Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-06 / 1. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 TÉLI ESTÉK. A boldogság tanyája... — Családi kép. — Nem mesét irok le e lap olvasóinak. Megtörtént s ma is gyakran ismétlődő kedves jelenetet. Szándékom világosan bemutatni, hogy nemcsak a mesében van boldogság, — mint azt igen sokan hiszik, vallják s fájdalom tapasztalják is, mert meg- keményitik szivüket s nem szállásolják be házaikba s szivükbe az egyetlen éltető isteni szikrát: a mindeneket szerető, eltűrő, hivő, segítő s boldogító sze- retelet; — hanem a valóságban, a családi életben uralkodik igazán. Egy valódi magyar család kedves köréből rajzolok le egy gyönyörű szép, felemelő kis képecskét. Amióta szem- és fültanuja voltam az alább leirt kedves jelenségnek, azóta mindig látom azt lelki szemeimmel, folytonosan emlékezetemben van. És nem is fogom elfelejteni sohasem. El is határoztam, hogy leirom ezt a kedves képet a »Magyar Föld- mivelő« olvasóinak; hadd lássák, olvassák. Hogy úgy tekinthessenek e kedves képecskére mindenkor, mint a boldogság tükörére, melybe beletekintve, erőt, vigasztalást nyerjenek ez élet sok keserűségében ... Olvassuk hát, lássuk, képzeljük szemünk elé e képecskét, hogy mindnyájan megtekinthessük a boldogság tanyáját. * * * Az elmúlt nyáron, Szent István napjának ünnepén a városhoz mintegy két óra járásra fekvő K ...................faluba rándultam ki harmadmagammal. P ersze csak úgy gyalogszerrel. Az idő kedvezett utazásunk közben. De annál mostohább lett, mikor megérkeztük a faluba. Befellegzett. Délután pedig megeredtek az ég csatornái s ugyancsak csurgód az eső. Másnap szintén. A feneketlen nagy sár miatt minden időnket a szobában, vagy a méhesben kellett eltölteni. De itt is nagyon jól voltunk. (!) A szives házigazda — nevezzük őt e helyen is Guszti bácsinak — valóban páratlan magyaros vendégszeretettel fogadott bennünket. Erről különben ő megyeszerte híres. Minden percet felhasznált ami kellemes szórakoztatásunkra, ügy szintén az ő páratlan szorgalmú élettársa, a kedves jó Erzsiké néni is. (Bár ekkor beteg volt.) A gyermekeken is meglátszott, hogy »amilyen a fa, olyan a gyümölcse.« Ök mindannyian valóban egy-egy hasonmásai kedves szülőiknek. Az idő repült. Elérkezett a dél. Asztalhoz ültünk s jóétvágygyal fogyasztottuk el az Ízletes jó magyaros ebédet. Most következik a nevezetes történet. Amint egymásnak kedves egészségére kívántuk az elköltött ebédet s közeledtünk — illendően — a szives háziasszony felé, hogy megköszönjük a gazdag gazdálkodást, Guszti bácsi hirtelen megelőz bennünket, utunkat állja s erőteljes, érces hangon szól: — Kezeit csókolom kedves feleségem. Köszönöm szépen az ebédet!... És Guszti bácsi először kezet csókolt élettársának, majd pedig mindngájunk szemeláttára megcsókolták egymást. A boldogság sugára tükröződött le arcukról. Az ezüstfehér hajú Guszti bácsi megelégedetten ült vissza székére. Eközben megszólalt a középső leány, Erzsiké. — Szinte le lehetett olvasni biborpiros arcáról, hogy kissé szégyenli, amiért szem- és fültanui voltunk e ritka szép jelenetnek. — S kissé mosolyogva mondja: — Ni, még az öregek is hogy csókolódnak!... A jó Guszti bácsi pedig ismét megcsókolta forrón szerető élettársát s örömtől ragyogó arccal boldogan mondá: — Bizony igy élünk mi már Isten jóvoltából harmincöt esztendeje. Soha nem szidtuk meg egymást. A boldogság tanyája volt a mi házunk mindenkor. S Isten jóvoltából ezután is az leend... Mindnyájan megihletődtünk e ritka szép jelenet élvezésekor és a jó öreg Guszti bácsi eme nyilatkozatától. Az én lelkembe mélyen beleszántott e kedves jelenet. Ilyet nem igen lehet gyakran látni. És e vendégszerető kedves család körében tapasztaltakból bátran merem állítani, hogy azon családnál, ahol az öregek harmincöt év múltán is úgy szeretik egymást, mint Guszti bácsiék: ott szeretettel szeretetet nevelnek; ott a ház boldogság tanyája, s a családtagok boldogok, emberszeretők lesznek mindenkor. * * * Magyar családok! Itt a példa. Igazi, magyaros példa. Magyar fiatalság! A farsang idején vegyüljön a mulatság mámoros zajába egy nehány komoly óra is a megfontolásra. Mert van ám a farsangnak komoly órái is. Ti, akik családot, tűzhelyet szándékoztok a farsang idején alapítani, lássatok tisztán. A nagy lépéskor csupán a vagyonban ne bízzatok! Vagyonért ne válasszatok! Eltűnő sürü köd a vagyon, mely egy ideig kecsegtet ugyan boldogsággal, jóléttel, mert mámorit, de kölcsönösen szerető szív nélkül eloszlik, mihelyt reá süt a fényes nap sugára ... Keressétek tehát a szerető szivei s ha megtaláltátok, becsüljétek meg. így boldogság tanyájává változik kicsiny hajlékotok, mint a jó öreg Guszti bácsiéké... Úgy legyen!... Szász Ferencz. V ándorgy ülések. Mai napság a gyülekezések idejét éljük. Gyűlés itt, gyűlés ott. Az egész országban olvassuk, halljuk, hogy a gazda világ, a munkások, egyszóval minden társadalmi osztály gyülésezik. Nosza jól van. Hát ’iszen nem árt az, ha az emberek összejönnek, megismerik egymást. Kicserélik gondolatukat, érzelmeiket. Elmondják reményeiket, megkönnyebbülnek, ha fájdalmaikat, panaszaikat is kiöntögetik. Jó magam is eljárogattam több gyűlésekre. De megvallom, legtöbbször elégedetlenül tértem haza. Mostanság pedig már nem is óhajtok mozdulni, legföllebb, ha tudom, hogy ott a gyűlésen arra való, becses, tanulságos dolgokat is hallhatok. A legeslegtöbb gyűlésen csak üres szónoklato
