Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-02-17 / 7. szám

Megjelenik minden vasárnap Szerkesztíség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Viz-utca 17. szám. Előfizetési árak: Egész évre .... Fél évre ................. . 2 Negyed évre . . . . . 1 X. évfolyam. Szatmár, 1907 február 17. 7. szám. V ffl 2í FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Mindig jobb... otthon. Egy éltesebb munkás ember Írja nekünk, hogy ő egész életén átal arra törekedett, hogy a nagy mezei munka egész idejére otthon... vagy legalább az otthon határai­ban kapjon munkát. Es soha se bánta meg! Történt — Írja egyetlen egyszer — hogy hallgatott a fiatalabb, merészebb tár­sakra. Elmentek messze vidékre. Csalta- vitte őket a kevés különbözet, ami az ott­honi és a távoli földön, megyében kínálkozó munkabér között mutatkozott. Keservesen megbánták. Úgyszólván ráfizettek. Az élelem, a cimboraság, az otthon hiánya, a megszo­kott körülmények... bizony nagyon meg­ütötték őket. Volt olyan munkás is, aki úgyszólván üres marokkal jött haza. Mert hiányzott az asszony... az őrködő szem. A mentő kéz, mely megtartotta volna azt, amit a férfi karok szereztek. Hát ezen bizony nem lehet csudálkozni. Olyan természetes következménye a dolog­nak, amit minden gondolkodó, tapasztalt ember, ha mindjárt nem is munkás... köny- nyen és tisztán láthat. Nem hiába, hogy Darányi miniszter is figyelmeztette már nem egyszer a mezei magyar munkásokat, melyszerint ne hagyják idegeneknek az otthon való munkát. Legye­nek rajta, hogy az a munka lehetőleg egé­szen az övék legyen és maradjon. És ennek dacára mégis mit tapaszta­lunk? Azt, hogy ami munkásaink egy része nem becsüli, értékeli saját határaikat. Túl néznek rajtuk, mint a kancsal mészáros, aki rendszerint más felé üt, mint ahova néz. Kevés és kétséges reménykedésért, lát­szólagos kedvezményekért elhagyják saját otthonukat. Elhagyják családjukat, gyerme­keiket. És mennek a harmadik, ötödik vár­megyébe. A vásár, akarjuk mondani, az aratás után veszik aztán magukat észre, hogy tökéletesen beütött a példabeszéd, melynek értelmében... vásár után okosodik a maggar. Az idei nagy munka idejére ilyen je­lenségekkel még gyakrabban fogunk talál­kozni. Otthon... a régi munkaadókkal szem­ben ami munkásaink megmakacsolják vagy megmakacsolták magukat. A szerződés nem akarták aláírni. Kötekednek, várnak. A mun­kaadók pedig esélyeknek nem akarván ma­gukat kitenni: fogadnak idegen munkásokat. Az otthon valók ekkor aztán nyakukba veszik az országot és vándorolnak megyéről- megyére. Birtokról-birtokra. Töltik a drága időt... kétségben, reménytelenségben hagy­ják családjukat, gyermekeiket. Vagy pedig otthon maradnak veszteg. Munka nélkül. Látván, hogy az idegenek dolgoznak, boldogulnak... elkeserednek, szen­vedélytől, csalódástól elvakultan igyekszenek zavart csinálni. Akadályozzák az idegen munkásokat dolgaikban, sőt oly eszközök­höz találnak nyúlni, mely úgy önmagukat, mint ártatlan családjukat végzetes veszedel­mekbe dönthetik. Óva íigyelmeztetjük ami munkásainkat ezekre a körülményekre.

Next

/
Thumbnails
Contents