Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-24 / 3. szám
XII. évfolyam. Szatmár, 1909 január 24. 3. szám. HÉTRÖLHETHE. ITTHON. A képviselőház megkezdette munkáját. Hosszabb szünet után a képviselőház újra megnyílt. A honatyák megkezdhetik munkájukat. Mert sok és nehéz munka vár ám az országgyűlésre. Az első napokban az alakulás, a bizottságok kiegészítése é*ü más formális dolgokon esnek túl. Aztán következik a "munkarend, melyről már beszámoltunk olvasóinknak. Az adójavaslatot tárgyalják. A határszélről. Hogy különösen lent, délen milyen furfangos manővereket rendeznek a kivándorlási kupecek — arról vezető, öregbetüs cikkünk számol be. De talán éberebb figyelemmel kell a kormányzatnak megakadályozni azt a lelketlenséget, amit fenn — a magyar határhoz közel, Galíciában miveinek a kivándorlás hiénái. És ezt dicséretes buzgalommal cselekszi is a kormányzat. Legutóbb ugyanis a bártfai határrendőrség több kivádorlási ügynököt leplezett le. És adott át az illetékes hatóságnak. A bártfai határszéli rendőrkapitány ugyanis már régebben értesült, hogy a magyar határhoz közel, Galíciában virágzó kivándorlási ügynökök vannak. Ezek az ügynökök fullajtárjaikat különösen Zemplén, Ung és Sáros vármegyékbe küldik ki — ember- vásárra. Magyar földmivesek is, de különösen a tót és ruthén nép már óriási összegeket fizettek a kiküldött ügynököknek. Ezek az ügynökök aztán éjjel vagy járatlan hegyi utakon csempészik át az áldo- zatatokat határainkon. Kigondolhatlan módon zsarolja aztán a csempészett embereket különösen egy Gelb nevű ótott főügynök. A határrendőrség emberfeletti munkával és virrasztással van rajta, hogy a szerencsétlen áldozatokat megmentse. Mert ezek az átcsempészett kivándorlók leirhatlan csalódás és nyomorba jutnak. Végtelen nagy szükség van azonban arra, hogy a határrendőrséget minden illetékes és polgár ember segítse. Lelkészek, tanítók, hazafias polgárság legyen rajta, hogy a népet felvilágosítsa, mentse. Politika és földrengés. E címen elmélkedik egyik fővárosi előkelő újság. Hát hogy és mikép jöhet ez a két dolog, fogalom igy egymás mellé. Hát úgy, hogy valóban összefüggés van köztük. Egész a legutóbbi időkig, mint tudjuk, nagy volt a feszültség az európai politikában. Akkép kell ezt érteni magyar észjárás szerint, hogy nagy kedvük volt a hatalmaknak, népeknek — a háborúra. Egy kis emberpusztitásra és a többi. Bezzeg most egyszerre megdöbbent a világ, meg a nemzetek is. Még a leghatalmasabbak is. Az öreg föld sütötte el bömbölő, öldöklő és pusztító ágyúját. Csak egy helyen. Talián országban. Ott is a föld egy kis gyermektenyernyi helyén. És ime megdöbbennek a népek. Mik ők az elemekhez képest. A föld megmozdulásához. A tűz- okádó hegy hatalmához. Giliszták, férgek. Azért mondja nevezett újság, hogy bizony úgy látszik a messinai öböl sötét méhéből, miután a két virágzó várost mohón benyelte — a béke magva fog kikelni! Égy legyen! Biróválasztások. Innen is, onnan is jönnek a hírek, a panaszok a biróválasztások alkalmából. Zavargások, elkeseredések jelengségei mutatkoznak évről-évre. Hát ezek a jelenségek nagyon is elégségek már arra, hogy az ide vonatkozó tapasztalatok alapján a községi biró- választá srólszóló törvények alapos megfontolás, esetleg javítás alá vétessenek. Keresni kell, hol a bibe. Mert hogy bibének lenni kell, az bizonyos. Ha a törvény jó, helyes: akkor a törvényt végrehajtó hatalomban van a hiba. Ha pedig a törvény nem felet meg céljának, okvetlenül javítani kell. Annyi bizonyos, hogy körülbelül a középén az igazság. Mind a két tényezőben van — gyöngeség, erőtlenség, erőszakosság és — tapintatlanság.
