Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-12-22 / 51. szám

408

MAGYAR FÖLDMIVELü

— No ha tudja árulja el.

— Eszti a jegyese.

— ügy van. Jövő karácsonyra, ha az Isten is úgy akarja már itt lesz közöttünk.

— És mi nagyon várjuk, nagyon örülünk neki.

— A falu is örülhet. Mert az ilyen leány szeretni fogja a szegényeket, az árva gyermekeket

az egész községet. Aztán kis birtokunkon fogunk lakni, itt a faluban .... Mert higyjék el, boldogabbak a falusiak, mint a fényes fővárosban lakók. Én mondom.

— Én mindig mondottam, fejezte be Döme bátyó. Mintha csak pecsétet ütött volna — az igazságra.

A kis kéregét ő.

Irta : Újlaki Károly.

Ott alszik a kapualjban Kő a nvoszolyája Téli szélnek járó útja Száz foltu ruhája.

Járó-kelők nem taszítják, Ráborult az éjjel, Csillagtalan ég térit rajt' Védő köntöst széjjel.

Lenge árnyak megsuhintják, Csókolgatják lopva,

Apró manók futkároznak Körötte galoppba.

Lábbeliből kandikáló Talpát csiklandozzák. Mosolyára a tündérek Világát lehozzák.

És a gyermek boldogsággal Álmodozik rajta,

Nyomorába’ mosolygásra Fanyarodik ajka.

Majd jő kósza, ronda szélje Téli fagyos éjnek, Megmarkolja üstökét a Nyomor gyermekének.

Felnyöszörg rá, félrehúzza Éhes száját sírva ...

Fázik ... váljon ezt az éjét, Istenem! Kibírja!?

Jöszte Jézus átölelve Vedd magadhoz őt fel!

Hisz a jászol rongyaiban Ilyenekért jösz el . . .

Angyaljárás idejében.

— Hogy vagy kedves barátom ?

— Hát hogy ? Akkurátusán, mint az angyalok.

— Mán hogy kelljen ezt érteni.

— Hát se’ nem eszem, se’ nem iszom.

— Akkor hát még sem vagy angyal.

— Mán miért nem.

— Az angyalok — egészségesek.

A kriszkindli.

— Karácsonyesti történet. —

A szeretet nagy ünnepének, szent Karácsonynak előestéjén minden magyar családnál alig esik több szó valamiről, mint a kriszkindliröl. A kisebb gyermekek körében meg éppen ez képezi egész estén a beszéd tárgyát:

— Vájjon micsoda kriszkindlit fog hozni a drága kis Jézuska?

Ez a kérdés, beszélgetés amilyen időszerű, éppen olyan természetes is. Együtt születik a gyermekkel, vele nő fel, minden évben megújul és végezetre együtt vénül meg az öreg emberrel. De nem száll sírba soha, újjászületik minden Karácsonykor. Ujjászüli a szeretetteljes megemlékezés, a boldogító hit, melynek örökbecsű, magasztos ünnepe, alapfogalmának pecsétes záloga a Szeretet születésének világmegváltó emlékünnepe, mindenkor a szent Karácsony leend.

Megemlékezünk minden évben az első Karácsonyról. Nagy ünnep volt az. Ma is érzik magasztos jelentőségét a kegyes lelkek. Érezzük mindnyájan .... Nagy lelki örömmel telik meg szivünk- lelkünk szent Karácsony ünnepén....

Azok az alkalomszülte képecskék, melyek ilyenkor emlékezetünkbe Íródnak, Karácsonnyá változtatják szivünket-lelkünket, kriszkindlivel ajándékozzák meg érzelemvilágunkat még a megpróbáltatások keserű idejében is. Lássunk ez alkalommal egy ilyen, erre vonatkozó karácsonyesti igaz történetet. * * *

A tavalyi Karácsonyestét egy vendégszerető családnál töltöttük többen. Nem volt ugyan ragyogó karácsonyfa felállítva az asztal közepén, de azért a kriszkindlivel a Jézuska megérkezett. A család egyik tagja messze idegenből hazaérkezvén, az évek óta szeretteitől távol töltött szent ünnepet ez alkalommal itthon töltendő. Volt nagy öröm. A szeretet kima- gyarázhatlan melegsége sugárzott le minden arcról. És felzendült e gyönyörű szép karácsonyi ének:

»Krisztus Urunknak áldott születésén...«

Azután meg:

»Az Istennek szent angyala...«

Szállt az ének szájról-szájra. Valóban szivbéli volt ez örvendezés. A nagy öröm s vidámság közepette egy apró szakálas emberke köszöntött be:

— Adjon Isten jóestét!

— Adjon Isten — fogadja a hazaérkezett testvér a köszönést, aki egyszemélyben a gazda is, mert ő a legidősebb a testvérek között.

A kis emberke bátran, barátságosan nézett szét a szobában és fenhangon kérdé:

— Szabad a ma született Jézust dicsérni ?

— Hogyne volna szabad! Csak dicsérjétek bátran a Jézust, — feleié a gazda.

A kisemberke, aki kántáló Betlehemes gyermek volt, eltűnt az ajtó mögött és nehány pillanat múlva cimborával (akik lehettek öten) együtt törtetett befelé a szobába. Aztán énekléssel dicsérték a ma született Jézuskát. Későbben behívták az »öreg apó«-t, aki fáradtan, lelkendezve beszélte el, hogy mi módon, mennyi veszedelem közt jutottak el a kis Jézus bölcsőjéhez, a betlehemi jászolhoz.