Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-02-09 / 5. szám

MA6YAR FÖLDMIVELÓ

37

zendő percekben. Bandi meggyujtván kialudt szivarét, szép tajték szivarszivóját nieglörülgeté, aztán köszörült egyet a torkán, és bátorsággal szólt:

— Én már választottam magamnak, feleségül egy leányt. Szeretem is, és ba Isten is úgy akarja, amint én terveztem, el is veszem. De ehez még szükséges a Ferenc bátyámék akarata is. Mert értésére adom mindnyájuknak, hogy én llust választottam magamnak feleségül.

Elhallgatott Bandi, várván a helybenhagyó választ. Az édes ugyancsak izgett-mozgott a helyén, mert tudta, ismerte leánya szivét, tudta, hogy az már másé, és igy nem lehet a Fehér Bandi felesége. Pedig ő szerette volna, mert módos, jó fiú volt Bandi. Kézen is fogta nyomban leányát és hivta ki a konyhába Itt imigyen szólt hozzá:

— Te Ilus, gondold meg a dolgot, mig nem késő, Bandi gazdag, jó fiú, nem csalatkozol meg vele. Ennél csak szegényebb kerülhet, olyan, mint Király Sándor, akinek nincsen vagyona.

— De édesanyám lelkem, Sándornak van jó szive, lelke. És ez nekem nagy vagyon, mindenem. Én őt választottam. Nem másíthatom meg adott szavamat. A szivem parancsolja igy.

E szavak után Ilus könnyezve csókolta meg édesanyja kezét, aztán orcáját.

— Nem erőltetlek leányom. Csak mondtam.

— Ugy-ugv jó édesanyám. Nem választok én már senkit, hiszen Sándort már rég’ elválasztotta a szivem.

Ezután az édes is, a leány is megtörülte könnyező szemeit és komoly arccal bementek a vendéghez.

A gazda ugyancsak izzad, törülgeti homlokát. Gyengének érzi szavait Bandi huszáros, megkérő beszédével szemben. Éppen jókor érkezett Békésné. A legény is nagy vágyakozással van már a válaszra. Sürgeti is.

— Tessék már mondani valamit kedves né- ném! Ferenc bátyám nem szól semmit.

— A feleségem dolga, az ő leánya Ilus — mentegeti magát az öreg.

— A kelmédé is. A miénk — tromfot vissza Békésné asszony.

— Ugv van. De te vagy az anyja.

— Te meg az édesapja.

— Nem tagadom. De úgy gondolom, hogy mint édesanya te állsz legközelebb leányunk szivéhez, éppen azért téged illet a válasz is.

Az édes tisztéhez híven válaszolt:

— Bandi fiam, nagyon sajnáljuk a reá nézve kedvezőtlen feleletünket kimondani. De higyje el, kénytelenek vagyunk vele. Nagyon jól teszi, hogy megnősül, választ magának feleséget, de ne feledje el, hogy a leány is választ magának férjet. Ami leányunk is választ. Az ő szive azt választja, akit szeret, akinek képe a szivébe van Írva, akivel lelke rokon és akinek Ígéretet tett, hogy egyedül ő vele kíván boldogan élni. Bandi fiam e célból későn jött. Ami leányunk már választott.

— Igen, van már nekem. Én már választottam! — mondá Ilus és sok örömmel, hevesen dobogó szivecskéje helybenhagyó Ítéletével szaladt ki

a konyhába s jövendő boldogsága képét önelégülten, biztos reménységgel szövegété

__

Fe

hér Bandi csalatkozott, szomorúan távozott. Az utcán tartotta magát, mintha mi sem történt volna. Mikor haza ért, nem nézett bele a tükörbe, nem is lett volna tanácsos, mert ha ezt megcse- lekszi, bizonyára az a régi, hűséges szolga bánja meg; mert sértett önérzete tűzében öklével bezúzta volna, amiért olyan eltorzított, szomorú arcot mutat.

Békés Ilus nagyon boldog, mert választolt. Még pedig szive szerint. Választotta gazdag szivben-lé- lekben. Ezen kívül van két dolgos keze és szeret dolgozni. Aki pedig két dolgozni szerető kézzel rendelkezik, azt megsegíti az Isten!

*

Magyar fiatalság! így farsang idején és máskor is ne csupán a vagyonért válasszatok! A szeretet a fő, ez boldogíthat mindenkor. Szerető szívvel, szeretni tudó szivet válasszatok! így megelégedés, boldogság lakozik tűzhelyeiteken.

ügy legyen ! Sz. F.

Az emberi agyvelő. Bischoff müncheni tanár vizsgálatai szerint a nő agyveleje teljes 143 grammal, vagyis 10.5 százalékkal könnyebb, mint a férfié. A férfi agyvelő átlagos súlya 1362 gram. Bischoff mintegy ezer embert vizsgált meg ilyen tekintetben s azt találta, hogy a férfi agy- velejénel csak a cethalé és az elefánté súlyosabb. A legnagyobb szarvasmarha agyveleje is csak alig harmada az átlagos férfi-agyvelő súlyának.

Görgey kilencven éves. A szabadságharc még egyetlen élő tábornoka, Görgey Arthur a minap érte meg kilencvenedik születése napját. Ami benne él, az nem a szabadságharc hadvezére immár, aki egykor hősöket vezetett viadalra, csak a nyugalomban élő ember. A történelem még nem Ítélt róla végeredményesen. Ma is általánosan vádolják, mert letette a fegyvert Világosnál. De már nem is tehetett mást. Huszonkétezer rongyos vitéze maradt. Hetek óta nem háltak fedél alatt. Kenyerük, ruhájuk, zsoldjuk nem volt. A Kossuth-bankó már nem kellett senkinek, osztrák pénzt meg honnan vettek volna? Az Alföld kiélve, maga a nép is nyomorban. Egy útja lett volna még a szabadulásra: Erdély, de az is tele muszkával. De Görgey mégis vétkezett. Dembinszki nem akart vele egyesülni, mert gyűlölte Görgeit. De neki sokkal jobban kellett volna szeretnie hazáját, mint a hogy viszont gyűlölte a folyton habozó és kapkodó Dembinszkit. Neki meg kellett volna tagadnia önmagát és engedelmeskednie a kormánynak. Egyesülnie kellett volna a déli hadsereggel, mielőtt Haynau elzárhatta volna a Duna- Tisza közti útvonalat. így is csatavesztés lett volna a vége, de dicsőségesebb. Hanem bármint vélekedjék is valaki róla, azt az egyet az egész nemzet elismerheti, hogy ifjúkori hiúságáért a legnagyobb szerénységgel és a nyilvánosságtól való teljes visz- szavonulással vezekel. Nyáron visegrádi virágai, télen öcscse, Görgey István közjegyző otthonában könyvei között él. Szelleme, emlékezete ma is friss e magas, szikár embernek, akinek mindig vasidegzete volt. Nyolcvan éves korában tanult meg angolul. Micsoda szellemi erő és akarat! Más ilyenkor már gyermek, ő még most is délceg és erős, mint