Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-12-20 / 50. szám
MAGYAR FÖLDMIYELÓ 411 még egy-két lényegtelen javítást tenni s akkor egybe kell hívni az alakuló közgyűlést, amelyen elfogadtatjuk az alapszabályokat. Azután négy példányban le kell Írni és a gyűlésről, is négy jegyzőkönyvet kell készíteni és azokat a polgármesterhez, illetve az alispánhoz beadni, hogy terjessze föl a belügyminiszterhez- A kérvényt az elnöknek és a jegyzőnek kell aláírni. Alkusz vagy szenzáldij. Ha valami alkusz közvetíti'az adásvételt, a neki járó fizetség mindig szabad egyesség dolga, de ha nem egyeztünk meg vele előre, akkor tízezer koronáig egy fél percent, vagyis minden kétszáz korona után egy korona és kétezer koronás szőlő eladása után tíz korona. E dijakat felerészben a vevő, felerészben az eladó viseli. Altisztek, kik a katonai szolgálat kitöltése után állatni szolgálatba akarnak lépni, kérvényüket adják be személyesen annak a hivatalnak a főnökénél, a hova be akarnak jutni. Elég, ha kérvényükhöz csatolják katonakönyvüket és a községi elöljáróság által kiállítandó erkölcsi bizonyítványt. Anyakönyvi kivonatért, ha 1895. okt. hó előtti időre vonatkozik, az illetékes lelkész! hivatalhoz, ha későbbi időre, az állami anya- könyvvezetőhöz kell fordulni. Szegénységi bizonyítvány alapján ingyen is kiadják az anyakönyvi kivonatot s akkor bélyeget se kell rá tenni. t KÖZEGÉSZSÉG. Álmatlanság. Az álmatlanságnak legtöbb esetben a végső oka az, hogy az agyvelöben túlságosan sók a vér. A sok vér izgalmat okoz s azért kerüli az embert az álom. Mindenek előtt tehát arra kell törekednie, hogy az agyból a fölösleges vért elvonjuk a test más része felé. Az álomhozó szereknek, a hatása ép az, hogy tágítják az ereket, minek következtében a test külső részeibe folyik a vér az agyból. Ezt az értágitó hatást azonban el lehet érni másképen is, mindenekelőtt az 'által, hogy lefekvés előtt langyos mustáros lábvizet vesz az ember. Ez a viz kitágítja a lábak és az altest ereit, a kitágult erekbe több vér folyik, a felső testrész s igy az agy is kevesebb vért log tartalmazni, ami megint az alvást elősegíti. Epen igy hat a testmozgás is és a mély lélekzet- vétel. Mozgáskor a véí a lábakba, mély légzéskor a tüdőbe száll és mindkét esetben megszabadul az agy a sok vértől. Elősegíti az alvást az is, ha az ember lefekvés előtt egy pohár tejet vagy cukros vizet iszik, vagy pedig a nein nagyon bőséges vacsorához egy-két pohár sört fogyaszt. Sietteti az elalvást a gyomorra rakott hideg borogatás vagy a lábikra begöngyölitése nedves ruhával. Almot hoz az ember szemére sokszor az is, ha komlóval töltött párnát tesz a feje alá. Dohányos ember könnyebben alszik el, ha lefekvéskor egy szivart vagy egy pipa dohányt elszív. Egy sir szélén. . . . Ismét fordult egyet az idő nagy rokkája. És fordulat közben elroppant egy foga kerekének. . . Belezuhant e fog a semmiség, a múlandóság mindent elnyelő roppant tengerébe.... Igen. a múlandóság mindent elnyelő tengerébe hull néhány nap múlva az 1908. esztendő is. Elmegyen, elmúlik a többi után, úgyszólván — nyomtalanul. Mert az évek, esztendők, sasszárnyon röpennek el fejünk felett; sokszor nyomtalanul tűnnek el s lelkünk, szivünk keserűségével s a múlandóság bús sejtelmével állunk meg minden esztendő sírja szélén .. E közös nagy sir, melybe egy esztendő öröme és sok fájdalma van temetve, búsan regél, int bennünket. mindenkit a múlandóság, változás örök törvényére. ... Hogy egyszer csak a tűnő, temetkező esztendővel ami esztendőnk, életünk is elmúlik és felénk mered a fagyos sir szája . . . Amikor már mások állanak a mi sírunk szélén és hasonló bús gondolatok űzik, — kergetik, hajtják őket, — éppen úgy mint. most minket. ... Ilyen gondolatok töltenek el e sorok Írásakor. És nem csuda. Az érző szív és lélek felett még a sasszárnyon repülő esztendő sem tűnhetik el nyomtalanul. Emléket fűz az a lelkekhez és az emlékezet feltámasztja sírjából még a holtakot is. Úgy van! Feltámasztja a holtakot is az emlékezet, valahányszor reájuk emlékezünk! Jó példáikkal, intő szavaikkal megjelennek — és élnek. Mi pedig szomorkodunk, búslakodunk a múltban elkövetett hibánkért és a jelenben leggyakrabban a jövőben kívánjuk helyrepótolni a mulasztásokat. Erősen feltesszük magunkban. El is határozzuk. Bele is kezdünk . . . De az idő repül. Sasszárnyon. . . És töprengéseink, bajaink, munkáink, jóravaló igyekezetünk, búzgólkodásunk legnagyobb hevében: — Temetésre szól az ének . . . Egy sir szélén állunk. Azon sírnak szélén, amelybe talán összes örömünket beletemetjük. De amelyből fájdalmaink, keserveink, szenvedéseink, kimaradtak, és hűségesen kisérnek végig az életen . . . Egészen a saját sírunkig. . . Az örök változás rendje állít bennünket nehány nap múlva az 1908. esztendő sirja szélére. A jó Isten megengedte ezt is érnünk. És mi el- hantoljuk ez esztendőt is, mint a többit. Mielőtt azonban ásót, kapát ragadunk, hegy a nehéz fagy os rögökkel elborítsuk e nagy koporsót, álljunk meg egy pillanatra a sir szélén, mint a határon ... És alkonyaikor gondoljunk vissza a verőfényes délre és a harmatos hajnalra. Tegyük meg ezt! Ne engedjük ez esztendőt sem nyomtalanul eltűnni. Mert az idők suhogó szárnya, immár egyre halványuló árnya ezt parancsolja: — Jaj annak a ki nem tiszteli a múltat és nem merit belőle, kincsestárából hasznos tanulságokat a jelenre és jövőre. Hálátlansággal vádoljuk azon gyermekeket, akik szüléikről megfeledkezve, azok drága emlékét, nem tartják tiszteletben.
