Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-08-23 / 33. szám
260 MAGYAR FÖLDMIVELÖ meg és felfúvódást okoznak. Alaptételül elfogadandó, hogy zöldtakarmányt nem szabad 24 órán túl tartani, mert különben gyorsan forrásba jön. Ahol lehetséges, naponta kétszer kell a betakarítást végezni, reggel egy órával a nap felkelte után és este a harmatképződés előtt. A napközben való kaszálás és betakarítás különösen nyárban kevésbbé tanácsos. VüSÁZ&MAP BÉLITTÁN A légy és szúnyog. (Csevegés.) 1. A légy. No igen. Hát tisztelem az iró urat. Vasárnap délután foglalkozzunk mi a legyekkel és szúnyogokkal. Ezekkel a pimasz, lelketlen jószágokkal. Nem is tudja az ember, miért teremtette a jó Isten. Miért engedi élni. No igen. Hát egész héten macerálják az embert... munkája közben, boszantják, akár a fizetett ellenségek. És most vasárnap délután — foglalkozom megint a legyekkel és szúnyogokkal. Hát igaz. Nem kellemesek ők. Úgy tetszik nem kellemes a velük való foglalkozás. De hasznos. És tanulságos. Teszem hozzá, hogy szórakoztató is. Úgy is azt szokta mondani az unatkozó, semmittevő ember: — Csapdosom a legyeket. — Fogdosom a szúnyogokat. Az pedig éppen nem lesz unalmas dolog, ha megismerjük őkegyelmüket komolyan. Mert érdemes. A magunk jó voltáért. Egészségünk mián. Tehát az ember legdrágább jcincse vezessen minket ebben a feláldozott kis időben. A legyek és szúnyogok nem hatalmasak, de rendelkeznek mindazon kellékekkel, hogy uralkodhatnak rajtunk, megkeseríthetik életünk óráit, akár azok az emberek, akik arra születtek, hogy örökös boszan- tásaik, csípéseik, kellemetlenkedéseikkel ne csak kihozzanak sodrunkból, de megőröljenek. Sőt sírba vigyenek. Tessenek elhinni, hogy a legyek és szúnyogok: ismerik a sirásás mesterségét. Sok-sok embernek ásták már meg sírját. Talán most is ássák. Vagy legalább szövik a szemfedelet. — Hogy hogy? — Hát úgy, hogy a légy és szúnyog nem csak kellemetlenséget, de halált is okozhatnak. Királynak, gazdagnak, szegénynek — egyformán. Nincs a világnak olyan hatalmas királya, akinek a légy ne szállhasson az orrára vagy akit a szúnyog ne csípjen meg. Úgy bizony! De hát beszélgessünk hát először a légyről. * S: Az ember a legyek közt él. Sokszor azt tartja: megszoktam már. Tőlem ugyan szemtelenkedhetik. Pedig hej, jó lenne utána gondolni, mily következményei lehetnek e nembánomságnak, nem törődöm- ségnek. Igen . .. Ott az éléskamarában. Étkezéseink alkalmával. Bizony, meggondolnék, bevegyük-e a legizletesebb falatot is. Mikor legéhesebbek vagyunk. Ha tudnók, mi történhetik bennünk egy-egy légyszállta falattal, borzadálylyal dobnék messzire. Tudományosan, tehát a legkomolyabb alapon bizonyították be, hogy a legyek valóságos mozgó postái a fertőzés (ragályos betegség) minden nemének behurcolására. Nincs a szemtelen legyek előtt ajtó, ablak zárva, belopóznak mindenüvé. Seregestül lepik el konyhánkat, a falakat. Ránk szállanak és ha százszor el is űzzük, száz és egyszer szállanak vissza még szemtelenebbül. És ki keresik testünknek azt a részét, amely legérzékenyebb. És amely esetleg éppen takaró, védelem nélkül van. És védtelenül állunk velük szembe. Kihajtani ? Úgyszólván lehetetlen. A légyvessző, légypapiros, légyfogó, ragacsos gúlák egyedüli védőeszközünk. Ezek sem bírnak velük. A tolakodásnak igazán mérhetlen mestereivel. A magyar nyelv különösen kiemeli a „piaci legyet“. Ez a Iegszemteienebb. Legtolakodóbb. Ott nyüzsögnek leginkább a kofák gyümölcsös kosarai közt legtömegesebben. De szeretik, felkeresik aztán a tűzhelyeket is. A piaci légy nem valami különleges légy. Mint. szokás mondani szokás. És nem is veszedelmesebbek a többinél. A tulajdonképeni harapó légy nem is ez. A harapó legyet ugynevezik a tudósok: Strornoxys. Ezt a harapó legyet, ha jól megvizsgáljuk, szabad szemmel is láthatjuk, kis fekete tűalaku nyúlványát fején, mellyel bőrünkbe szúr a — szemtelen. Szúrását veszedelmesebbnek tartják a méhek, darazsak, dongók egész hadánál. Mert a dongók csak akkor támadnak, ha piszkálják, ingerük őket. Ok csak védekeznek. Szurószerükkel nem eleségüket szerzik, mint a legyek. Minden gazda tudja, hogy mily veszedelmet jelentenek a jószágra ezek a legyek. De a legyek, mint mondottuk — általán veszedelmesek az emberre is. Egy orvosi tekintély (dr. Buchanon) kimutatta, hogy a légy lába különösen alkalmas arra, hogy tova hurcoljon bizonyos tapadó részecskéket, melyeken a rovar végig mászott. A baktériumokkal (láthatatlan gombák, miazmák) terhelt részecskék könnyen ragadnak hozzá sörtéihez ... hogy aztán végig kenje a legközelebbi tárgyakon, melyekre letelepszik. Tudjuk, hogy a táplálék minden neme magához vonza a legyet. Csuda-e, ha aztán gyakran fordul elő a fertőzés vagy mint a nép mondja mérgezés. A légy mindezeknél fogva a szó legszorosabb értelmében ronda állat s nincs helye sem létjoga háztartásunkban. Méltán mondották az orosz-japán háború alatt a japánokról, hogy a járványos betegségektől való megkiméltetésüknek legfőbb oka az a szigorú vigyázat volt, mellyel a sebészek távol tudták tartani a legyeket kórházaiktól. És ez a háztartásra is áll. Minél kiméletlenebb és irtóbb harcot izenünk e borzasztó elemi csapás ellen, annál tisztább és egészségesebb lesz otthonunk. Vegyünk példát a darazsak elleni irtózatunkról s arról a védekezésről, melyet e sárga-fekete csikós potrohú vendégünkkel szemben kifejtünk. Pedig valószínű, hogy több embert juttatott már sírba az aránylag ártatlannak tartott légy, mint a dongó és kellemetlen darázs. És mégis, mig emettől borzadállyal menekülünk, a legyet elégnek tartjuk elhessegetni arcunkról, holott veszélyessége épen nem abban áll, hogy szemtelenül
