Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-12-20 / 50. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

409

— Bor helyett méreg:. Nagyveleg községben Molnár János jómódú földmives gazda minap este hazatérve a munkából, a konyhaasztalon egy palackot talált, melyet fölhajtott, azt hivén, hogy bor van benne. Az üvegben azonban szénkéneg volt s a mérges folyadéktól a szerencsétlen ember egy órai kínlódás után meghalt. A vizsgálatot megindították.

— Gyárégés. A növényzsir-gyár részvénytársaság Soroksári-ut 144. szám alatt levő telepén veszedelmes tűz pusztított a napokban, A főépület teteje kigyulladt és teljesen leégett. Kivonult a VIII., IX. kerületi, valamint a központi tűzőrség s a tüzet csakhamar eloltották. A rendőrség egy csapat lovas és egy csapat gyalogos rendőrt küldött ki a tűz színhelyére.

— Halál a sir mellett. Nyíregyházáról Írják: Mittermayer Ernő dohányjövedéki tiszt ifjú neje minap hirtelen meghalt. Férje nem tudta elviselni a fájdalmat s amint neje koposója mellett állt, egyszerre összeesett s sziv-ütér- repedés következtében azonnal meghalt. Az elhunytakat, kik két árvát hagytak hátra, temették el nagy részvét mellett.

— Széngázmérgezés. Alsókubinból Írják: Péntek reggelre Jászkál községben majdnem egy öttagú család esett áldozatul a széngázmérgezésnek. A szomszédoknak feltűnt, hogy Bartos Dominek és családja péntek reggel nem mutatkoztak. Betörték a lakás ajtaját és az egész családot majdnem félholtan találták, a szobából pedig fojtó széngáz áramlott ki. Bartost, nejét és leányát csakhamar sikerült eszméletre hozni, de 13 éves József és 5 éves Ferenc nevű fia ekkor már halott volt. A vizsgálat megállapította, hogy a kályha elzáró csapja nyitva volt s a széngázmérgezés érthetetlenné vált. Bartos szintén azt vallja, hogy előző estén nem zárta el a kályhacsövet. Ekkor kiderült, hogy a csütörtökről péntekre virradó éjjel dühöngött nagy szél csapta vissza a széngázt a lakásba.

— Összeütközött tehervonatok. A minap a rákosi rendező pályaudvaron kisebbszerü vasúti katasztrófa történt. A hetedik vágányon egy hosszú tehervpnatot tolattak befelé. Éppen akkor a nyolcadik vágányon egy másik tehervonatot tolattak kifelé s ez a két vonat — valószínűleg hibás váltóállítás következtében — összeütközött. Az összeütközésnél hat vaggon megrongálódott.

— A magyar tánc. A magyar tánc, mely méltósá- gos, lassú mozdulataival mintegy érvényre juttatja a magyar ember sírva vigadó természetét, igen régi eredetű. Már a 11. században is találkozunk magyar táncokkal, melyeket diadalmi lakomák alkalmával jártak. A 14. században a magyar tánc mint vitézi tánc jut érvényre; ilyen például Kinizsinek 1479-ben eljárt diadal-toborzója, a kopja- és kelevéz-tánc. E vitézi táncokon kívül voltak azonban társastáncok is, igy Mátyás király idejében ismerték a nép hajdú- táncát s az udvari palotást. A 17. században, az egyes leírások szerint, igen kedvelt tánc volt az egeres-, süveges-, párna- és halottas-tánc. E táncok egészen háttérbe szorultak, mikor a múlt század negyvenes éveiben a csárdás kezdett tért hódítani, mely úgy a nép körében, mint a magasabb társadalmi körökben otthonra találva, nemzeti tánccá fejlődött. Ugyancsak a negyvenes években Szöllósi táncmester szerzett egy francia négyeshez hasonló, magyar motívumokból szótt társas-táncot, a körmagyart, mely azonban hamar feledésbe ment s csak napjainkban kezd ismét tért hódítani. A körmagyar az egyedüli magyar társas-tánc, melyet már külföldön is megkedveltek.

Lapunk legközelebbi száma, mint azt már jeleztük, 1000. január 10-én jelenik meg.

Az aggastyán azért boldog karácsonykor, mert a gyermekek örömében egykori gyermekkorának édes emlékeit szemléli; a gyermek meg azért boldog, mert mit sem tud arról a nehéz életküzdelemről, sem fájó sebekről, sem a csalódásokról, minek osztályrésze volt a leáldozni készülő életnek tövises utain. Bizony jó, hogy Isten elrejtette az ember szeme elől a jövendőt, mert akkor a jelenben egyetlen nyugodt, háborithatlan percünk sem lenne.

B O

Tízezer inunkásember a saját hajlékában.

Nagyon örvendetes, nagyon szép dolgot olvastunk minap a fővárosi lapokban. Igaz szeretettel fordulván azokhoz, akik a föld veritékes munkája során nekünk vetnek, aratnak, csépelnek — szóval akik a dolgozó Magyarországnak a kenyeret munkájukkal megszerzik: örömmel látjuk, kogy e hasznos, derék társadalmi osztály érdekében kormányzat és társadalom olyan jelentős, olyan figyelmet érdemlő áldozatkészséget tanúsít, amilyen tízezer munkáscsaládnak saját otthonában való elhelyezése.

Nagyon sokan tudjuk, hogy egyik-másik helyen szinte lehetetlenség a munkásembernek saját otthon szerzése. A házak drágák, a beltelkek ára szertelen. Egy-egv uj ház építése oly drága, hogy a munkásember, aki akármennyire takarékos, százakat sem tud összespórolni, egy életen sem erre a célra. De aztán megvan még az a körülmény is,, hogy különösen az Alföldön egy-egy városban, községben úgy felduzzadt, megsokasodott a nép, hogy az egyes ember belső ingatlanokat, házhelyeket nem is tud venni semmi áron. Ezen segített a földmive- lésügyi miniszter a munkásházakról szóló törvénynyel, amely ámbátor csak a múlt esztendőben lépett életbe, körülbelül tízezer munkáscsaládnak szerezte meg a maga kis portáját, fészkét, boldogulását. Az újságokban volt egy kis kimutatás arról, hogy hol épültek munkásházak? Pest, Torontál és Temesvármegye nem kevesebb, mint ezer munkásház építését mondotta ki. Csanádvármegyében 800, Békésvármegyében 500,' Tolnavármegyében 650, Jász-Nagvkun-Szolnokmegyében 500 gazdasági munkásház vagy már felépült, vagy építés alatt van.

De olyan kisközségek is, mint Pér (Győrvár- megyében) ötvenkét munkáscsaládnak épit házat, Mór község (Fehérvármegyében) pedig kétszáz munkáscsaládnak építi fel otthonát, Balmazújvároson százhúsz. Szeghalmon pedig száz munkásház épül.

Ismeretes dolog, hogy a törvény szerint gazdasági munkásházak azokon a helyeken épülnek, ahol legalább tiz munkáscsalád jelentkezik avégből, hogy szeretne saját otthonába jutni; ez még csak az első lépés. Mert a jelentkező munkásoknak ezt az ügyét a képviselőtestületnek is magáévá kell tenni. Következik tehát az, hogy azokon a helyeken, amelyeket felsoroltunk, vagy ahol egyáltalában munkásházak épülnek, ott a munkásság és a birtokososztály között egyetértés és kölcsönös méltányosság van. Mert a dolog úgy áll, hogy a munkásházakat kölcsönből építik és a munkás rendszerint teljesen pénz nélkül jut a saját otthonába. A kölcsönt nagyon apró, tehát nagyon elviselhető és hosszú évekre beosztott törlesztéssel kell a munkásnak visszafizetnie. Igen ám, csakhogy a munkás, akinek nincs hitele, honnan kap kölcsönt? Csak úgy kap kölcsönt, hogy ha — amint a törvény ezt elő is Írja — a községi képviselőtestület, avagy a vármegye értük kezességet vállal.

Azért mondtuk mi azt az előbb, hogy ahol gazdasági munkásház épül, ottan a béke, szeretet, egyetértés és méltányosság lakozik. Mert nem lehet föltenni, hogy azok, kik a munkásokért kezességet vállalnak, erre hajlandósággal lennének, ha a mun