Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-11-29 / 47. szám
370 MAGYAR FÖLDMIVELÓ A föMéliseg és a kivándorlás. (B. g.) Mindennek meg van a világon a maga oka. Ok nélkül nincs okozat. Annak is meg van tehát a maga oka, miért lett egyszerre Magyarországon kiáltó jelszóvá, illnziós, csalókás jelszóvá: — Ipari állam! — Kereskedői állam! Az az, egyszerre csak elementáris, visz- szatarthatlan erővel vitte a közvéleményt az a felfogás, hogy Magyarország, mint agrár, földmivelő állam már nem élhet meg, nem tarthatja fenn magát. Csinálni kell tehát belőle kereskedő, ipar államot! És ezt az izzó felfogást vallhatták, vallják székében-hosszában még jobb meggyőződésük ellenére is sokan. Szinte sznggerálva, magyarul talán igy mondhatnánk, megbüvöl- ten, népiesen, megbabonázottan. Hát mi egy évtizede, hogy itt e szerény lapokon mindig hirdettük is ezt. Csak egy szócskát tettünk hozzá. így mondottuk és igy mondjuk: Csiszolni kell Magyarországból kereskedő és ipar államot is. És ez az egyetlen kis is szócska végtelen különbséget, mesgyét vág közöttünk és azok közt, kik azt hiszik, hogy a tornyot felülről szokták építeni. Hát van-e józan eszü ember e hazában, aki ne óhajtaná és ne akarná, hogy nálunk az ipar és kereskedelem fejlődjék, virágozzék. Van! Mondjuk, hogy van! És kik azok ? Elő velük ! Azok, kik nem tudják, kik meg nem értik, mert megérteni nem akarják, hogy itt nálunk csak okos íöldmivelés, helyes birtok- politika és a gazda-osztály megerősödött alapzatán lehet szó a kereskedelemről és iparról. És miért nem akarják megérteni ezt a világos tételt. Mert idegesek vagyunk. Mert szenvedélyesek vagyunk. Mert a szenvedély, ez a rossz tanácsadó vezette hibásan gondolkodásunkat, reményeinket. Ez köti be ennek és evvel szemét is. Látták, látják és tapasztalták, tapasztalják a rettenetes földi Ínséget. Mely Ínséget természetes okokon kívül még mesterségesen is fokozzák. Látták ennek következtében a kivándorlást, a nagy nemzeti vérvesztést. Látták a nép hullámzatos mozgását, melyet szintén mesterségesen viharzássá akartak tenni. Mindezeket látva, hamisan, sötéten színezve nem a bajok forrásához igyekeztek, nem az okokat keresték, hanem kidobták a jelszót: — El a gazdaságtól, el a földektől, el az osztály érdekektől. Kereskedelem cjs ipar. Az ám, de hogyan? Az ám, de ennek a kereskedelemnek, iparnak, honnan veszünk anyagot, honnan fogyasztókat, honnan virágzó gyümölcsöző anyagot . . .? Ez a kérdés pedig ott függ a magyar iparon és kereskedelmen, akár a pallos az elitéit ember feje fölött. A helyett, hogy a kivándorlás igaz okait kutattuk, kerestük volna, de biztos alapokon és helyes kiinduló pontokból: mi botorul azt hittük, hogy az ipar és kereskedelem egy esztendő munkája. Hogy egy tulipán szállal kezünkben vagy egy tulipán éremmel dagadó, de hirtelen lelohadó lelkesedéssel — egy generáció életén keresztül . . . megteremtjük. Hosszú és okos utat kell még megtennie a nemzetnek, hogy ott álljon, ahol a magyar földbe gyökerezett kereskedelem és ipar fájának érett gyümölcsét szedhessük. A íöldéhség, a kivándorlás nem arra tanít minket, magyarokat, hogy hagyjuk el a földmivelő államnak még csak gondolatát is, hogy hagyjuk ősi alapunkat összeroskadni, hanem éppen arra, hogy erre az alapra visz- szatérjünk és csak ez alapon építsük ki az igazi szociális, nemzeti államot. Ezt be is fogjuk bizonyítani. Mikor a nép urasan beszél. Benkóczy Emil Írja a Magyar Nyelvőr megjelent októberi füzetében : Bemegy a paphoz a kisnánai ember s igy jelenti be a halottját: »Tiszleles uram: halotti alkalmatosságunk érkezett.« Ugyanez embertől kérdi azután a pap, hogy járt-e gyakran templomba ? (Vallásos volt-e ?) Az ember igy felelt: »Bizony, kireru alássan, el-elment az, még csak birt járni, minden akadémiája mellett is.« Három fiatal pap prédikált a református eklézsián husvét ünnnepén. A szónoklatok végeztével kérdi az öreg pap egy jó kedvű magyartól, hogy hát melyiket vállalnák el papjuknak. Az ember igy felelt: »Egyiket se, kérem alázattal, mert mi mindnyájan megelégedés céljával vagyunk a tiszteletes ur irányában.« — (Kisnána.) A korcsma előtt igy kérdi egy ember a bor árát: »Mit tárgyaz itt egy liter bor.« — (Eger.) »Olyan here volt, hogy nagy here volt, oszt még se fogott a jószág« (fogott — husosodott). — (Apátfalva.) Beszélgettek az 1863-iki nagy szárazságról s a többek közül egy ember igy szól: „Bizony, most is ott van a világ sora, ahun akkor vout« (t. i. az idei szárazság.) — (Apátfalva.) „Könnyű az ilyen egyes embernek, de nehéz annak, a kire nyolc gyerek tátogatja a száját« (egyes ember = nőtlen ember.) — (Eger.)
