Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-23 / 20. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 157 irtására. Ehhez a falusi gyerekeknek nagy kedvük van, nem is kell valami sok buzdítás, mert szjvesen- mennek cserebogarat szedni, pláne ha még egy pár fillér keresetre is van kilátás. A gabona megdüléséröl. Az Alföld kövérebb földjein gyakori baj a gabona megdőlése. A megdülés aszerint, hogy korábban vagy későbben következik-e be és aszerint, hogy mi okozza, többé kevésbbé káros. Legkárosabb a korai megdülés, mert az ilyen gabona nemhogy megérlelné a kalászát, de ki sem fejleszti a szemeket. A korán megdült gabonát rozsda és egyéb mindenféle parazita lepi meg. Sokszor ott rothad a földön. A későbbi dülésnél a szem még kifejlődik, de nem tökéletesen, hanem aszott, szorult, színtelen lesz. Általában mondható, hogy a megdülés nyomán rendesen rozsda és szorult szem jár. Mi okozza a megdülést és mit tehetünk ellene ? A gabona rendesen buja földön és friss trágyában dűl meg. A sürü vetés gyakrabban megdül, mint a ritka. Ha a megdült gabona szárát megvizsgáljuk, az rendesen gyönge, hosszú izű, megnyurgult. Ezekből körülbelül megállapíthatjuk, hogy megdülés akkor következik be, ha a gabonaszár a hiányzó világosság és levegő miatt megnyurgul, mint a sötét pincében a burgonyacsira. Az ilyen megnyurgult szár aztán gyenge lévén, nem birja el a fejlődő kalászt és lehajlik. Sokszor már akkor megdül a gabona, amikor a kalásznak még se hire, se nyoma. Ez a legveszedelmesebb, mert ebből nem lesz termés. Megesik az is, hogy csak vihar vagy nagy záporeső dönti le a gabonát. Az ilyen rendesen magától feláll, hivévén, ha ez már érés felé történik és az egyes gabonaszárak eltörnek. A gabona megdülését megakadályozzuk, ha friss trágyába nem vetünk, hanem mindig az előző növényt trágyázzuk. A megdülés megelőzése céljából — főleg bujább földön — sorvető géppel vessük a gabonát. A gépvetés mindig egyenletesebb. A szárak sorjában lévén, a levegő és világosság jobban járja, mint az egyenlőtlen kézi vetést. Ezért aztán a géppel vetett gabona szárai mindig erősebbek, épebbek, azokon más betegség is, mint például a rozsda, ritkábban üt tanyát. A mély szántás is egyik orvossága a megdülés- nek. A sekélyen felkarcolászott földben a gabona gyökere rövid, gyenge, mert a kemény földbe nem hatolhat kellő mélységre. A gyenge gyökerén aztán gyenge szár nő, mely igen hajlandó a megdülésre. Ellenben, ha a föld mélyen laza, a növény mélyre eresztheti gyökerét, a mélyen járó gyökér több táplálékot vesz fel, mint a sekélyen járó, ezért erősebb, erőteljesebb szárat is nevel. De ne az utolsó, vető szántás legyen mély — ennek sekélynek kell lenni — hanem az utolsóelőtti. Ha földünk igen buja vagy friss törés, melyben a gabona minden mesterkedésünk dacára megdőlni akar, először vessünk belé tengerit vagy más efélét, mely a föld bujaságát mérsékeli, és csak azután gabonát. A megdülésre hajlandó vetésen szoktak legeltetéssel, sarlózással vagy hengerezéssel segíteni. Mindezt természetesen akkor kell csinálni, mikor a kalász még nem bujt ki, hanem hasban van. A legeltetést és sarlózást én senkinek sem ajánlom, mert ezzel, ha el is érjük célunkat, hogy tudniilik megelőzzük vele a dülést. de a termés minőségében és mennyiségében teszünk kárt. A legeltetett vagy sarlózott gabona mindig könnyebb és igen gyakran, főleg ha későn vagy a kellőnél jobban taroltuk le a gabonát — jóval kevesebb is. Újabban a megdülésre hajlandó gabonának hengerelését ajánlják és ez is a legjobb. Egyrészről, mert rendesen sikerrel jár, másrészről mert kárt vele sohasem tehetünk. A vetést tavasszal, mikor a kalász hasban van, kell meghengerezni. Ekkor is mindig harmatszik- kadás után. A meghengerezelt gabona szárai megtörnek. Ez a megtörés az, mely elejét veszi a megdülésuek. A megtörés helyén tudniilik seb keletkezik, mely pár hét alatt beheged és a hegedés helyén a szár könyökformán felfelé hajlik. Ez a pár heti késedelem előzi meg a dülést, vagyis olyanforma hatással van ez a gabonára, mint a soványitó kúra a nagyon kövér, vérmes emberre. Attól sohase féltsük a vetést, hogy a henger kárt tesz benne. Kárt nem tehet, csakis hasznot. István Gazda. A burgonya Magyarországon. Hazánkban a burgonyát csak a múlt század közepe táján kezdették termeszteni a felső vármegyékben. Mint külföldön, úgy nálunk is rossz hire kelt e hasznos növénynek. Azt mondották, hogy meghal, aki eszik belőle. Mert az urak azért hozták be, hogy a szegény nép pusztuljon tőle. (Ekkor is voltak már népámitók.) Az okos emberek azonban erősen buzgólkod- tak a burgonya termesztésén. Felvilágosították a népet és ingyen osztogatták a vetni való krumplik De a magyaroknak még sem kellett sokáig a krumpli. Az árkokba hányták, a mit kaptak. Egy borsodmggyei földbirtokos azonban felszedte és elültette — saját földjébe. A termés beütött. Az asztalon párolgott aztán a jó krumpli. A cselédség megiz- lelte és elbeszélte a földmiveseknek, kik aztán lopkodni kezdették az ujmódi eledelt. — Hála Istennek, csakhogy lopják — szólott a földes ur. Akkor már ők is tenyészteni fogják. HÁZI-ASSZON? Saláta felmagzása ellen. Általános a panasz, hogy némely fajta saláta rendkívül gyorsan magba megy és élvezhetetlen. A hollandi kertészek ezen a bajon úgy segítenek, hogy a salátabokrokat fejlődésükben mesterségesen megakadályozzák és igy a korai felmagzásban gátolják. Eljárásuk igen egyszerű. Ásóval fejről-fejre haladnak. Az ásót egy tenyérnyire a fejtől 15 cm. mélyen fereén a gyökerek alá tolják és egy biztos kézmozdulattal a gyökerek nagy részét feltépik. így ezek a megtépett gyökerek néhány napig nem tudják táplálni a növényt és az fejlődésében megakad. Természetes, hogy ezt a műtétet akkor kell alkalmazni, mikor a saláta még nem kezdett magba indulni, hanem élvezhető.
