Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-25 / 16. szám
16. szára. Szatmár, 1909 április 25. /' . fV <pV* XII. évfolyam. Megjelenik minden vasárnapSzerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELŐS SZEKfcESZTÓ ES KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ..........................4 korona Fé l évre.............................2 » Ne gyed évre...................I » HÉ TRÖL-HÉTRE. Ki a falvakba! TJJra gyűlölet, békétlenség. — A múlt szomorú tanulságai. — Vásár után okosodik a magyar. — Ki a faluból! Igen, a falu járja mostanában! Egyes, nagyhangú államférfiu — »önjelöltek« meg akarnak tagadni mindent, talán még a józan eszet is, hogy a városoknak, illetőleg a kereskedelemnek tömjénezzenek, Másik oldalról nehány újság üti a falvakat, mert még mindig ott látja a magyar őserőt, mert mégis csak érzik, hogy bizony az igazi Magyarország nem a világpolgárság kikötője felé tartó fővárosban és a fővárost majmoló vidéki nagyobb városokban van, hanem a magyarság fészkeiben — a magyar községekben. Ahol nagy erőfeszítések dacára sem boldogulnak olyan könnyen a divatos újkori kísérletező tanokkal. Egyes irók a színpadon gúnyolják ki a magyar falvakat és viszik Berlinbe az elferdített falusi képeket — a piacra, színpadra. Most a nemzetközi szocialisták írták jelszavul piros zászlójukra, hogy — Ki a faluba! Fel kell gyújtani a nép lelkében a gyűlöletet, az elégedetlenséget újra és újra, mondják. Aratósztrájkba kell kergetni a magyar mezei munkásnépet, különben a szocialista tábor halott — csendes marad, ernyed és egy lépéssel sem halad előre. Hát jól van, tudomásul veszi a magyarnép e szándékot. E bejelentett belső forradalomra való kihívást. Ám nem kell azért gyűlölettel, sőt félelemmel sem fogadnunk e nagy hangú felhívást. Kérve-kérjük népünket, legyen csendes, nyugodt — és hallgassa is meg őket. De vegye elé jobbik eszét a magyarnép. És szörnyű tapasztalatait — a múltból. Abból a legközelebbi múltból, mikor megjáratták a magyar néppel az országos és csúfos komédiákat, de ezzel együtt — a nagy Kálváriát is. Gondoljanak arra, mint bánta, mennyi asszony, anya, család, könye folyt, hányán és hányán resteliétek a szégyenletes beugratást, mikor a viharok után elült a zaj, megszűnt a komédia. És mikor látva láthatták, hogy mily sivár, keserű gyümölcsöket termett az izgatás, a gyülölség és oktalan sztrájk. Hallgassák meg igen a nemzetközi szocializmus szónokait, de bírálják is meg és elővéve a magyar ember józan gondolkodását, hasonlítsák össze a dolgokat, nézzenek jól be a műhelyekbe, ahol ezeket a nagy ígéreteket, frázisokat bömbölő hangokat, izzó beszédeket, jó üzleteket mesterséges fogásokkal kovácsolják. Meg a holdban levő földosztást. Ezt a magyar népet ismét kísérleti nyulakul akarnák felhasználni. Galvanizáló elemül, mely a gyengülő és népszerűtlenné vált szocialiskodást újra életre szólíthatná. Ami a szocializmusban jó és kivihető van, azt mind meg lehet csinálni a törvénynek és társadalmi munkák keretében. Csinálják is. Annyit csináltak, amennyit félszázad kormánya és társadalma nem csinált. És haladunk mindig jobban és mindig előbbre. Békeség az igaz munka és haladás útja. Lázban, izgalomban, a falvak felbujtásában haladni, dolgozni nem lehet. Boldogulni sem, Tollasodni sem. Hát mire való újra tüzet vetni a nép közé, zivatart csinálni itt ebben az országban, ahol annyi külső és belső ellenséggel kell megküzdeni. Tegye a kezét minden hazáját szerető, józan gondolkodású ember a szivére és aztán számoljon Isten, a haza és társadalommal: vájjon mit várhat a nép attól az izgalomtól, attól az áldatlan harctól, melynek keserű levét már egyszer éppen ő itta meg. Hát mi éppen azért nem jajgatunk, nem kiabálunk. Gyűlölet, harag sem vezet óvó figyelmeztetésünk leírásában. Mert mi, kiket 12 év óta ismer a magyar nép, bizva-bizunk e nép józan Ítéletében és felfogásában. Es abban a nagy igazságot tartalmazó ősi közmondásban, hogy vásár után okosodik a magyar. Ez a vásár meg már meg volt egyszer, hát — hogy ne hihetnők, hogy meg is okosodott a magyar.
