Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-09 / 18. szám
140 MAGYAR FÖLDMIVELŐ földmives ember vigye ki a mezőre a fiút és engedje, hogy ott neki aprólékos dolgokban segítségére legyen. Az anya is foglalkoztassa a kis leányt a tűzhelyen. Legyen példa előtte már korán, mennyi gondja, baja van a jó háziasszonynak. Mert amilyen az apa, olyan a fia, a milyen az anya olyan a leánya. Nem mesz- sze esik az alma fájától. Megható példákat lehet olvasni arról, hogy különben kiskorú, gyenge gyermekek, mily munkásságot tudnak kifejteni. Ki nem olvasott arról a szép történetről, mikor a kis fiú beteg édes anyját egész télen — az erdőből hátán haza cepelt gályákkal látta el. Mikor a kis leány, anyjának már főzött és szobáját takarította. Igen, mert az élet korán rászoktatta a munkásságra. Azért szoktassuk rá mi is, ha mindjárt nem is az élet, a szegénység és nyomor visz a munkára. Mert hej, nem lesz annak a gyermeknek nagyobb kincse, nagyobb tőkéje a munka-szeretetnél. A vagyon, ha még olyan nagy is, könnyen elpusztulhat. De ha' valakinek nemcsak munkabíró két keze va, de munka kedve is: az ne féljen az élettől és annak terheitől. Midőn azonban arra figyelmeztetjük a szülőket, hogy gyermeküket korán szoktassák a munkásságra, világért sem akarjuk, hogy a gyermeket időnek előtte nehéz munkával öljék meg!... Mindennek meg van a maga módja és ideje. Azért itt is okos mérsékletet kell tartani. Ne engedjük, hogy a gyermekek olyan tárgyakat emeljenek, melyek erejüket meghaladják. Vigyázzunk, nehogy hátgerincük á nehéz munka közben meggörbüljön. Egyszóval kövessük a gyermekeknek a munkára való szoktatásban fent elmondott tanácsainkat! Dikszi. VASÁRNAP Vissza — a régi takarékos élethez. Irta: MESTER. Ezt a kemény leckét kiáltotta oda minap Bülow herceg, kancellár a hatalmas német nemzetnek. — Mert, úgymond, a birodalom pénzügyét jobban semmi sem rendezi, mint az egyes családok, emberek takarékossága. Ez állította élére Európának a jötmentnek (parvenu) gúnyolt Poroszországot. Ez teremtette meg hadseregeinket. Őszinte szavak. Kemény lecke, amely azonban nekünk talán jobban szól, mint a gazdagabb német sógoréknak. De szóljon is! És ne csak hangozzék végtől-végig az országban : — Vissza — a régi takarékossághoz! Hanem kezdjünk is hozzá. Mihálynak az igaz már bajos a fordulás. De, Misit talán még rávezethetjük a takarékosság ösvényére. Hát szoktassuk gyermekeinket legalább takarékosságra. * * * No bizony megadta neki! Fogják mondani sokan. Hiszen magunknak sincs miben takarékoskodni. És mi a gyermekeinket szoktassuk takarékoskodásra. Úgy van! A gyermekeket. Lássuk csak az élet képeit. Az életben ugyanis ezer és ezer alkalom kínálkozik arra, hogy üstökön ragadjuk. Mert csak igy vethetjük meg a gyermek lelkében a takarékosság erős szellemét. Gabona Mártonék Pisti és Eszti gyermeküknek eledelt adnak, hogy az iskolai kirándulásra vihessék. Az ám, de Pisti a kirándulásig, még otthon mindent bepakol gvomrocskájába. Elfogyván eledele, el kezd erőszakoskodni, hogy Esztike felezze meg a magáét. No lám. Erre, az ilyen és hasonló esetekre ügyelniük kell a szülőknek. Miért? Azért mert, hogy ha Pista megszokja: amije van, étele, pénze, azon nyomban túlad, akkor bizony István korában sem fogja érteni a közmondásban rejlő életbölcseséget : — Több nap, mint kolbász. — Könnyelműen fog majd bánni keresményével is. És ha nem fogja tudni vágyait szabályozni, fékezni, erőszakosan a másé után fog áhítozni. Szocialista lesz. Más irányban is sokat tehetünk. Éreztessük például a gyermekekkel, hogy szüleik mennyi küzdelemmel élnek. Mily munka, verejték árán, mennyi áldozattal veszik a gyermekek ruháját, cipőjét. Ha ezen érzet kifejlődik a gyermekben, a belátáshoz jutnak. A gyermekek kímélni fogják ruhájukat. Vigyázni fognak holmijukra. Megbecsülik azt. Valahányszor arra szükség van, pirongassuk meg a gyermekeket, ha a takarékosság rovására könnyelműek. Mint mindenben, ugv itt, e téren is leghatalmasabb nevelői tényező: a példa. A szülők is becsüljenek meg mindent, amit a jó Isten és saját küzdelmes munkájuk adott nekik. Becsülje meg az apa keresményét. A mindennapi kenyeret. Ne kártyázzék és ne hallja a gyermek az anya szájáról az e miatt való panaszokat, kifaka- dásokat. Az anya is tartsa meg férje szerzeményét, A konyhahulladékot, a kenyérdarabokat, a csontokat, az ócska ruhát. Egyszóval lássák a gyermekek, hogy minden számon van tartva, itt minden értékes. A kis leányka napról-napra szemlélje, hogy mamája mennyi takarékossággal bánik kamarájával. A zsírral, a fával, a kenyérrel, a liszttel. Nem a fösvénységről van itt szó, de az igazi takarékosságról. Lássa, hogy mily egyszerűen ruházkodik. Hogy meggondolja minden uj ruha beszerzését. Lássa a jó anyát, mint foltozza a ruhákat és hogy igyekszik kerülni a felesleges kiadásokat. A rossz példának is hihetetlen hatása van. Nagyobb, mint a jó példának. Ez bizonyos. Ha a gyermek veszi észre, hogy a szülők szórják a pénzt, ők is pazarlókká lesznek. Mintegy vérükbe plántálódik a költekezési szenvedély. Ha a leánykát már korán selyembe, bársonyba öltöztetik, ha az adósságcsinálás okozta zavarokat könnyedén veszik, bizony hogy ő is adósságcsináló nővé fejlődik. Végtelen nagy hiba, mikor a szülők azzal dicsekszenek, hogy módosok. Hogy van.
