Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-03-08 / 9. szám
72 MAÜYAK EÖLDMiVELŐ tett hozzá egy diák, bocsánatot kért tőle s azt mondta, hogy revolvere elsült, amikor egyik zsebéből a másikba akarta tenni. — Meghalt a koporsó mellett. Megrázó eset történt Nagyfalu községben. Machay Ignác felesége meghalt s mikor a gyászoló nép a temetésre összegyűlt s a bánatos férj a koporsó elé állt, egyszerre csak összeesett és meghalt. — Elgázolt váltóőr. Szabó Barna, a hajduhadházi 122. számú váltóőr a múlt éjjel három órakor részegen tért haza. A nyíregyházai tehervonat elütötte s 350 méternyire hurcolva, testét teljesen szétszaggatts. Szabó negyven- nyolc éves ember volt s három gyermek atyja. — Egy kivándorlási ügynök büntetése. Fischer Józséf aradi volt ügyvédjelöltet, ki földmiveseket egy brémai társaság megbízásából kivándorlásra csábitolt, a rendőrség pénzbüntetésre Ítélte. Fischer az Ítéletet megfelebbezte a belügyminiszterhez, ki Fischer büntetését tiz napi elzárásra emelte föl. — Násznép a lángokban. Egy lelketlen tréfa borzalmas következményeiről ad hirt a székesfehérvári tudósító: Zaka János jómódú pátkai legény minap tartotta esküvőjét Csákváron, Fehér Máriával. A mikor beesteledett, a fiatal pár a násznéptől kisérve, kocsin hazafelé indult Pálkára. Alig hagyták el a falut, egyik kocsi, a melyen Baranyai Julia, Juhász Julia és Benke Julia nyoszolyó- leányok ültek, hirtelen meggyuladt, s lobogó lánggal égni kezdett. A megrémült leányok rémes sikoltozására a lovak megvadultak, s elragadták a kocsit. A legválságosabb pillanatban Szeidl György kocsisnak sikerült lovait az utat keresztező folyóvízbe hajtani. A leányok, a kiknek hajuk és ruházatok akkorra teljesen leégett, beleugráltak a vízbe, s megmenekültek a biztos tüzhaláltóí A leányok sebe, valamint a kocsisé is veszedelmes. A vizsgálat megállapította, hogy a meggyuladt kocsi ülésének szalmáját Csákváron petróleummal leöntötték és tüzes taplót dobtak közébe, a mely azután útközben meggyujtotta a szalmát. A gonosz tréfa elkövetőit nyomozza a csendőrség. — A zborói tillnkók. Ismerősök és népszerű alakok azok a tót atyánktiai, akik magukfaragta tilinkókkal megrakodva fűzfából font kosarakkal végigházalják az országot, sőt gyakorta a külföldre is elvetődnek. Sok tót tilinkó sok tót háziiparos családot tartott el eddig is. A kárpátmenti hegyvidékek sajátszerü népipara eddig azért nem fejlődött, mert nem volt szervezve. A bajon Darányi Ignác főldmivelésügyi miniszter akként akar segíteni, hogy a hegyvidéki miniszteri kirendeltség előterjesztésére hét háziipari kurzust tartat. Egyiken tilinkókat készítenek, a másikon a kosárfonás ismereteit sajátítják el. A kurzusok történelmi emlékű helyen lesznek, mert a miniszter azt is megengedte, hogy a nép kereseti viszonyait javítani hivatott tanítások a régi zborói Rákóczi kastély üresen álló helyiségeiben tartassanak meg. A történeti nevezetességű kastély falai küzött tehát szorgos munka foly. Szakavatott faragó és kosárfonó mesterek oktatják a hires »száz hársfa« fasor közt naponkint odasereglő munkásokat. — Hat nap alatt kihalt osalád. A németországi Recklinghausenből jön e hir : Hillerhaus itteni bányász családját a héten olyan szerencsétlenség érte, amely párját ritkítja. Hat napon belül a nyolctagú család teljesen kihalt. Szerdán két fiatal leánya, egy 18 és egy 21 esztendős, pénteken az anya és 15 esztendős leánya, szombaton pedig egy 11 éves lia halt meg tüdővészben. Az apa és két fia egy tárna beomlása következtében lelte halálát hétfőn. A szerencsétlen balsorstól sújtott család ily módon teljesen kipusztult. — Tengerbe veszett utas. A Dráva fiumei gőzös egyik utasa a rabaz-fiumei utón a hajó fedélzetéről a tengerbe esett és odaveszett. A szerencsétlenül jártat Kiricsis Jánosnak hívták. Tengerész volt és katonai szolgálatának kitöltése után most utazott haza. Kiricsis a hajó korlátjánál ült; a tenger nagyon hullámzott és igy történhetett, hogy a hajó hirtelen megdőlésekor lebukott a fedélzetről. Mentőöveket dobtak utána, majd csónakon igyekeztek megmentésére, de a viharos hullámok elragadták. — Jelenet a csatatéren. A Marokkóban harcoló francia katonákról közli a »Gaulois« az alábbi érdekes epizódot. A január 15-én lefolyt settati ütközetben történt, hogy a legnagyobb puskatűz közepette az egyik légionárius az ellenség egyik golyójától találva, mint egy darab fa, szó nélkül elvágódott. — Meghalt! — jelentette ki a káplárja, aki föléje hajolt. — Nem, káplár ur, nem haltam meg — felelt a légionárius fölemelve vértől borított fejét. — Helyes! — felelte a káplár. — Hol vannak a kötőszereid '? — A táborban felejtenem — válaszolt a sebesült. — Úgy'?! Akkor két napi szobafogságot kapsz! Értetted?! — szólt erélyes hangon a káplár. Azután hátára vette a sebesült katonát és a golyózápor közepette kivitte a harcvonalból a betegszállítók sátrához. Böjti gondolatok. Vig farsangnak — hosszú böjtje szokott lenni. * Aki megalázza magát és hamuval hinti be fejét annak jeléül, hogy halandó, múlandó ... sokkal inkább megifjodik az életre, mint a gőgös, fenhéjázó fő, mely villámcsapásra és egyszerre szokott... leesni. És mi hamar. * Az Isten nem ver bottal. Int, szól, fenyeget — és aztán suhint. Ez a böjt leghatalmasabb prédikációja. * A böjt nem árt. Sokan mosolyogva mondják, de nem is — használ. Mi jobb tehát? Talán a torkosság ? ♦ Aki nem hisz Istent, miért káromolja azt, aki őszerinte nincsen? Ha pedig hisz Istent: hogy meri káromolni? ____A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA. A gazdasági tudósító olvasóinknak. Örömmel vesszük észre, hogy előfizetőink közt sok olyan olvasónk van, kiket a föld- mivelési minisztérium gazdasági tudósító szép tisztességgel tüntetett ki. És, mint a múlt számban vehették észre olvasóink, sokan közülök érdeklődnek és Írnak is lapunkba. Nagyon kérjük ezen tisztségben működő előfizetőinket, szíveskedjenek lapunkat becses pártfogásukba venni. írják meg nyíltan, mi hiányt látnak lapunkban? Mit kellene pótolni, élénkíteni. Mi szívesen megteszünk mindent, amit csak emberi erő — ami körülményeink közt — megtehet, írják meg lakóhelyükön, vidékükön szerzett tapasztalataikat. A gazdasági helyzetet. A nép kívánalmait. Mily szívesen fogadnék, ha legalább hónaponként egy tudósítást kaphatnánk. Csak röviden, velősen. És a papírlapnak csak egyik oldalára irottan. Valóban e kis lapot oly élénkké változatossá lehetne tenni, hogy Magyarország legélénkebb, legtartalmasabb lapjai közé sorozná, nem mi — hanem a közönség, a közvélemény. — Alacsony elófizetö legény. Alacsony, de magas gondolkodású legény ember az, aki úgy gondolkodik, mint kelmed. Úgy van! Az az ember, aki a katonaságtól nem retirál. A közös hadseregbe csak akkor veszik be a legényt, ha testi- lelki épsége mellett 155 centiméter magas. A honvédségbe a 153 centiméter magast is beveszik. De testi nagyságukra tekintet nélkül beveszik a szükséges kézműveseket, irodai szolgálatra alkalmazhatókat, hajóslegényeket és hajókézmüveseket. Hát szereti-e a tengert? Nincs boldogabb az aratónál, meg — a hajósnál. Egyik a buzaten- gert, másik a vizi tengert metszi, hasogatja. — B. A. Amit írtam megírtam. Soha névtelenül nem szoktam olyat írni melyért felelősnek kell lenni. Ez nálam elv, karakterkér« dés. — Cz. L. H—z. Cs. K. L. M. Rendben van. Köszönjük. — Munkatár.*. Rettenetesen sajnálnók azt a veterán lapot. Nekünk egész életünk emléke tűnnék el vele. — Gazda. Köszönjük a bókot. Nem is tudtuk, hogy igy tud szellemes- kedni. De nem közölhetjük. // MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.
