Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-02 / 17. szám
Május. (*) Üdvözlünk hónapok királynéja, virág- gal-lombbal dús — Május. Ha felnézünk egedre szelidebbnek, kékebbnek találjuk mint valaha. És ha körülhordozzuk szépségeddel eltelni alig tudó tekintetünket: mindenütt bájadat, ifjúságtól duzzadó életedet szemlélhetjük. Nincs a földön ember, akinek lelkét, szivét meg ne ragadnád. Ihlettség, illat száll belőled, aminek titkos varázsa megérinti a halandó egész valóját... Az ifjúság veled játszik, napsugaraidban fürdik, virágaidban enyeleg. A férfi karok erőt, kitartást nyernek lehelletedtől. Mintha csak izmait acéloznád a férfikar komoly munkájára. Az öreg, a havas fejű öregek megitjodnak, újra veled élik eltűnt ifjúságukat, mintha csak látogatóba érkeznél iheg a múlandóság országából... onnan valahonnan túlról, az idők tengeréről... És te mosolyogsz reánk e dicséretre, e magasztalásra. És elpirulsz, mint egy szűz leány, mikor szépségének dicséretét hallja. De egyszer-egyszer el is borulsz. Talán naponként. És hullatod könyeidet. És pa- naszkodol: — Még sokan vagytok, akik engem megértetek. í;Akik megismertek. Akik áveznek, gyönyört lelnek bennem. Akiket felemelek, meggyógyítok, megvigasztalok. De hányán és hányán nem szerettek, nem értitek beszédemet, szépségemet, kiengesztelő erőmet. Virágaimat eldobjátok, meg- szakgatjátok, félredobjátok. Úgy van szép Május! Hónapok királynéja, virágok ékesitője. A régi érzés, a régi tisztelet, a régi felfogás sok emberben változott. A munkás nép egy része elfordul tőled. Te szeretetek testvériességet lehelsz, de virágokkal hinted be a földet. És ők gyűlölettel, komor, sötét eszmékkel töltik meg szivüket. Nem a május változott. Az emberek közt lettek sokan másokká. A május ma is az — a mi volt. Szelíd királyné, virágos koronával. Nyílt, kedves, mosolygó arccal, ölelő édességgel és enyhítő szellővel. Az emberek ridegekké lettek. A föld vonzza őket lefelé és nem az ég felfelé. Magasra, tiszta látó-körre ! Oh miért is van a földön gyűlölet, ahol szeretetnek kellene uralkodni. Miért is ék, választó fal a honfiak közt, mikor a testvéri szeretet aranyos szálainak kellene összefűzni ezt a maroknyi magyarságot. Ki tud erre felelni? Ki fogja megoldani ezt a terhes nehéz kérdést. Azt csak a jó Isten tudja! Talán egy uj nemzedék ismét megérti a szép május beszédét. Virágbalzsama májusnak megújítja ezt a földet, melyről a nemzet költője azt mondotta, hogy bokréta, Isten kalapjának bokrétája. Ebben remélünk! Meg a magyar honleányban. v A magyar leány ismét szereti a virágot. Megérti beszédét, önzetlenségét. A magyar leány újra szereti otthonát, virágos kertjét, tisztaságát, egyetlen kincsnek tekinti. Ebben is bízunk. #
