Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-12-08 / 49. szám

388

MAGYAR FÖLDMIYELO

nem lesz. De okvetlen jelentkezzenek a politikai hatóságoknál.

Munkaadók és munkások figyelmébe.

Amerikából a következő hetekben is igen jelentékeny számban fognak tömegesen hazatérni a kivándorlók, akiknek munkát biztosítani közérdekből szükséges. Ennélfogva ezúttal felkéri a Szatmárme- gyei Gazdasági Egyesület azokat a munkaadókat, kiknek vagy ipari munkásokra, vagy gazdasági cselédekre szükségük lenne, hogy a bérfeltételek közlésével szükségletüket közvetlenül a földmivelésügyi minisztérium munkásügyi osztályával, vagy Lekky István osztálytanácsossal (Fiume, Európa szálloda) levélben vagy táviratilag közölni szíveskedjenek.

TÉLI ESTÉK.

A szegedi tanyák gyásza.

A szegedi tanyavilágnak nagy gyásza volt. meghalt Pálfy Antal tanyai kapitány 78 éves korában. Fölötte bajos ő felőle olyan képet alkotni, amely mindenki előtt egyszerre érthetővé tenné az alakját. Hatalmas, robosztus férfi, telve a magyar paraszt minden erényével és hibájával, azonban mégsem paraszt. Ő maga valamikor hat gimnáziumot járt, úgy látott hozzá a gazdasághoz, a gyermekeit azonban már uraknak neveltette. Künn lakott a tanyák között évtizedeken keresztül, ennek a világnak mondhatni utolsó tipikus alakja is száll vele sírba.

A tanyai kapitányság valami speciális intézmény Szegeden. Formaszerint megvan ugyan mostanában is még. de nem az már, ami régen volt, illetve aminek szervezték. Ez a szervezés is vissza- nvulik nehány évtizeddel; akkor azt mondták, hogy kellenek emberek, akik a közmunkák számára ösz- szeszedik amabban a rengetegben a népet. Volta- képen a második kerületi függetlenségi párti mandátum szúrt szemet a hatóságnak s arravalók voltak a kapitányok (módos gazdák), hogy a szabadelvű párt számára készítsék elő a talajt. Mindjárt az első kísérlet sikerült, mert kibukott Herman Ottó s bekerült a parlamentbe Ivánkovics János, akkor még rókusi plébános, később rozsnyói püspök, aki ekkor indult meg azon az utón, amely végeredményében szomorú, méla akkorddal végződött.

Ilyen tanyai kapitány volt Pálfy Antal is, köznéven ragyás arca miatt »rupa«, akit nagy becsben tartott minden hatósági ember. A tanyán szerzett tekintélye azonban párját ritkítja, mert ott kis isten volt. Elcsenevészedelt népek szolgabirája nem akkora ur, mint amilyen Rupa volt, aki a páduai szent népünnepén vendégül látta az egész magisztrátust és letegezett minden kaputos, vagy bocskoros, csizmás embert. Paraszt ember sohsem látta őt a hajlékában, jóllehet ez a megtiszteltetés fölért volna bármivel.

— Nem lehet, — mondta néha a bizalmasainak. — Az ember többet iszik egy-két pohárral a kelleténél és elveszti mindjárt a tekintélyét.

Az ur volt a gyöngéje, azok társaságában érezte jól magát. Nagy vagyont hagyott hátra, ami hosszú

életének hangyaszorgalommal gyűjtögetett eredménye. De hogy ez meglegyen, elvont magától majd mindent, külsejével nem gondolt sokat s ruházata nem tért el a csizmás tanyai magyarokétól. Erejéről legendák keringtek. Az öreg valamikor kocsmáros is volt s. egész verekedő legénylábort kidobott a helyiségéből, ha unta már a szórakozást. Sőt még nem is olyan régen, fogadásból fölemelt a vállával egv hízott ökröt. Szeretett is az erejével dicsekedni s fiaT talabb korában - félretéve minden büszkeséget — földhöz vágta a szegedi cirkuszban a hetvenkedő Herkulest.

Egyéniségét mindennél jobban jellemzi az alábbi nehány apróság, hevenyészve kikapottak a róla keringő száz meg száz történetből.

* * *

Pálfy Tóni defetácíóban. A szegedi tanyai népnek rengeteg baja volt az úgynevezett csirkeadóval. Ez egy helyi specialitás, ami abból áll, hogy a külterületi népet a városi piacra hozott szárnyas baromfi alapján megvámolták. Az embereknek sehogy se fért a fejébe, hogy egy politikai testet képező területen miért kell újabb adót fizetni, akár csak idegenbelinek, holott ők ép úgy hozzájárulnak minden közteherhez, mint a városi nép. Még hozzá nem élvezik amazok előnyeit, szórakozásait. Sokat is fáradoztak a csirkeadó eltörlése érdekében, de a miniszter minden idevonatkozó szabályrendeletet megváltoztatott s föntartotta a régi állapotot.

Kristóffy ügyvivősége alatt vitték keresztül a tanyaiak megint a csirkeadó eltörlését. A fődarabont egyébként is sokat kacsingatott Szeged felé, mindenáron szeretett volna valamivel kedveskedni a városnak s ravasz fondorlatokkal magához irányított egy tanyai »defetációt«. Persze Pálfy Tóni volt a szónok. Bánta is ő a miniszter politikáját, őt a csirkeadó érdekelte minél jobban.

Bele is kezdett a beszédbe; de szörnyű cifra, virágos volt az.

— Kedves urambátyám, — vágott közbe Kristóffy, — csak úgy beszéljen, mintha otthon társalogna a szomszédjával.

Rupa megint mond nehány stilviráget, aztán elakad. Kristóffy már mosolyog, de az öreg nem hagyja magát, hanem kotorász a zsebében.

— A fene bele, várjon csak egy kicsit, leírtam az egészet gyönyörű szépen, majd inkább felolvasom.

Erre azonban nem került sor, mert Kristóffy — ismervén az ügyet — hamarosan megígért mindent. Végeredményben azonban a csirkeadót sem a darabont-kormány törölte el.

♦ * *

Levélolvasás. Jön hozzá egy leány, hogy azt mondja:

— Tisztelik szüleim a kapitány urat, olvassa el ezt a levelet, mi van benne? A F"erenc bátyám, aki katona, küldi Bécsből.

— Jól van, fiam, majd elolvasom. Hanem hát tudod-e, merre van az Eszes-malom?

— Hogyne tudnám, Dorosmán.

— Szaladj el hát addig, hozzál nyolc kiló lisztet. Mire visszagyüsz, kész vagyok a levéllel.

Soha ellentmondást nem tapasztalt, kenyér-