csak ritkán hasgatták a szomorú csapások s kinek nem volt több gyermeke, mint ez az egy. A féltett, az elkényeztetett, a jólét karjaiban szendergő Zsuzsika.

(Folyt, köv.)

— A Nílusban többféle hal van, mint a világ bármely más vizében. A Britich Muzéum nemrég egy természettudósokból álló bizottságot küldött a Nílus vidékére, és ez nem kevesebb mint 9000 fajta halat állapított meg a Nílusban.

JfEVESSÜIKü!

Erkölcsi bizonyítvány.

Egy öreg rábaközi földmivesasszony kopogtatott be nem régebben a jegyzőhöz, hogy a fia számára, aki vasúti bakterségért akart folyamodni, erkölcsi bizonyítványt instáljon :

— Hát aztán jóravaló ember a fia? Kérdezte az öreg asszonyt a jegyző, miközben a pennája hegyét beleütötte a széles öblü kalamusba.