Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-02-17 / 7. szám
Megjelenik minden vasárnap Szerkesztíség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Viz-utca 17. szám. Előfizetési árak: Egész évre .... Fél évre ................. . 2 Negyed évre . . . . . 1 X. évfolyam. Szatmár, 1907 február 17. 7. szám. V ffl 2í FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Mindig jobb... otthon. Egy éltesebb munkás ember Írja nekünk, hogy ő egész életén átal arra törekedett, hogy a nagy mezei munka egész idejére otthon... vagy legalább az otthon határaiban kapjon munkát. Es soha se bánta meg! Történt — Írja egyetlen egyszer — hogy hallgatott a fiatalabb, merészebb társakra. Elmentek messze vidékre. Csalta- vitte őket a kevés különbözet, ami az otthoni és a távoli földön, megyében kínálkozó munkabér között mutatkozott. Keservesen megbánták. Úgyszólván ráfizettek. Az élelem, a cimboraság, az otthon hiánya, a megszokott körülmények... bizony nagyon megütötték őket. Volt olyan munkás is, aki úgyszólván üres marokkal jött haza. Mert hiányzott az asszony... az őrködő szem. A mentő kéz, mely megtartotta volna azt, amit a férfi karok szereztek. Hát ezen bizony nem lehet csudálkozni. Olyan természetes következménye a dolognak, amit minden gondolkodó, tapasztalt ember, ha mindjárt nem is munkás... köny- nyen és tisztán láthat. Nem hiába, hogy Darányi miniszter is figyelmeztette már nem egyszer a mezei magyar munkásokat, melyszerint ne hagyják idegeneknek az otthon való munkát. Legyenek rajta, hogy az a munka lehetőleg egészen az övék legyen és maradjon. És ennek dacára mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy ami munkásaink egy része nem becsüli, értékeli saját határaikat. Túl néznek rajtuk, mint a kancsal mészáros, aki rendszerint más felé üt, mint ahova néz. Kevés és kétséges reménykedésért, látszólagos kedvezményekért elhagyják saját otthonukat. Elhagyják családjukat, gyermekeiket. És mennek a harmadik, ötödik vármegyébe. A vásár, akarjuk mondani, az aratás után veszik aztán magukat észre, hogy tökéletesen beütött a példabeszéd, melynek értelmében... vásár után okosodik a maggar. Az idei nagy munka idejére ilyen jelenségekkel még gyakrabban fogunk találkozni. Otthon... a régi munkaadókkal szemben ami munkásaink megmakacsolják vagy megmakacsolták magukat. A szerződés nem akarták aláírni. Kötekednek, várnak. A munkaadók pedig esélyeknek nem akarván magukat kitenni: fogadnak idegen munkásokat. Az otthon valók ekkor aztán nyakukba veszik az országot és vándorolnak megyéről- megyére. Birtokról-birtokra. Töltik a drága időt... kétségben, reménytelenségben hagyják családjukat, gyermekeiket. Vagy pedig otthon maradnak veszteg. Munka nélkül. Látván, hogy az idegenek dolgoznak, boldogulnak... elkeserednek, szenvedélytől, csalódástól elvakultan igyekszenek zavart csinálni. Akadályozzák az idegen munkásokat dolgaikban, sőt oly eszközökhöz találnak nyúlni, mely úgy önmagukat, mint ártatlan családjukat végzetes veszedelmekbe dönthetik. Óva íigyelmeztetjük ami munkásainkat ezekre a körülményekre.
