Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-10-11 / 40. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 319 rendszerint elvesztik tejelő képességöket, ha a betegség nem lett megfelelő módon kezelve. A betegség kikerülése végett leghelyesebb az ellés után a tőgyet jól kifejni, hogy egy csepp tej se maradjon vissza a tőgyben ; mert legtöbbnyire a tökéletlen kifejés után visszamaradt tej idézi elő a tőgygyuladást. Ha azonban a gondos fejés dacára is a tőgy gyulladásba ment, akkor azt azonnal gondos gyógykezelés alá kell venni, azaz naponta legalább hatszor, pontosan ügyelve, hogy lehető legkevesebb fájdalmat okozzunk, ki kell a beteg tőgyet fejni. Természetes, az ilyen beteg tőgy teje fel nem használható, hanem ki kell azt önteni. Kifejés után a tőgyet ecetes agyaggal azonnal be kell ujjnyi vastagon kenni. Az ecetes agyagot úgy készítjük, hogy közönséges jó agyagot közönséges ecettel felhígítunk. Ezzen jól összegyúrt sárral a tőgyet minden .fejés után jó vastagon bekenjük és azután egész nap ügyelni kell rá, hogy az agyag egy percig se száradjon meg a tőgyön. Mielőtt az megkezdene száradni, mindig frissen és jól be kell újból kenni, tapasztani. Ezen egyszerű szer alkalmazása mellett a legfájdalmasabb tőgygyulladás is három nap alatt biztosan meggyógyul, csak pontosan meg kell tartani azt, hogy a tőgy szakadatlanul nedves agyaggal legyen bekenve. Ml BJgACfr? A kik zúgolódtak az isteni Gondviselés ellen. Irta : Bodnár Gáspár. Sokszor halljuk a panaszt: Ha a jó Isten mindnyájunkat egyformán szeret, mindenkire egyformán gondot visel, miért csak a szegényemberre bocsájtja a fájdalmat, a nyomot, a küzdelmet? Hejh, sokszor hallottam én ilyen beszédet a műhelyekben is úgy munka közben, mikor a gazdagokat szidták, botorul azt hivén, hogy a világon csak a munkás, szegény népnek van baja-gondja. Hallgassátok csak, egy példabeszédben felelek én mindezekre. A munkás nép egyszer nagypanaszban tört ki, hogy csak az úri rendnek van jó dolga. Az nem tudja, mi az életküzdelem, mi a gond és bubánat. Isten meghallgatta a panaszt és meghagyta az Igazság angyalának, ki mindig ott ül az élet nagykönyvénél, hogy szálljon a földre és vizsgálja meg a panasz jogos voltát. Az angyal leszált hát próbaképpen egy nagy, nagy városban. És ment házról házra, palotákba és kunyhókba egyaránt és meghagyta, hogy mindenki hozza gondját, baját, szive bubánatát a nagy piacra. A gazdagok összerezzentek. Hogyan? Hát a mit ők eddig úgy takargattak, azt most a piacra vigyék ? Mégis engedelmeskedtek. Összeszedték bajukat, fájdalmukat és vitték a — piacra. A szegények örömrivalgásban törtek ki. Végre vala- hára kitudódik hát, hogy csak a szegény ember szenved e siralom völgyében! Látni fogják, hogy csak a munkás emberek vonszolják nyögve-sirva ezt az életet. És lön ama nagy város piacán egy óriási vásár, hol mindenki kirakta, mint valami árucikket, a maga baját, terhét, gondját. Megnyíltak a szivek ajtai, előkerültek a szivek keserűségei és aggodalmai. Legelöl állott fájdalmával a király. Fényes koronája alól ősz haj lengedezett, feje lehajolt arcát bánatosra szántották a gondok. Kinyitá szivét és látják, hogy abban tenger bu és fájdalom lakik. Rögtön óriási zűrzavar támadt. A gazdagok igy szóltak : Mi a mi bajunk ehhez képest és kezdettek pakkolózni. De az angyal csak kényszerité, hogy maradjanak, mutassák be ők is az élet terheit. Megtörtént. A szegények látván az urak fájdalmait, keserű, bus harcaikat, felkiáltottak : Bizony mi ezeket nem hittük. Aztán szégyenkezve pakkoltak és szaladtak haza. Október hatodikat szokásos kegyelettel ülte meg az egész nemzet. A templomokban és iskolákban gyászistentiszteletet tartottak. E nap szomorú emléke ismét fellebben- tette a régi dicsőséges időkről a fátyolt, melyen át a magyar nép életképessége, lankadatlan, kitartó küzdelme, martiromsága volt látható. Október hatodika kegyeletes napjával kitartásra, bizalomra tanitja a magyar nemzetet. Hja, a kegyeletnek szánt idő a magyar népnek sokszorosan drága kincse. Tükör, melyben múltját és jelenét teljes egészében láthatja, tanulhat, okulhat belőle. — Uj püspök. A tiszántúli református egyházkerület ősi püspöki széke be van töltve. Kiss Áron, Buday Ézsaiás örökébe ErSss Lajos debreczeni theologiai tanár lépett. Az uj püspök 50 évet meghaladott munkás férfiú. Kiváló egyházi iró; társudalmi téren is tevékenyen működik. — Lángbaborult ravatal. Csanádpalotán meghalt Horváth Jánosné. Szokás szerint felravatalozták a halottat és égő gyertyáktól körülvéve, a család a haloltat magára hagyta. A gyertya lángjától a szemfedő tüzet fogott és a ravatal hamarosan lángbaborult. Mikor a családtagok a tüzet észrevették, a halott úgyszólván teljesen elhamvadt. — Játék a fegyverrel. Baky Ferencz és Afra Tamás a csiksomlyói tanítóképző intézet negyedéves növendékei átráodultak a közeli Csikszentimre községbe Baky szüleihez. Afra a falon egy feg3'vert pillantott meg és kezébe véve, vizsgálgatta. A fegyver véletlenül elsült és Bakyt oly szerencsétlenül találta, hogy rögtön meghalt. Afra az ijedtségtől elájult és midőn magához tért, önként feljelentette magát. Mindkét fiatalember kitűnő tanuló volt. — A must áldozatai. Az ország minden részében folyik a szüret, telnek a pinczék, sok helyen még az ereszek alá is kerülnek hordók — édes musttal. A must erjedésének már van áldozata. Szekszárdon özvegy Bálint Istvánná pincéjében 36 hektoliter must forrott, ami igen nagymennyiségű szénsavat fejlesztett. Bálintné egyedül volt otthon és estefelé lámpával a kezében lement megnézni a must erjedését, de amint a lépcsőn lejutott a pincébe, a szénsav tüdejét érte s eszméletét elvesztette. Minthogy fia csak éjfélkor jött haza, már meghalt és a holttestet a szomszéd Tolnai Pál segítségével hozták ki a pincéből. — Must által ért szomorú véget Halász Ferencz ujszécskai lakos is. A napokban szüretelte le szőlőjét s az áldásos termés nagyon vig hangulatba hozta. E feletti öröménél be talált kelleténél jobban szeszelui és az udvaron kóborolt, hogy a gőz kiszálljon fejéből. Az udvaron voltak azonban felállítva a kádak, melyek musttal voltak tele. Ezek egyikébe bukott bele Halász és mert a sötétség miatt a házbeliek Dem vették észre, a magával is tehetetlen embert reggelre holtan találták a mustban. — Szalai János hatvanöt éves füleki lakos a szőlőhegyen lévó pincéjébe akart lemenni, melynek levegője az erjedő must mérges gázával volt telve. Alig hogy belépett a pinceajtón, összeroskadt s mielőtt segítség érkezett volna, megfulladt. — Tóth János táci községi biró fia pedig a szőlőben egy üres szeszes hordó kénezését akarta végezni, miközben a hordó szétrobbant s szilánkjai a szerencsétlen embert megölték. — Lesz bor bőven. Az ország szőlőtermő vidékeiről beküldött hivatalos jelentések szerint ez évben oty bő szüretre van kilátásunk, amilyen már régen nem volt hazánkban. A múlt évi közepes termés mellett, három és fél millió hektoliter bort szűrtek. Az idén a termést hét és fél millió hektoliterre beesülik. A gazdák még csak egyet kívánnak, azt, hogy a bornak ára is legyen.
