Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-10-04 / 39. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELÉS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak. Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre................................2 » Ne gyed évre........................1 » HE TEOLEETEE. ITTHON. Az általános választói jog. A magyar nem­zet nagy esemény előtt áll. Rövid idő múlva a tör­vényhozás asztalán lesz az a törvényjavaslat, melynek feladata, hogy mindazon polgárokat beemelje az alkot­mányos élet jogaiba, kik arra méltók, jogot formálhat­nak — iett iegyeneR bár tniiy osztálynak tagjai. Nem csuda tehát, ha ez a bekövetkezendő ese­mény foglalkoztatja most az egész országot. Hiszen jól Írja Tisza István, hogy itt a magyar nemzet sorsáról, jövőjéről van szó. A nemzeti állam léte vagy nem léte forog kockán. És ha igy van, akkor mentői több és erősebb biztosítékkal kell körülvenni a nemzet, a magyarság szent érdekeit. Velőkbe szökő dolgokról van tehát itt szó és nem afféle politikai kérdésről. A választójogi javaslatok nem egyszerű kormányjavaslatok. Nem politikai kérdések. Nem is úgy kell tehát azt megítélni, mint a pártok vagy személyek érdekeit vagy egyének, politikusok törekvéseit. A nemzetnek magának pártpolitikai tekintet nél­kül kell most egy erős, megdönthetien táborba szálla- nia, hogy a magyarság, a magyar faj életét, hivatásá­nak betölthetését, fejlődését, egész jövendőjét a magyarság, a magyar nemzeti állam számára és jöven­dőjére biztosítsa. Mikor a haza életéről van szó, akkor csak agy akaratnak, egy törekvésnek van helye. Az ami a haza, a magyarság életére döntő. Az általános választási joggal egyelőre és talán még sokára nem lesz boldogabb a magyar. De e vá­lasztási jognak könyelmü, meggondolatlan, ábrándos kiterjesztésével bizony örök időre veszélyeztethetjük a magyar nemzet életét és megkezdhetnőí önteni azt a halálharangot, mely nemzeti látünk koporsója felett sirhatja el — búcsúzó szavát. Vigyázz tehát magyar! Úgyszólván újra Mohács előtt állsz. Nem a török ágyúi néznek, bámulnak reád, hogy aztán nemzeti nagy temetőnek gyásza boruljon hazádra. Onkezeddel csinálhatsz magadnak gyászos és még hozzá dísztelen nemzeti temetőt, ha mint neked kiabálják, az ördöggel is szövetkezel. Komolyság, higgadság, a szenvedélyek felkorbá- csolójának kerülése, a nemzeti önérzetnek, hitnek a haza igaz megbecsülésének gondolata vezessen ben­neteket akkor, mikor e nagy, életbevágó kérdés meg­oldására készül a nemzet. Nagy ugyanis a felelőssége ennek a generációnak. A múlt és jövendőnek tartozik majd beszámolni. Mit tettetek ? Kire hallgattatok ? Kive! szövetkeztek ? Mily forrásból merítettétek meggyőződéstek ? Félre most tehát a politikával, ezzel az erélyes és szívtelen, sokszor esztelen mesterséggel? Itt a haza, a nemzet életéről van szó. És nem politikáról. Itt az dől el, Árpád hazája, szent István királysága magyar, nemzeti lesz-e vagy beleszakad a nagy világpolgárság tengerébe. Jobb félni, mint megijedni. Nincs még ko­lera Magyarországon, de már volt a magyar belügy­minisztériumban szaktanácskozás a kolera-járvány be- hurcolása ellen való intézkedés ügyében. Igen helyes, igen okos előrelátás. Nincs is hiány abban most, hogy az ország kormányzatában lelkiismeretesség, komoly előrelátás ne volna. Nagy emberek állanak nagy ügyek élén. A baj ami országunkban nem ebben rejlik. Hanem ab­ban, hogy mintegy azt hisszük, melyszerint a rende­leteknek olyan rettenetes erélye van! Talán bizony még a bacillusok is respektálják és a kolera maga is meggondolja a dolgot, vájjon tanácsos-e ezekkel a ren­deletekkel szembe-szállani. Pedig a dolog nem úgy van. Bizony nem ! A kolera, a bacillusok semmibe se veszik a ren­deleteket, de még magát a minisztert sem. A rendele­teket végre kell hajtani. Még pedig lelkiismeretesen és azonnal, minden halogatás nélkül. Kölönben akár borsot hányhatunk a falra. Még annál is kevesebbet érnek. A rendeleteket meg csak úgy lehet eredmé­nyesen végrehajtani, ha a nép, a közönség is közre­működik. És pedig belátással és lelkiismetettel. Jó előre fel kellene világosítani a népet. Megnyerő nép­szerű előadásokat kellene tartani minden községben.

Next

/
Thumbnails
Contents