Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-09-27 / 38. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 303 literes hordóra kilenc négyszögcentiméter kénszalag elégetése elégséges. A hordók tisztítására kiváló gond essék, mert amely esetben hordószagu,. dohos a gazda bora, biztosra vehető, hogy a hordótisztitásnál nem járt el kellő gonddal. Mikor szedjük fel a krumplit? Amint csak a krumpli szára fonnyadni kezd, sokan már neki állnak a szedésnek, azt hiszik, hogy a gumók már elég érettek; pedig nem úgy van ám. A krumpli felszedésével nem szabad hamarkodni, mert amennyire az időjárás megengedi, minél tovább maradhat a földben, annál jobb, izletesebb, becsesebb, táplálóbb a gumója. Az éretlenül felszedett krumpli vizes, szivacsos, szappanos és keményitőtartalma is kevesebb, ennélfogva táplálóereje is kisebb. Az eltartásra sem igen alkalmasak az éretlenül felszedett gumók, mert könnyen rothadásnak indulnak. Megfigyelték, hogy mióta a krumpli felszedésével olyannyira sietnek, a krumplipenész, mely előbb a száron mutatkozik, azután a gumóra veti magát és elrothasztja, erősebben terjed, mert eljut az a pincébe meg a verembe is. Ellenben a földben tökéletesen kiért gumók jobban ellentállnak a penésznek. Még azt is tapasztalták, hogy a krumpli, mint a föld igazi terméke, jobban telel sáncokban a föld alatt, mint a pincében. Kivált a meleg pincében hamar kicsirázik, veszt jóságából. HÁZI-ASSZONY. A gyümölcs eltartása homokban. Egy gyümölcstermelő azt ajánlja, hogy a gyümölcsöt téli eltartásra homokba tegyük; a homok finom és száraz legyen. Ebbe aztán bele kell ágyazni a gyümölcsöt, hogy egymást ne érje s igen szépen el fog állani. Napraforgó mint baromfi-eleség. A napraforgó a baromfiaknak egy kitűnő tápláléka. Ahol csak egy kis szabad helyünk van — forgatott földben — ott nyomjunk sarkunkkal egy kis mélyedést és dobjunk bele két-három szem napraforgó-magot. Az egyes fészkek egy lépésnyire következhetnek egymás mellett. A kikelt napraforgó nemcsak kiváló árnyékot tart, de bő termő és magja kitűnő takarmány. Mennyi üres hely van gazdaságunkban és telepeinken, hová rengeteg mennyiségű napraforgót lehetne elhelyezni, de azért a magyar gazda és baromfitenyésztő még sem teszi. Minek bajlódjék még iiyenfélével is. Király és pékinas. A következő kis jelenet Páris utcai életéből, kedves volta mellett azt is mutatja, hogy ami híressé lett balatoni specialitásunkat, (különlegességünk) a fogast, talán a francia füleknek különös, idegenszerü hangzása miatt, máris beiktatta a párisi utca — gúnynévnek. Egy előkelőén öltözött magas ur sétál a Rue de la Paix-n. Egy konílisló valahogy megbotlik és elesik, a sétáló ur önkéntelenül hátrafordul s e közben beleütközik egy hölgybe, mire udvarias bocsánatkéréssel megemeli a kalapját. A hölgy kegyesen mosolyog és tovább megy. A magas ur újra fölteszi kalapját és ő is tovább indul. Ám a sors tréfás szeszélye úgy akarja, hogy amikor megfordul, ismét beleütközzék, ezúttal egy pékinasba, aki a feje tetején egy tablettán viszi friss áruit. Vad összevisszaságban potyognak le fejéről a zsemlyék, sütemények és pástétomok. A fiú dühösen rivall az elegáns urra: — Fogosch! Maga egy Fogoseh ! Az ur mosolyog. — Nem illik embertársainkkal gorombáskodni — igy szól — azonfelül nem szabad olyan szavakat használni, amelyeknek az értelmét nem tudja. A Fogosch egy hal. A pékinas azonban nem tűri, hogy kioktassák. — Azért is Fogosch 1 — mondja dühösen. Az elegáns ur csak a fejét rázza. — Maga igazán téved; és tudja meg, hogy az én országomban nem feleselne velem egy gyerek sem. — Hát micsoda maga a maga országában ? — kérdi a pékinas. — Király! — Azzal — mint hasonló esetekben történni szokott — egy pénzdarabot adott át a fiúnak, amelyen az ö képe volt látható és tovább sietett. Az elegáns ur — György görög király volt. i mi usáe? A hadgyakorlatok. A hadgyakorlatoknak, melyen a király ő felsége is részt vett — immár vége van. Az ilyen hadgyakorlat iránt nincs olyan nagy, általános érdeklődés, mint azt méltán várni lehetne. Talán azért, mert nincs benne politika. Ami közönségünk meg nagyon is szeret förödni a politikában. Legalább eddig la. Pedig, ha az ilyen hadgyakorlaton nem is csinálnak politikát, de bizony nagyban merően érinti a politikát. Nem játékok az ilyen hadgyakorlatok. Komoly munka. Próbára teszi a katonai vezérletet éppen úgy, mint a közlegénységet. A vezérkarban buknak és emelkednek egy-egy hadgyakorlat után egyesek, éppen úgy, mint csatákban, a csaták után. A legénység is tudja ezt. Az utolsó baka is. De a legénység is arathat dicsőséget avagy szégyent, annyi bizonyos. Ezt pedig a századok tudják legjobban. Érinti bizony a hadgyakorlat a potitikát is. Hiszen a külföldi nagyhatalmak szeme a hadgyakorlatokra mered, akár a macskáé — az egerekre. Képviselőket is küldenek, hogy lássák, mi erő, mi ügyesség mi készültsége van hadseregünknek. A király maga szorgos gonddal figyel mindent. Akár a legkomolyabb háborúban. Mert tudja, hogy a külföldre viszik hírünket, tudja, hogy a próba úgy mutatja a valót, mint szokszor a nap reggele — az egész napot. A hadgyakorlatok sikere emeli a hadsereg tekintélyét és ezzel az országot is. Mert láthatják, hogy ilyen készült, bátor hadsereggel nem tanácsos ám tréfálni. Mig ha kitűnik a rendezetlenség, a fejét vesztett bonyodalommal könnyű elbánni. Hát ugy-e, hogy ériniti a hadgyakorlat a politikát. Aztán, itt a hadgyakorlatokon mutathatják meg a magyar katonáink is vitézségüket, bátorságukat. A magyar honvédek újra érdemeket szerezhetnek, megmutathatják, hogy ma is megérdemlik azt a nyilatkozatot, amit Napoleon tett a magyar huszárokról: — Adjátok nekem — úgymond —, a magyar huszárokat és megverem az egész világot. A magyar katonák különben az idei hadgyakorlatokon is kitehettek magukért. Az agg király különben, aki ma is nemcsak a legelső magyar ember,, de legelső katona is, oda lovagolt a magyar fiukhoz és sugárzó, elégedett arccal mondotta nekik; — Fiuk, derék munkát végeztetek, jól viseltétek magatokat! A hadgyakorlatok végén a király elismerő iratot adott át a trónörökösnek, és meghagyta, hogy napi parancsban közöljék a csapatokkal, hogy a csapatok, a hadseregnek e gyakorlaton részt vett katonái nagyon örvendetes működést fejtettek ki. A trónörökösre bizza a király, hogy mélyebb betekintés alapján a hadseregnek és a magyar honvédségnek működését elismeréssel és megjegyzésekkel méltassa.
