Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-03-22 / 11. szám
MA6YAR FÖLDMIVELŐ 83 inkább szakképzett egyénekre volna szükségünk, kik a szövetkezett kis tőkének piacokról gondoskodhatnának. A kisbirtokosok felsegítő akciójában Németország jár elől s bármekkora Németország ipara, a nemzet fentartó elemet mégis csak a kisbirtokosság alkotja. Ha a kivándorlási statisztikát nézzük, úgy határozott képet alkothatunk magunknak, hogy mely államokban van a kisbirtokosság helyzete legjobban elhanyagolva. A kivándorlás Ausztria—Magyarországban legnagyobb, tehát ez is hatalmasan apasztja csekély számú véreinket. Ugyancsak nagy szerepet játszik e tekintetben az a .fontos körülmény, hogy minő munkával foglalkoztassuk a mezőgazdaság embereit a tél ideje alatt. E tekintetben egy jövedelmező háziiparra volna szükség ugyancsak a szövetkezet keretében. Volt háziiparunk, sőt van ma is némely vidéken, mely azonban többnyire csak a család szükségleteit egészítette ki, mint pl.: a lenkészitést, bocskorkészitést, a mely háziipart kiszorít az a körülmény, hogy ma ezen iparterményeket a nagy ipar oly olcsón tudja előállítani, hogy nem érdemes már vele foglalkozni. Ha e tekintetben külföldre vetünk egy futó pillantást, úgy látjuk, hogy a háziipar bizonyos nemei úgy meghonosodtak, hogy azt a nagy ipar elnyomni nem tudja. Ilyen háziipar Sveicban az óraszerkezetkészités, Németországban a művirágok készítése, Csehországban az üveg csillám készítés, melyekhez semmiféle fizikai erő nem kívántatik s igy gyermekek és öregek is végezhetik. A háziipari termékek előnyös értékesítése azonban szintén csak szövetkezeti utón lehetséges. Csakis ezeken az utakon lehet elérni, hogy a kisgazda gya- rapodhassék, amely gyarapodás aztán már magától fogva termi meg a szakszerű intenzív gazdaságot, mint a hogy ezt a külföldön láthatjuk. Elérkezett az utolsó óra, hogy az állam végre segítségére siessen a pusztuló magyar kisbirtokosságnak. Steiner István. KÖZGAZDASÁG. A gazdasági tudósítókról. Csak az a kormányzat fogja jól fel rengeteg helyzetét, felelősségét és nyugtathatja meg lelkiismeretét valamely ország ügyeinek élén, amely meg van győződve, hogy a társadalom segítsége, jóakarata, nélkülözhetlen befolyása nélkül úgyszólván kormányozni nem lehet. De különösen a földmivelés-ügy azon tér, hol a társadalom harmonikus, karöltve járó működése, ügyszólván tengelye, sarkpontja a földmivelés felvirágzásának. Darányi miniszter ennek az igazságnak sokszor, majd minden adott alkalommal hangos, leplezetlen, érthető kifejezést is adott. És mondhatjuk: szavai nem hangzanak el pusztában. A társadalom megmozdult. A gazdasági ügyek iránt talán sohasem tapasztalt érdeklődés mutatkozik. bár még mindig nem a lehető és kívánt érdeklődés. Mert a nemzet gazdasági vérkeringéséből még sok-sok elem hiányzik. De időről időre, fokról-fokra bőségesebb tér nyílik a gazdasági érdekközösség teljes megteremtésére. A társadalmi segítség konkrét alakban nyilatkozik meg ami gazdasági életünkben, például — a gazdasági tudósítók szerepében. Tisztesség ez a hivatás, ez a nemes intencióból teljesített társadalmi kötelesség. De oly mély jelentőségű szerve a földmivelési kormányzatnak, hogy valóban megérdemli, hogy róla többször megemlékezzünk, vele behatóbban foglalkozzunk. Elsőbben is azt akarjuk elérni, hogy ezt a nagy jelentőségű pozíciót maguk a gazdasági tudósítók jól átérezzék, felfogják és azon meggyőződésükké érleljék, melyszerint ez nem csak hazafias tett, mellyel az ország, a népjólét emelkedését munkálják, de hazafias kötelesség is. Oly lelkiismeretbeli kötelesség, mellyel a honpolgár tartozik nemzetének, a gyermek szülő édes anyjának, a magyar ember ennek a sok — bútól, kevesebb örömtől megszentelt földnek tartozik. Ne tekintse tehát senki merő címnek, tisztességnek, mivel semmiféle kötelezettség, munka, felelősség nem jár. Hazánkban ma úgy is lultengésben vannak a társadalmi címek, tisztességek. Mindenki vágyik ily címekre, egyesületekben, köztéren, mozgalmakban. De kevesen szeretnek valóban dolgozni is. Nálunk rengeteg társadalmi mozgalmak keletkeznek, egyesületek alakulnak, de éppen azért amolyan kérész életűek, mert alig egy-két ember fogja fel a különböző mozgalmakban a munka, a fáradozás, az igazi tevékenység, sőt áldozatkészség fogalmát. Nagy baj lenne, ha a gazdasági tudósítók is csak merő hiúság tárgynak, címnek vagy éppen kényszerből elfogadott nyűgnek tekintenék az ő tisztüket. Hiszen a gazdasági tudósítók szerepe úgyszólván belejátszanak a földmivelés ügy vezetésébe. Lelkiismeretes vagy lelkiismeretlen információjuktól függ, hogy nem csak a kormányzat, de maga az ország is hű képet nyerjen az egyes vidékek állapotáról, jelenségeiről, bajairól. Ha nem helyes, nem lelkiismeretes módon járnak el: súlyos hibát követnek el a közérdek ellen. Nagy, igen nagy itt — a felelősség. Ám a gazdasági tudósítóknak nem csak nevük szerint való hivatásuknak kell lenniük. Ők nem csak száraz, krónikusszerü adatközlők. Megfigyelők, tapasztalatgyüjtők, sőt irányítóknak is kell lenniök.
