Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-04-26 / 16. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 123 Magyar ember tápláléka ... A magyar népet — a főid táplálja. És mert a magyar nép teszi a nemzet zömét — a magyar nemzetet is a föld tartja, a föld táplálja. Bár mint igyekszenek egyesek vagy csoportok azzal hitegetni a nemzetet, hogy a magyar föld csakhogy éppen a mindennapi kenyeret adja meg. íme, az egész nemzet, köztük azok is, kik máskor csak a részvényeket olvassák és fejik: most a napba néznek, a fellegek járását vizsgálják, hogy aztán egész reménységgel a termő földre szegezzék tekintetüket. Mert érzik, hogy a nemzet vérkeringése gyengül vagy akadhat meg, ha a föld csak egy esztendőn keresztül nem táplálja . . . nem csak a szerintük nyomorult napi falat kenyérrel, de táplálja teljes erejével az ipart, a kereskedelmet, a tudományt, a művészetet sőt: a nagy tőkét is. Hány és hány szív sóhajt fel most, mikor a hosszú tél után a teremtő erő ébredése bekövetkezett — Csak egy jó esztendőt adj Uram-teremtőm a magyar nemzetnek, és akkor megváltozik itt soksok minden. Nemcsak megváltozik, de védőbástyát emelhet egy jó esztendő nagy, megrázó válságoknak. Azoknak, mik a tengeren túlról és azoknak is, melyek nyugatról fenyegethetnek. Mert ha ez az áldott magyar föld megtenni gyümölcsét, akkor lehet nálunk is krízis, jöhetnek hozhatnak a nyugati, déli, északi szelek sok-sok megpróbáltatást. De a föld termése már megadta nekünk azt a természetes szívósságot, amivel a krízisen, a válságon könnyen áteshetünk. így a föld alapja lévén nemcsak tisztán gazdasági életünknek, hanem közgazdaságunknak és egész nemzeti megerősödésünknek: azt becsülni, azt viszont táplálékkal bőven ellátni létfeltétele a nemzetnek. A magyar nemzet csak akkor emelkedhetik tekintélyre, súlyra anyagilag is, ha a földben nemcsak bízik, de mindent megcselekszik, hogy joga is legyen abban bízni. Ámde jegyezzük meg jól, hogy a föld felett nemcsak az ember, hanem a természet is uralkodik. A természet ura pedig Isten, kitől a nemzet buzgón kérje a . . . mindennapi kenyeret . . . A magyar embef táplálékát. . . Verbuválás Amerikában. Az Egyesült-Államok minden nagyobb városában verbuválnak, hogy összeszedjenek tizenháromezer újoncot, mert a törvényhozás határozata alapján az Unió hadierejét ötvenhétezer emberről hetvenezerre emelik föl. A törvény azt mondja ugyan, hogy az Egyesült-Államok állandó hadseregének, a zsoldoshadseregnek létszáma hetvenezer ember, de ezl a törvényt nem hajtották végre és a törvényhozásnak uj határozatot kellett hoznia, hogy a hadsereg létszámát a törvényes mértékre kiegészítsék. A verbuválással megbízott emberek nagy, színes plakáttal járják végig az utcákat és helyenkint megállapodnak kis idóre. A plakát fölirása ez: Az Egyesült-Államok hadserege férfiakat keres, tizennyolc és harmincöt év között levőket, ingyenes ellátásért, lakásért, ruháért, fürdőért, testgyakorlatért, sétálóhelyért, iskoláért és könyvtárért. Kedvező kilátás a világ megtekintésére, Jelentkezni a sorozó tiszteknél kell. A jelentkezőt néhány altiszt megvizsgálja, hogy testben alkalmas-e kalonai szolgálatra, azután a sorozó tiszt elé kerül. — Beleegyeztek a szülei, hogy katona legyen'? — kérdezik a kiskorútól. — Igen, — feleli a jelölt. — Nem szolgált még más hadseregben '? — Nem. — Nem volt még büntetve? — Nem. — Nincs hozzászokva mérges hatású gyógyszerhez, vagy szeszes italhoz ? — Nem vagyok. — Egészen egészségesnek érzi magát ? — Igen. Még sok mindent kérdeznek a jelentkezőktől és csak akkor veszik föl, ha minden kérdésre kielégitő feleletet ad. A legények a teljes ellátáson kivül fizetést is kapnak s mindezért valóban kevés szolgálatot követelnek tólük. De ha szolgálatban vannak, például sztrájkolók, vagy zavargók ellen, akkor mindegyik el van rá készülve, hogy esetleg ott veszti az életét. Miért nem boldogul a magyar nép? Igen jól tette a Magyar Földmivelő, hogy ennek a kérdésnek külön rovatot nyitott. Mert e kérdés megoldására akár az esztendőnek minden napja se elegendő. így például én a magam részéről nagyon tartok tőle, hogy sok-sok magyar ember még a legelőnyösebb földparcellázással sem fog boldogulni... Pedig ma már divattá lett, azt kiáltani: — Földet a népnek! Igaz! Földet, de csak anyit, amenyit elbír. Mert áll a régi közmondás itt is, hogy — Sokat akar a szarka, de nem bírja a szárnya ... hogy már tisztességesen fejezzem ki magam. A magyar ember is — földéhes. Hiszen sokszor a beteg ember is éhes. Éhesek vagyunk édes mindnyájan. De azért okos ember tudja, hogy ha éhös is az embör, hát nem eszik rogyásig. A földéhes ember se vegyen át vagy meg földet — a rogyásig. Mert tessönek elhinni, hogy semmiben vagy terhe alatt nem roppanhat úgy meg, mint —• a föld terhe alatt. Itt áll igazán a mondás, hogy hát aki sokat markol, majd keveset talál markolni. Azon veszi észre magát, hogy még a magáét se tarthatja meg — markában. íme Szatmármegyéből is hozta a hirt a mi lapunk, hogy a földuzsora járja. A szerkesztő vátig inditálja az olvasókai: küldjenek nekie fogható nyomokat arra, hol, minő fu- lánkkal, minő sátán karmokkal. Eddigelé hallgatnak, akár a dinyék — a fűben. Akárhogyan vészük a dolgot../ a föld megmozdult. Se’ baj. De ennek a föld mozgásnak ne legyen az a vége, hogy mig azok a darab földek is kisik- lanak a magyar emberek kezéből, amik eddig a magyaroké valának. Nem veszik észre az urak, hogy egyes ismert bérlők mint szedegetik össze ujfent a kis darabka földeket. Kicsikből lesznek a nagy földbirtokok és birtokosok. Tartok tőle, hogy a föld mozgás után is — ott l leszünk, ahol a mádi — izraelita. Kisgazda.
