Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-30 / 21. szám

162

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

— Értelmes, józan gondolkodása, lova- gias érzésű nemzet, nép.

A magyar nemzetet az európai, sőt világtudat ilyennek ismeri. Értelmes, józan gondolkodású, lovagias népnek.

Ezzel a ritka adománynyal haladt a magyar ezer éven át és ennek köszönheti, hogy átlag rövid idő alatt utolérte a vén, idős nemzetek műveltségét, kultúráját.

Sajnos ez erények mellett vannak hibái.

Osmagyar hibái.

És ezek közt talán legnagyobb átkaink: az osmagyar súrlódási kedvünk. Hogy soha egyet nem akarunk. Hogy soha nem nyughatunk. A békét nem szeretjük. S ha végveszélyekben össze is tartunk egy ideig: csak azért tesszük, hogy annál széljelebb menjünk egymástól, hogy oldott kéveként annál széljelebb huljunk.

Ennek a visszavonásnak, ennek a zür- zavaró kedvnek pedig egyik öregebb oka: az álkos politika.

Hogy politikus nemzetek vagyunk a végkimerülésig. A józan értelem és gondolkodás megtagadásáig, egyenes megcsúfolásáig.

Van még a régi ideális korból egy nagy Íróink. Maradványa egv virulóbb irodalmi mezőnek, nemzetibb időnek. Mikszáth Kálmán az ő becsületes neve. Ez az iró egyik Írásában csaknem felsír, hogy hát miért is ismerkedett ő meg azzal a cudar ringyóval, a politikával? A volt az ő átka, tövise, gondja- baja, keserűsége.

Hát mintha csak a nemzet sóhajtana fel az ő szája-lelke által. Vagy legalább kellenne felsóhajtania.

Bizony, a nemzetnek is az az átka, ez az ádáz politika, amely befurakodott itt minden helyre, minden házba, minden tanácsterembe, minden vendéglőbe, minden malomba... és őrli, gyengíti — a nemzet, a józan, magyar nemzet, nép tiszta látását.

Az a mi bajunk, hogy még az igazságot is a politika szemüvegén nézegetjük. így lesz aztán az igazság — egyéni. Ez pedig nagy csapás, nagy kalamitás.

Mert a politikában rendesen vagy nem gondolkodnak, vagy a más eszével, értelmével gondolkodnak.

Nagyon sok a politikus, a politikai vezér ember nálunk. Az egész haza tömve van politikusokkal.

Pedig nekünk igazi államférfiakra volna szükségünk.

Ebből van kevés. Nagyon kevés. S akik

vannak is, kevés számmal, azokat is megbénítják a politikai stréberek, meg azok, a kik nem tudnak megnyugodni ott, ahova eszük mértéke, egyéniségük és tehetségük foka helyezte. Mindenki és minden más helyén szeretne lenni.

Igaz, hogy a mi helyzetünk olyan, mint kiket örökös küzdelemre teremtett a jó Isten. Minden mozdulatunk, szavunk, törekvésünk szinte maga a politika.

Ám azért elő kellene venni a nemzetnek jobbik eszét, józan értelmét és belátnia már egyszer, hogy bizony Magyarországon kevesebb politikai szenvedély, bensőbb egyetértés, együttérzés, egymásnak megértése, meghallgatása nagyon elférne.

Ma a Szentlélek Isten eljövetelének ünnepén Írjuk ezeket, fejezzük ki ezen óhajunkat. Kérve-kérvén a Világositó Szentlelket, hogy a nemzet értelmét, szivét és akaratát vezesse az egyetértés, a közös akarat egyedül boldogító ösvényére. Hogy gyengítse, í oszlassa ősmagyar hibánkat és adja meg a tisztánlátást, a nemzetek legszebb erényét.

Bodnár Gáspár.

— Sok asszony olyan, mini a — léha kakuk. Mindig jár a szája, de azért gyermekeit is idegenre bízza.

— A sokat beszélő férfi csimnyább a piety- kázó asszonynál.

— A köhögést és szegénységet nem lehet eltitkolni.

Az uzsora.

ii.

Az uzsorásokat ritkábban üldözheti az igazságszolgáltatás, mint a többi bűnösöket.

És erre számítanak is a lelketlen szipolyozók.

Ritkábban üldözi, mert furfang tekintetében hihetetlen biztosítékokat, elővigyázati intézkedéseket szoktak tenni az uzsorások.

Mert az áldozatok csak ritkán árulják el rém- séges helyzetüket, a kelepcét, a rabbilincset, melybe jutottak. A szégyen, az álszemérem visszatarja őket még a feljelentés gondolatától is. Végső esetnek kell annak lennie, mikor magukat elhatározzák, hogy a feljelentést megteszik.

A nem érdekelt közönség meg nálunk nem szokott az ilyen dologba avatkozni. A magyarnak nem természete a feljelentés. Még a legjogosabb esetben is árulkodásnak veszi. Pedig csak áldást hozna vele egy egész vidékre.

Hiszen egy-egy vidéken szinte ujjal mutatnak a nótárius uzsorásokra.

Mindenki tud az ő üzelmeiről. ^lindenki suttog. Beszél, konkrét (bizonyos, meghatározható) adatokkal rendelkeznek. Még sincs, aki feljelentse. Sőt legtöbben attól tartanak, hogy — bizonyítás esetén magukra maradnak és bajba keverednek.