Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-03-29 / 12. szám

MAftYAR FÖLDM1VELŐ

S5

ban vesztettek valamit csiraképességfikből és a 14-ik évben csak egy csekély részük csírázott. Azok közé a magvak közé, amelyek 2—3 évnél tovább nem igen használhatók, tartoznak a spárga, a murok, karfiol, zeller, pastiniák és rózsakel magvai.

Kitűnő jó aonkapácoláti mód. Négy középszerű sonkához szükséges 2 dekagramm őrlőit só, 20 dekagramm salétrom megtörve, 5 dekagramm tört paprika, 2 dekagramm bors, mindez egy tálba összevegyitendő. Ezen keverékkel a sonkák azon melegen bedörzsölendők, ezután a sonkák egy edénybe rakása közben, még behintendők 2 dekagramm koriánder, 2 dg. babérlevél, 2 dekagramm fenyőmag, 1 dekagramm bécsi csomborddal és egy fő foghagymával. S ha a sonka levet ereszt, evvel a lével naponta 8 napig öntözendő. Ezután kiaggatva egy pár napig szikkadni kell hagyni és ezután füstölendő.

A tisztaság a tyúkólakban a legjobb óvószer a járványok és más betegségek ellen. Éppen ezért a majorságtenyésztők főleg most télen ügyeljenek arra, hogy a tyúkólak, etető és itató edényék tiszták legyenek. Mindennap gondosan meg kell tisztítani őket, főleg ha a majorság egész napon át bezárva tartatik.

Vasedények tisztítása. A vasból készült edényt úgy tisztítjuk meg szépen, ha fahamut kása- sürüre keverünk s ezzel az edényt bekenve, aztán gyapjú rongyyal mindaddig dörzsöljük, mig az edény fényes, tiszta lesz.

MI ÚJSÁG?

A virágok.

Aki a virágot szereti, mondja a költő — rossz ember nem lehet. — Tehát rossz asszony, rossz leány sem.

És ennek alapján a magyar ember, a magyar asszony, a magyar leány se rossz .. . mert a magyar mindig szerette, sőt rajongott — a virágokért.

— Virágos kert vala hajdan hires Pannónia, énekelte a régi énekes költő is. És bár ő ennek az országnak boldogságára, szépségére, egymást megértő lakóira gondol — bátran mondhatjuk, hogy ez az ország a természet csudásan szép virágos kertje.

Petőfi is, a magyar nemzet világhíres költője úgy dalol:

Ha a föld Isten kalapja,

Hazánk bokréta rajta.

Igen, virágos bokrétája ennek az öreg földnek. Mely mindig megfrissül, minden esztendőben újra kivirul . . .

A virágok ezer féle neme pompázik ami földünkön, ami hazánk termő földjében. Szere-száma nincs tarkaságának, különféleségének a legkora tavasztól — majdnem az öreg anyókának, a télnek megérkeztéig.

A régi május . . . igazán virágos, májfás május volt. A fiatalság keblét, szivét virág nyitotta ki és tette fogékonnyá a hazaszeretetre, a jogos reményekre ... a hitre és az igaz szeretetre.

A leány hajának, keblének legtermészetesebb dísze — a virág volt. A legény nagyra tudta becsülni a virágot, sőt a virágszálat is, amelyet a leánytól kapott. Azt a virágot becsessé tette az igazi érzés. Nem könnyen adott ám a magyar leány valakinek virágot. Akinek adott, az már szeretve volt.

A csendes tűzhelyek előtt, körül virágos kertek diszlettek. És benne legszebb virág volt a ház leánya ... aki gondosan ültette, ápolta azokat a kerti virágokat. Ismerte jelentőségüket, értette beszédüket, saját életének korszakait látta a természet időrendje szerint megjelenő, nyíló virágokban.

Istenem, lesz-e méq iluen kor a maquar nemzet életében?

Mert messze szállott az az ideális, eszményekért, érzésekért, gondolatokért lelkesedő korszak.

Messze ... de talán csak vándor madárként.

Hogy aztán visszatérjen újra és elfoglalja azokat a fészkeket, tűzhelyeket, hol még a virágokat ma is szeretik, ültetik, ápolják, megértik és tudnak velük beszélni is.

Mert igen vannak még ma is lelkek, kik e világ zűrzavarából el tudnak menekülni a virágok közé.

A virágok ma is ami legjobb barátaink. Önzés nélküliek. Akik ingyen és minden salak, háttér nélkül viszontszeretnek.

_____ Punktum.

— A király adománya. A király Várföld község tüzkárosultjai részére magánpénztárából ezer korona segélyt adományozott.

— A katonák szabadságolása. A rendeleti közlöny jelenti, hogy a király elrendelte, hogy az összes szárazföldi parancsnokságok az 1908. évi nyári gyakorlatozási programba próbaképpen beékeljék mintegy három heti szünetelését a fegyvergyakorlatoknak és hozzájárult ahhoz, hogy ez időben a legénységet az aratási munkák céljaira szabadságolhassák.

— Angol Is, párizsi Is. Az angolok uralkodója, VII. Edvárd király nagyon szerette Párizst, amikor trónörökös volt és szereti most is, ámbár már királylyá lett. A párizsiak trónörökös korából sok egyéb adoma között ezt is följegyezték róla: A párizsi utcák egyikén sétált a velszi herceg, amikor két suhanc sokáig nyomon követte. A herceg egyszerre csak megállt. A két siheder ugyanezt cselekedte, de alaposan megzavarodtak. Az egyik azonban mégis nekibátorodott és odalépett a velszi herceghez:

— Fenség, az én kis barátommal, aki francia, abban fogadtam, hogy fenséged az angol trón örököse. Ugy-e, igazam van ?

A herceg nevetett.

— Megnyerted a fogadást. Most azonban mondd meg, minek hitt a pajtásod engem ?

— Ő azt állította, hogy fenséged párizsi.

— Azt állította ‘? Akkor ő is megnyerte a fogadást, mert én csakugyan párizsi is vagyok — felelt mosolyogva a velszi herceg.

— Csak tovább ! A földmivelésügyi miniszter a ba- rátosi gazdaszövetség, a sővényfalvi és ádámosi gazdák szövetségének, továbbá a szövérdi, szabédi és görgényszent- imrei gazdakörök alapszabályait jóváhagyta.

— A kivándorlási körítők. Sasvárról Írják : Deutsch András várujfalusi lakost, kivándorlási közvetítőt, a felső- eöri főszolgabíró 600 koronával megváltható 30 napi elzárásra Ítélte. A főszolgabíró ítéletét úgy a vármegye alispánja, mint a belügyminiszter megerősítette. Ez nem fogja visszarettenteni az embervadászt. Megkeresi ő ezt a pénzt mihamarabb.

— Koldusok. — Szegény, világtalan ember kér egy kis alamizsnát.

— Hol van a világtalan ember ?

— Künn áll a kapu előtt és nézi, nem jön-e a rendőr?

— Állatfajok pusztulása. Néhány száz év előtt pusztították ki hazánkban a bölényt, a zergét és a hődot, most a hiuz, a farkas és a medve közeledik a kipusztuláshoz. E három vadállat közül már a legritkább a hiuz. Minden 10—20 év leforgása alatt a határmegyék nagy erdeiben, különösen az Északi-Karpátokban bukkannak reá. A rókanagyságu, vérengző macskafaju állat nagy károkat tesz nemcsak az ózek és szarvasok között, hanem az erdőségben legelésző kisebb házi állatok között is. Emiatt irtották ki. Legújabban a Babiagura-hegységet boritó erdő-