Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-01-19 / 2. szám
10 MAGYAR FÖLDMIVELŐ szenvedtek. Sok ember csak úgy bírt hazamenni, ha talpára kötötte a zsebkendőjét. — Nagy hóviharok Oroszországban. Moszkvában borzasztó hóviharok voltak és a hideg 39 fokig emelkedett. A vasúti forgalom több napon át teljesen szünetelt. Perm közelében egy gyorsvonat befagyott. Az utasok borzasztó kínokat szenvedlek. — A háborgó Vezúv. Rómából Írják: A Vezúv kráteréből erős füstoszlopok szállnak fölfelé, amelyeket az a körülmény idéz elő, hogy az esővíz egészen a tűz helyéig átszivárgót!. A hegy füstölgése nagy nyugtalanságot okoz a lakosság között. Mire való az a sok katona? Most, hogy minduntalan katonai kérdésekről, meg fizetésekről van szó, lapunknak egyik hű olvasója azt Írja, hogy azt monda- nók meg már egyszer, hogy: mire való az országnak az a sok katona? Szeretjük az egyenes, nyílt szivü embert, a ki kendőzetlenül kitálalja a magáét, hát meg is embereljük a felelettel. Meg ám készséggel, mert jól tudjuk, tapasztaljuk, hogy egy idő óta ezt a nótát fújják a népboldogitók is, már hogy t. i. a katonaságra épenséggel nincsen szükség! A magyar gazda meg bizony nagy szívesen hajlik erre a gondolkozásra. Mert h a felnőtt, é^cVzséges fiút például épen akkor viszik katonának, mikor a kis gazdaságnak a legnagyobb szüksége volna a kisebbik gazdára — hát az meglehetősen rosszul esik. Csakhogy az okos, értelmes ember tovább lát az ökör szarvánál! A katonaságra éppen olyan szüksége van az országnak, akár az orvosra, papra, ügyvédre, tanítóra, iparosra, földmivesre! Vagy talán még nagyobb! Mert a katonaság arra való, hogy az országnak állandó békéjét biztosítsa. E béke nélkül nincs oszág, nincs nemzet! A katonaság megőrzi a hazát a külső s ha léteznének — a belső ellenségektől. Ha nem volnának erős ás bátor fiaink arra, hogy jó katonákká válljanak, egy napig sem maradhatnánk nyugodtan. Jönne az ellenség, elvenné országunkat, szabadságunkat, nyelvünket és vagyonúnkat. A magyar népnek úgy kellene táncolni, a mint ellenségünk muzsikálna. De hát ki a mi ellenségünk? Mi nem bántunk senkit, hát minket se bántsanak. Maradjon mindenki a maga országában. Ki a mi ellenségünk? Mindenki, még saját szomszédaink is. A népek és nemzetek sohasem elégesznek meg azzal, a mijök van. Mindig többet akarnak. És ezt a természetüket nem is igen takargatják. Látszólag békeséget [mutatnak, de azért farkas szemet néznek reánk. Úgy értjük ezt t. i., hogy mikor farkas koma olyan támadási szándékkal van, hát villog a szeme. Így villog mellettünk és körülettünk az egyes országokban millió katonának a fegyvere, és áhítozik reánk a temérdek ágyú torka, mintegy azt mondva: „Védd magad, mert megeszlek!“ Az az más szóval, hogy egy kis gondolkodni valót is adjak; a mai nap van pl. a németnek vagy egy és fél millió, az orosznak még sokkal több katonája. No atyámfiai, hát mit szóltok ehhez? Ölbe rakott kezekkel nézzük ezt, vagy akkor ragadjunk majd kaszát, kapát, mikor a hátunk mellett püfög! Persze, hogy ezt nem tesszük! A mi királyunk is ember ám a talpán, a magyar nép sem ijjed meg egy könnyen. Azt mondja a mi királyunk: Hű alattvalóim, adjatok nekem derék fiukat, hogy megvédhessetek benneteket, gyermekeiteket és va- gyonatokat. Tudom, hogy verejtékkel keresitek a garast, de ezt is csak úgy tehelitek, ha békeség van. Értse meg tehát minden magyar ember, hogy a katona ki királyát, hazáját szolgálja éppen olyan hasznos tagja nemzetének, mint a földmives, a ki ekével teljesiti hivatását. A munka jutalmazása. A földmivelésügyi miniszter minden évben nagyobb összeget szokott jutalmul kiosztani oly gazdasági cselédek között, kik hűséges és példás viselkedés mellett huzamosabb időt töltenek egy munka adónál, valamint olyan gazdasági cselédek között, kik megbízhatóságukkal, szorgalmuk és józanságuk által munkatársaik között kiváltanak. A múlt évi jutalmazások most nyertek befejezést és az ez alkalommal összeállított kimutatásból látjuk, hogy az 1907. évben 215 gazdasági cseléd részesült 17,450 K. és 117 munkás 10,250 K, összesen tehát 332 gazdasági alkalmazott 27,000 korona jutalomban. Elismerő oklevelet nyert az 1907. évben összesen 343 gazdasági alkalmazott; a 40 évi hű szolgálatért adományozandó diszéremmel 42 cseléd és munkás lett kitüntetve. Legelső kitüntetésben ketten részesültek, nevezetesen : Pap György gerjeni majorgazda a koronás arany érdemkerészttel, Szabó Márton nagycenki gazdasági cseléd pedig az ezüst érdemkereszttel lett a földmivelésügyi miniszter előterjesztésére ő cs. és kir. apostoli kir. felsége által kitüntetve. Ugyan-
