Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-08-09 / 31. szám

A homestead.

ii.

Hát mi is lenne tehát ez a homestead? Az az intézmény, mely a falusi otthon védelmét célozza.

Vannak és legtöbben vannak ilyenek, kik igy képzelik el a homesteadot, tehát a falusi otthon védelmét:

— Bizonyos mennyiségű ingatlan. Annyi amennyi egy bizonyos család fenntartására szükséges. És ez a bizonyos mennyiségű ingatlan — a végrehajtás elől mentesítve van, vagy lesz.

No lám, már megint mentesítés. Már megint állandóság. Amibe bele nem kezdhet, bele nem kóstolhat senki emberfia.

Ebből a szempontból veres posztó is a homestead intézménye. Támadják is, amúgy igazán. Mert hiszen a végrehajtás elől való mentesség a hitel megszorításával jár. Ott ugyanis, ahol nincs alap, fedezet a hitelre, az a hitel vagy egészen eltűnik, vagy igazán a csekélységre lapul.

A kereskedésnek meg — úgy mondják, úgy hiszik a kereskedők — életeleme, nélkü- lözhetlen mindene a hitel. De a gazda se’ élhet hitel, mondjuk adósság nélkül. Erre minden körülmények közt szüksége van.

Mit akarnak hát ez intézménnyel megint, zokogják. Hiszen ez úgy a kereskedő, mint a gazda kárára, tönkretevésére való.

Az ám, csakhogy ez az okoskodás csalfa, hamis okoskodás. Fogás. Kupec fogás.

Hitelre föltétlenül nincs szükség. Éppen a lehetősége annak, hogy a gazda könnyen,

majdnem cukorral csalogatva jutott eddig is hitelre — döntötte ami népünket, gazdáinkat veszedelembe. A pusztulás veszedelmébe. A könnyelmű hitelezés csak arra jó, hogy hizlalja azokat, kiknek mesterségük a pénz- forgatás. A pénzforgatók ugratják be ami népünket a parcellázások szorító gyűrűjébe. Mikor látja az ember a könnyelmű hitelezés 'szomorú, sokszor megrázóán szomorú következményeit, azt mondja:

— Inkább meg kell vonni a hitelezés lehetőségét, mert máskép már csak a jó Isten tud e népen segíteni.

Ám a homestead intézménye azért e határig nem megy. A szabadságot ő is nagyra becsüli. Csak okosan számol az emberi gyengeséggel, a szabadságnak tulhatásával korunkban. A rettenetes ostromokkal, miknek népünk ki van téve. A csalogatásokkal és csalásokkal. És azt mondja neked magyar:

— Ládd-e, én módot adok neked az otthon alapítására. De kötelezővé nem teszem. De megadhatom a lehetőséget, hogy te semmi körülmények közt tönkre ne mehess!

Otthont akarsz alapítani? Mely egészen a tied, övéidé' legyen. Amely akkorára is megmaradjon, ótalmad legyen, mikor az agg- ságnak utolsó garádicsát lépdeled? Teheted ... Tedd is, de csak tanácslom:

— Az otthon természeteként, jogi következményeiként leköthető ingatlanod értéke a nyolc ezer koronát meg nem haladhatja. És nem is alapíthatsz két otthont.

Hát már ez csak nem kényszer? Ez csak nem rabszolgaság ?

Ha aztán otthonod alapítása megtörtént,