Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-02-17 / 7. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 51 9. Arra is tanítsuk meg, hogy az okos számítás többet ér tizenkét kenyérnél. 10. Végre egészen úgy neveljük, hogy az a leány boldoggá tegye majd férjét és ezen közben maga is — feltalálja a megelégedést. Mert ez az igazi boldogság ! A tiszta ház. A jó gazdasszonynak legfőbb ékességei közé tartozik: a tiszta ház. Nincs is annál szebb, de tegyük hozzá azonnal, hogy hasznosabb dolog, mintha a mi drága otthonunk tiszta, csinos, tetszős. Sok asszonynak, mint mondani szokás, már a vérében van a takarítás, a tisztaság érzéke. Ügy született, úgy nevelődött. Mert tudja a jó Isten, de igazán erre születni, nevelődni kell. De fájdalom, vannak olyan asszonyok, a kik úgyszólván csak kényszerűségből tisztogatják lakásukat. Megszokják a rondaságot, ügyet se vetnek arra, hogy bizony a szomszéd asszony, meg esetleg más idegenek köny- nyen megszólhatják ő kigyeimét. De lakásunkat nem csak azért kell tisztán tartani, hogy meg ne szóljanak az emberek. Van annak bizony sok más oka-foka. És most csak kettőre vetem a figyelmemet. Az első oka: saját egészségünk. Az egészség legdrágább kincsünk. Többet ér a pénznél, gazdagságnál, az egész világ kincseinél. Mit ér a gazdagság, ha nincs egészség! A tisztaság leghűebb őrzője, gondozója az egészségnek. A tisztátalan lakás pedig leghamarább elrabolja az egészséget. Némely családnak lakása egészen olyan, hogy már megmondjam magyarán, akár az istálló. Ott tartózkodnak egy szobában a kis malacokkal, apró csibékkel stb. Uramfia, milyen levegő lehet az ilyen szobában! Szinte hallom a feleletet, hogy mondjátok: — Az ám, de igy él a szegény ember. Jó aztán, ha malacból, csibéből, apró jószágból garast látunk. Ezt pedig csak úgy tehetjük, ha meleg helyen tartjuk a kis jószágokat. De én meg amondó vagyok, hogy bizony ott lehet a garas, ha az egészség meg elköltözik. Ha a gazdaasszony okos, takarékos, több garast csinálhat másból, mint a szobában nevelt malacok, csirkék és libákból, melyek a sok piszok, rendetlenség mellett megtöltik még férgekkel is a lakást. A tisztaságnak lelke a szellőztetés. Mindennap többször kell a szobát szellőztetni, mert a jó levegőre éppen olyan szükségünk van a szobában is, mint az egészséges táplálékra. Még télen is szellőztetni kell és pedig kétszer háromszor is. Hadd járja át a levegő a szobának minden kis zugát. A másik ok, a miért házát rendbe kell tartania a jó gazdaasszonynak: mert csak a tiszta, rendes othont kedvelheti igazán a gazda. Az a gazda, a ki nem szereti otthonát, keveset ül otthon. Inkább fut hazulról, keres magának otthont a korcsmában vagy más helyen. A tiszta, rendes lakás szinte oda köti a munkás embert a tűzhelyhez, hogy ott pihenje ki magát, munkától megmaradt idejét ott töltse szeretettjei körében. És végre a tiszta asszony nem csak övéi részéről van nagy becsülésben, de becsüli mindenki, a ki csak ismeri. A tiszta házba szivesen lép be mindenki, szinte emelkedik lelke, mig a rendetlen, piszkos ház nem csak az asszonynak, de az egész családnak szégyenére válik. A A pletyka. A pletyka igen-igen régi származású. Csak akkor nem létezett, mikor még nem volt sövény és Éva asszony anyánknak nem voltak szomszédasz- szonyai. Különben akkor még vásár sem volt, mert mint a közbeszéd tartja, nem ülhetett együtt két asszony — és kél liba. A pletykának is van azonban édes apja, meg édes anyja. Tátija a rágalom, mámija a kíváncsiság. Nagyszülőjük az irigység, az unalom és a beszélni való vágy — vagyis: egyik ember azért pletykál, mert irigységből szeret mást rágalmazni. Vagy úgy is történik, hogy mert otthon restsége miatt nincs mit harapni, hát rágja a más becsületét. Sokan meg csak azért pletykálnak, mert ha a rájuk bízott titkot el nem beszélnék: nyomban kifúrná az oldalukat. A közmondás régen tartja, hogy: »Beszélni ezüst, hallgatni arany.« Be sok ember, asszony nem akarja az aranyat. Az is régen meg volt mondva: »Ne szólj szám, nem fáj fejem!« Nem bánja némely halandó, ha a feje fáj, csak az oldala ne fájjon. No de azt nem jól mondják, hogy mihelyt asszony, mindjárt pletykás. Mert bizony ettől a cifra betegségtől a férj uramék sem mentesek. Azt mondja a talián: »jó, hogy kotkodácsol a tyuk, legalább rájönnek a tojására!« Van a pletykában is egy ici-pici jó, mert legalább mi is rájövünk a legtöbb baj okozójára: az éles nyelvekre és óvakodunk »valakinek a nyelvére kerülni.« Mert bizony a pletyka sok bajt csinál a községben, családokban egyaránt . . . Hányszor választja ketté a csak nem rég jó egyetértésben élő községeket. Hányszor dob üszköt a családi tűzhelybe ... azt szomorú példákban tapasztaljuk. Mert a pletyka egy bolondból százat csinál. Nem hiába mondják, hogy a jó hir mankón jár, a rossz szárnyakon repül. A pletykás nyelvnek meg nem igen kell a jó hírből. Mindig a rosszat keresi. A pletykának meg még az a természete, hogy egy bolondból százat csinál. A pletyka a legjobb életű emberekből is rosz- szakat csinál. A pletyka bizalmatlanságot kelt az alattvaló és fellebbvaló közt. Összevesziti a gazdát a cseléddel. Megtépázza a leány tiszta nevét és elronthatja legszebb jövőjét. És össze tudja veszíteni a legjobb barátokat. Igaz, hogy a közmondás megint azt tartja, hogy a legédesebb körtét dongják a darázsok! De hiába, a pletyka mégis fájdalmat, keserűséget okoz a becsületes emberek szivének. Mert hiszen, hogy valakinek jó hírnevén csorbát üssünk, arra elég egy-két szó.. De arra, hogy a hibát helyre hozhassuk, kevés száz prédikáció is.
