Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-10 / 10. szám
74 MAGYAR FÖLDMIVELŐ kérésziül hirdelünk. A közigazgatási hatóságok, mint a rendelet mondja kötelesek az embereket útbaigazítani, hogy mennyi idő alatt, minő fölebbezéssel élhetnek és mely hatóságoknál kell a fölebbezést benyujtaniok. Ez a rendelkezés nagyon fontos s a törvényhozásnak azt az akaratát igyekszik megvalósítani, hogy a közigazgatási eljárás minél egyszerűbb legyen és költséges jogtanácsosok igénybevételét, amennyire csak lehet, mellőzhetővé tegye. E mellett arra is alkalmas, hogy az emberek bizalmát a hatóságokkal szemben megszilárdítsa. A belügyminiszter megtörtént ügyek elintézése közben arról győződött meg, hogy a közigazgatási hatóságok eme rendelkezés ellen hanyagságból sokszor vétenek. Ezért fölszólította a törvényhatóságokat, hogy az alárendelt hatóságokat és hivatalokat az eljárási szabályok szigorú megtartására utasítsák s szükség esetén a mulasztásokat meg is torolják. Maga a miniszter kijelenti, hogy az erre vonatkozó panaszokat jövőre a legszigorúbban fogja elbírálni. Bár úgy volna, hogy ez kezdete legyen annak az intézménynek, melyet némely művelt államban már régen meghonosítottak: azaz ingyen néptanácsadó hivatalokat. De örülünk mi a tervbe vett közigazgatás egyszerűsítésének is, mert legalább nem kell majd a tájékozatlan népnek egy sereg hivatalnoki szobát bejárnia. Mert az egyszerűsítés mellett, mint a már megnevezett főrendiházi beszédben a perbenyiki gróf találékonyan mondja: akkor „ugyanazt a munkát, amit most jól, rosszul egy sereg hivatalnok végez, kevesebb számú... kitünően fogja elvégezhetni.“ Hát csak jöjjön minél előbb ez az egyszerűsítés, mert aligha nem ennek a hiánya, közigazgatásunk bonyolult volta egyik legbiztosabb forrása, népünk már közismert bizalmatlankodásának. Mennyi tüt gyártanak és használnak fel? Ismeretes, hogy a 16-ik században legtöbb tüt Német- és Spanyolországban készítették. Csak későbben lett Angolország a tügyártás központja. Jelenleg az angol acélgyárak Bir- minghamban, Sheffieldben, Londonban naponta 50 millió tüt gyártanak. Németországban : Aachen, Burtscheid, Altona, Schwabach és a többi város acélgyáraiban hetenkinl 200 millió tüt, Franciaországban és az Egyesült-Államokban 150 milliót készítenek. Maga Aachen város és a környéken lévő acélgyárak évente körülbelül 800 tonna acéldrótot használnak fel tügyártásra hat millió márka (hét millió korona) értékben. A föld kerekségen körülbelül 200 millió tüt használnak fel naponta. A gazdasági munkáskérdés. Mailáth gróf felolvasása. A Magyar Közgazdasági Társaság Láng Lajos dr., v. b. t. t. elnöklésével fölolvasó ülést tartott. Ott voltak Dessewffy Aurél gróf, a főrendiház és az Országos Magyar gazdasági Egyesület elnöke, Matleko- vics Sándor v. b. t. {., Zichy János gróf, Balogh Vilmos államtitkár, Ghyczy Béla nyugalmazott altábornagy, Bujanovics Sándor udvari tanácsos, Darányi Béla miniszteri tanácsos, Ballai Lajos, a szabadalmi hivatal elnöke, Bernát István országos képviselő, Rubinek Gyula, az Országos Gazdasági Egyesület ügyvivő titkára és nagy, előkelő közönség. A fölolvasó ülésnek egyetlen tárgya Mailáth József gróf fölolvasása volt A gazdasági munkáskérdésről. Mailáth gróf azon kezdte, hogy a mezőgazda- sági munkáskérdés megoldása tekintetében a szak- irodalomban szétágazók a vélemények. Lényeges a mezőgazdasági és ipari üzem közt való különbségnek szabatos megállapítása. A mezei munkás köz- vetetlenül élvezhető javak termelésében segédkezik. Munkájának valóságos eredményét mindig látja és inkább szívvel dolgozhatik, mint sem a gyári munkás. aki folytonosan ugyanazt a részt csinálja, amelynek rendeltetéséről sokszor fogalma sincs. A mezei munkának a természet rendje szabja meg a szigorú egymásutánját és ez a törvényszerű változatosság semmiféle munkabeosztással nem módosítható, mig az ipari munkánál a nagy üzem valóságos géppé alakítja át a munkást. Ez a magyarázata annak, hogy a mezei munka a munkás testi, lelki fejlődésére jótékony hatású, izomerejét nem zsákmányolja ki úgy, mint az ipar. A törvényszerű időszakosság azonban károkkal is jár, főleg azért, mert amikor a mezei munka szünetel, a munkásnak nincs foglalkozása. Ilyen körülmények között a bérharc is, a munkaadó és a munkás közötti viszony is más a mezőgazdaságban, más az iparban. A mezőgazdasági munkás és munkaadó érdeke össze van forrva. Élesebb az ellentét a két munkáskérdés között, ha figyelembe veszszük, hogy a mezei munka nagyrészt társas, együttes munka, pedig ez sokat könnyít. A munka természetének ennyire eltérő jellege mellett a bérrendszer, az időbeosztás és munkarend a fejlődési menetben is kifejezésre jut. Teljesen eltérők a lakásviszonyok tekintetében támasztható igények is. A szerződésszegést is másként kell megítélni a két üzemben. Az ipari munkánál magánérdeket fenyeget többnyire, mig ha az aratás eredményét kockáztatja, közérdeket sért és pótolhatatlan javakat A legjobb minőségű háztartási és gazdasági cikkek, hamisítatlan jó Italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezde- -------------------------------*- ményezői forduljanak útbaigazításért a ---------------------------------„H ANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, ' ■------ ZBTTZD^AZPESTL ======= (K ötelékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind jó eredménynyel működnek.
