Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-09-27 / 38. szám
300 MAGYAR FÖLDMIVELŐ VASÁRNAP DÉLUTÁN Apróságok a pápáról. Egyszerű őszi nap volt szeptember 18-ika, de az egyház szeretete, a hívők ragaszkodása az idén ünneppé avatja ezt a napot, mely ötven esztendős évfordulója annak, hogy X. Pius pápát pappá szentelték. Otven év múlt el azóta és ő ma is a szerény, egyszerű pap maradt. A hatalmi fény el nem tántorította. Szerény plébánosból az egyházi ranglétrán fölkerült a pápai székbe, de ez nem változtatta meg szerénységét és egyszerű modorát. Erről az egyszerűségről sok kedves dolgot beszélnek a Vatikánban. így az ősrégi pápai szertartás- könyv előírja, hogy a pápa asztalához csak meghívott uralkodó ülhet, egyébkor pedig egyedül kell étkeznie. X. Pius azonban, ki szereti a társaságot, azt akarta, hogy mindig étkezzék vele egy-két magántitkár vagy valamelyik kellemes prelátus, A pápa ragaszkodott ehhez az óhajához s ez ugyancsak megijesztette a pápai főceremóniámust, mert félt, hogy ezzel meg lesz szegve az évszázados udvari szabály. Gondolkozni kezdett tehát és a végén olyan módot talált ki, melylyel fényesen oldotta meg a fogas prolémát. A pápa ugyanis ma is külön asztalnál ül, a társaság külön asztalnál, de a két asztalt összetolják és közös térítővel terítik le. Különben a pápa rendkívül egyszerűen étkezik. Mikor beköltözött a Vatikánba, hét szakácsot talált a konyhában. Nagyhamar elbocsájtott körülbelül ötöt. „Minek egy szegény öreg ember gyomrához hét szakács ?„ Megmaradt kettő, de az sem tudott a pápa kedvére főzni. El is bocsájtotta őket és elhozta az ő régi velencei kuktáját. „Ha pápa lettem is — mondá — azért a gyomrom csak a régi maradt.“ Reggelije egy csésze tejeskávé, ebédje leves, kis sült és gyümölcs, vacsorája egy csésze tea és valami tojásétel. Pedig hát módja volma mindenben ami jó. Az összes uralkodók szoktak küldeni országuk termékeinek legjavából, hanem ebből nem igen látt a pápa. A mi királyunk éveken át küldött XIII. Leónak tokai aszút, hanem utóbb kisült, hogy sem a pápa nem ivott belőle, sem pedig a pincében nem volt található. Most csak finom szivarokat küld X. Piusnak. A pápának van három idős hajadon nővére, akik, mikor bátyjukat pápává választották, ők is átjöttek Rómábe ; de nem a Vatikánban laknak, hanem künn a városban. Persze a grófnék, a hercegnék vetélkedve keresték a velük való összeköttetést, azt hívén, hogy ezek majd jó szószólóik lesznek ügyes-bajos ügyeikben. Az egyszerű leányok, kik eddig csak fejkendőben jártak, engedtek a főúri hölgyek rábeszéléseinek és tollas kalapot s mindenféle csipkés, tüllös ruhát fogadtak el a hölgyektől. így felcicomázva a pápa három nővére egy napon felment bátyjához, a pápához. Mikor ezt meglátta, meglepődött, uztán rájuk szólt: „Ugyan, lányok, ne csináljatok maskarát magatokból. Menjetek haza, öltözzetek át s úgy jöjjetek hozzám.“ A pápa zsebórája még ma is egy öt lírát sem érő ütött-kopott Waterbury. Meglátta ezt egyszer egy irancia püspök, amikor audencián volt. Neki drágakövekkel kirakott, mesés értékű órája volt, melyet, egyházmegyéje adott jubeliumára. „Szentséges atyám — szólt a püspök — cseréljünk órát. Jó vásár, mert mind a ketten nyerünk; Szentséged órája nem ér öt frankot, ehelyett megkapja az én mesés értékű órámat ; de azért én is nyerek, mert mindennél értékesebb lesz nekem az a büszke tudat, hogy a pápa óráját hordozom a zsebemben.“ A pápa elkérte, körülforgatta, nézegette az órát, azután visszaadta. „Értékks mestermű a te órád, fiam — szólt a pápa — de az én rossz órám mégis értékesebb nekem. Mikor haldokló anyám ütőerét fogtam egyik kezemmel, a a másikban ez az óra jelezte a közelgő halált. Ahányszor erre az órára tekintek, mindig szegény anyám jut eszembe.* A pápa napirendje nagyon egyszerű: korán reggel, már öt órakor felkel és az első dolga, hogy szent miséjét elmondja. A szent miséjénél rendszerint magántitkára segédkezik neki, körülbelül fél óráig szokott tartani. A pápa, miután letette a miseruhákat, letérdel a térdelőre és nagy buzgósággal hallgatja végig egyik udvari papjának miséjét, A pápa ezután elfogyasztja szerény reggelijét,, mely után, ha nincs igen meleg, a kertbe megy, hol szívesen elsétálgat egy ideig s örömmel tartózkodik az árnyékos sétautakon s nagy élvezettel szemléli a remek virágokat és a szép változatos növényzetet. Közben társalog szolgálattevő ^titkos kamarásával s a nemesi gárda parancsnokával. Szobájába érve, figyelemmel meghallgatja az aznap érkezett ügyekről szóló előterjesztést, amely, tekintettel az ügyek óriási számára, mindig jelentékeny >dőt szoktak igénybe venni. Ezután következnek a hivatalos és magánfogadtatások. Kevéssel 12 óra után ebédel a pápa. Utána a délutánjai szabadok és ezt az időt kedves embereinek társaságában tölti. Ilyenkor szokta velük megbeszélni terveit és óhajait. Délután 6 óra tájban magántitkára. Mons, Bres- sanj a Maestro di Camera és Silli komornyik kíséretében sétát tesz a harmadik emeleti loggiában, hol rendszerint már több külföldi ur és úrnő várja, akikkel barátságosan elbeszélget. A séta nem tart sokáig s a pápa ismét visszatér egyszerű, szerény lakosztályába, hogy folytassa a megszakított munkát esti 9 óráig, amikor estebédhez ül, melylyel rövid félóra alatt végez. Breviráriumozás után, ha ideje engedi, újságokat olvas és fél 11 óra tájban nyugodni tér. X. Pius pápa nagyon adakozó természetű, ezért azután mindig ellen kell őrizni, nehogy túlzott jószívűségével túllépje az amúgy is szűkre szabott anyagi korlátokat. Érdekes, hogy mikor mint velencei patri- archa a pápaválásztó ülésre ment, annyira szűkiben volt a pénznek, hogy kénytelen volt érseki gyűrűjét elzálogosítani s oly kevéssé gondolt megválasztásának lehetőségére, hogy a pénz egy részén retur (oda-vissza szóló jegyet) váltott, melyet jó sokáig őrzött magánál, mígnem György görög király el nem kérte tőle az érdekes emléket. És amióta a velencei patriárcha ül szent Péter örökében, belopódzott Sarto Józseffel a mosolygás, a jókedv, sőt a tréfa is. Nem lehetne mind elsorolni azt a tömérdek adomát, ami X Pius egy-egy humoros percének szülöttje. Jóformán minden napra jut belőlük s néha nem is egyetlen. Legújabban az alább
