Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-03-22 / 11. szám

MAGYAR FÖLDM1VELÖ

87

KIS GAZDA. ___

A tavasziak kétszeri érésének okairól. A

Független újságnak Írják : Időszerűnek találom jelen soraimmal gazdatársaimat figyelmeztetni, hogy igen gyakran mi okozza a tavaszi kalászosok kétszeri érését. — A legtöbb esetben gazdatársaim maguk okozói e bajnak. Most március elején a kanászok nagy előszeretettel a szántásokra hajtják a sertéseket túrni. (A pásztorok ezt úgy nevezik gilisztáznak.) Igaz, hogy a föld felengedésével a sertés talál is itt csemegét rovar és álca képében és ezáltal sok kártékony rovar pusztul el. De ilyen korán tavaszszal számuk még elenyésző csekély, tekintve azt, hogy most még a föld mélyebb rétegeiben várják a föld felmelegedését és a vegetáció megindultál. Viszont a kár kiszámíthatatlan, amit a sertés a mostani tur- kálásával okoz és a termést sokszor a felére is leszállítja. Az össze-vissza túrt föld ugyanis egy kis széllel teljesen kiszárad és amikor a tábla vetésére kerül a sor, grubberral vagy fogassal előkészítve, bevetjük. A gazda azonban hiába várja, hogy vetése egyenletesen kizöldüljön, mig esőt nem kap, mert ez sokszor hetekig várat magára. Ezen oknál fogva a feltúrt földben levő mag pár héttel, sokszor egy hónappal is későbben kel ki, mint a többi, aszerint, hogy mikor kap esőt. A későbben kikelt növények a rendes körülmények közé jutottakat csak zölden, a kepében érik el és normális szem helyett ocsu- val fizetnek. Kümmert Béla.

A kukorica töltögetése. A szlavóniai gróf Mailáth uradalom igazgatója hat éven át folytatott kísérletek alapján meggyőződött, hogy a töltögetett kukorica kevesebbet terem, mint a nem töltögetett. Herman Ferencnek tóvárosi bires kísérletei is ezt igazolják. Ma már az az álláspont bizonyult helyesnek, hogy a kukoricát fölösleges töltögetni, hanem földjét nyárhosszat ajánlatos 7—8-szor fogatos eszközzel meglázitani. Ilyen eszközök nálunk mindenkor rendelhetők.

TANÁCSAD Ó.

A földmiveléaügyi miniszter és a kádáriparosok. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter utasította a vinkovcei főerdőhivatalt, hogy a területén lévő korostölgy erdők értékesítése alkalmával a hordógyártással foglalkozó kisiparosok és kisiparos szövetkezetek dongafa szükségletének fedezéséről külön kisebb vágásokat alakítson, amelyek külön megtartandó árveréseken lesznek eladandók. Az ilyen vágásterületeken lévő fákat, helyben tövön bocsátják árverésre és a vevőnek kell kivágnia. Az árveréseken a hegyközségek, pinceszövetkezetek és olyan bortermelők is résztvehetnek, akik a nekik szükséges hordók készítéséhez való dongát maguk akarják beszerezni. Kívánatos, hogy az érdekeltek minden év május végén bejelentsék valamelyik szőlészeti és borászati felügyelő, vincellériskola, vagy a budafoki pincemesteri tanfolyam utján, hogy a következő évre mennyi és milyen méretű dongát szándékoznak készíteni és hogy az árverésen részt akarnak-e venni. E bejelentés előzetes tájékoztatóul szolgál a szükségelt famennyiségről, de semmiféle kötelezettséggel nem jár.

mi újság?

Telepes otthonok.

Az 1894-iki telepítési törvény alapján végzett munkáról számol be Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter legújabb kiadványa, melyet Lovas Sándor miniszteri osztálytanácsos irt meg és »A legújabb állami telepítések Magyarországon* cím alatt most került ki a sajtó alól. Az említett telepítési törvény hat millió koronát bocsátott a földmivelésügyi miniszter rendelkezésére telepitési célokra.

Az e törvény által biztosított aránylag csekély anyagi erőt a telepítésre alkalmas állami földbirtokokkal és a telepesek támogatására fölvett évi kisebb költségvetési tételekkel gyarapította a miniszter. Összesen 25.469 kataszteri holdat sikerült vásárolni a telepitési alapból, amely birtokok vételára 5,080.232 koronát emésztett fel. Két esetben 28 300 korona életjáradékot fizet a telepitési alap, amelynek tőkeértéke a fenti összegben nem szerepel. Az állam a maga birtokából 32.874 kataszteri holdat használt fel telepítésekre. Összesen 16 uj telepen 1590 telepes család kapott uj otthont l'eljesen uj község csak kettő jött létre és pedig Krassószörény vármegyében Igazfalva és Bácsbodrog vármegyében Szilágyi. A többi már meglevő községeknek uj telepesekkel való gyarapítása.

A telepes községek közül Mosnica, Temesré- kás, Bálinc, Monostor, Igazfalva és Facset a Temes és a Béga völgyében, Stancsófalva a Temesnek egyik mellékágán fekszik, Nagysármás, Kara, Marosludas, Felsődetrehem a Mezőségen, Magyarnemegye Bésztercenaszódban, Vice Szolnokdobokában, Fehéregyháza pedig Nagyküküllő vármegyében fekszik. Az egyfaluban levők rendesen egyfelekezetixek, hogy a felekezeti terheket könnyebben viselhessék. Ä bácskai telepesek kizárólag a Bácskából, a délvidékiek jobbára a Tisza-Maros szögéből és Torontóiból, az erdélyi vidéken levők leginkább az Alföldről, Marostorda vármegyéből, továbbá a Kolozsvár és Torda környékén levő népesebb magyar községekből származnak.

A telepek vételára a régibb, olcsóbb földárakhoz igazodik. A vásárolt birtokok közül csak Vincén és Magyarnemegyén mutatkozik a föld drágának. Egyébként a vételár lefizetését nagyon megkönnyíti a hosszú törlesztési idő (50 év) és az olcsó kamat, mely három erdélyi telepen csak két százalék, egyébként három százalék, a bácskai és délvidéki telepeken pedig négy százalék. Eddig összesen 2,345.105 koronát fizettek le a telepesek és tartozásuknak mindössze 7.5 százalékával kereken 150.000 koronával maradtak hátralékban.

Darányi földmivelésügyi miniszternek különösen nagy gondja volt rá, hogy a települő családok jól megválogattassanak. Ebből a célból minden egyes alkalmasnak mutatkozó jelentkező családot megnézetett, gondja volt továbbá arra, hogy a kulturális és községi közcélok bőkezűen dotáltassanak s hogy ez intézmények fentartása az uj települőkre nagy terhet ne rójon. Ahol szükségesnek mutatkozott, támogatta az uj gazdaságokat vetőmaggal, gyümölcsfacsemetékkel, jó tenyészállatokkal, több helyütt az utcák és az utak rendezésének költségeihez is járult.

A könyv részletesen leírja az egyes telepes községeket és a leírást száznégy képpel élénkíti. A közölt képek az uj otthonok Jerőteljes fejlődéséről tesznek tanúságot. A ki figyelmesen elolvassa a könyvben közölt részleteket, arra a meggyőződésre jut, hogy az okos, a hozott áldozatokért megfelelő közgazdasági és kulturális hasznokkal fizető telepítés első iskoláját sikerrel megállottuk és a szerzett tapasztalatok a telepitési akció nagyobb arányú folytatását nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszik.