Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-12-08 / 49. szám

Hétröl-hétre.

Itthon.

Az egészség .... az első. Ezt minden gondolkodó ember első aranyszabálynak kell hogy tekintse. Annak is tekintik papiroson, iskolások könyvében. De nem a gyakorlati életben. A városok, községek úgyszólván utolsó és szükséges kényszer ügynek tekintik. Hanem e helyett úgy lépnek, nrvnt ahogyan egyes emberek. A lukszus, a divat után futkosnak. Azért áldoznak mindent, még ha nyakig kerülnek is az adósságba. Hiába, a magyarnak gyengéje, hogy szereti mutogatni az idegennek, hogy mije van .... Persze ebben elől megy a főváros, ez a fő divatkisasszony, a többi nagyobb városok utána. A nagyobb városokat meg utánozzák a kisebbek. Majmolják sokszor a falvak, községek is. A külső cirádákat díszítjük, de hogy mi folyik a kanálisokban:, mi mérgei, miazmál terjesztenek a nyitott csatornák, mi fertőzi meg ivóvizeinket, mindennapi levegőnket, mi okozza a gyilkoló járványokat: arra csak majd akkor gondolunk, mikor a temetők nem lesznek elegendők gyermekeink és járványokban elhalt lakosságunk befogadására. El kell ismerni azonban, hegy az uíóbbi időben erősebb mozgalom indul az egészség, az emberi élet védelmére. E mozgalomnak azonban akkor lesz csak maradandó hatása, ha alapjában kezdjük. A népiskola növendékeit kell az egészségtan szabályaira megtanítani, akár az imádságra. De miként az imádság is írott malaszt marad, ha buzgón nem használjuk, gyakoroljuk: ugv ezeket az egészségi szabályokat is be kell vinni a mindennapi életkörébe. Ha máskép nem kényszer utján. Csak ép testben élhet ép lélek.

Ti lássátok! Nagy a jajgatás, panasz, hogy már vége a gyümölcs termelésnek, mert annyi a féreg, a hernyó és más .... hogy nem is érdemes gyümölcsfákat ültetni. Pedig ott van az igazság, -hogy a gazdák nagy részben okai, ha nincs termés vagy a mi van elpusztul. íme, minden évben — a

fennálló §-us szerint hirdeti, majdnem kérleli a földmivelésügyi miniszter, hogy legkésőbb november végéig a fákat a hernyóktól meg kell tisztítani. A hernyófészkeket, pilletojásokat le kell szedni és elégetni. Még büntetéssel is fenyeget a törvény. Most már december közepe fele jutottunk. Engedelmeskedtetek a törvénynek? Szót fogadtatok? Ugyan biróuramék nézzetek szét a községekben, kapitány uramék a városokban. Vájjon az a §-us .... csak §-us marad. Ám, mit ér, ha egyik-másik gazda lelki- ismeretes. A többi meg hagyja. Ti lássátok tehát és ne jajgassatok aztán, hogy nincs termés.

A nemzetközi baromfi kiállítás. Mig az

ideig-óráig tartó politikus ellenségeink a törvény- hozás termében akadályokat gördítenek gazdasági életünk, nyugalomra, munkásságra epedő helyzetünk elé: addig munkás honleányaink az ország baromfi- tenyésztésének föllenditése körül munkálkodnak. A nemzetközi baromfikiállitást múlt héten nyitotta meg Auguszta királyi herceg asszony. Jelen volt Darányi miniszter, Teleki József grófné az egyesület elnöke, Mailáth Józsefné grófné, az országos nevű baromfiszakértő és tenyésztő, Eszterházy Miklósné, hercegnő és az egyesület ügyeiért buzgólkodó égés: asszony világ. A nemzetközi kiállítás meglepő eredményeket mulatott fel. De miért nemzetközi ez kiállítás? Erre szépen megfelelt az egyesület elnök- nője azon beszédében, mellyel Auguszta hercegnőt üdvözölte:

— Ez a kiállítás, melyet itt bemutatni szerencsénk van, a földmivelésügyi kormánynak hathatós anyagi és erkölcsi támogatásával jött létre és azért nemzetközi, hogy egyrészt a külföldi tenyésztők lássák, milyen fokot ért el már nálunk a baromfitenyésztés, másrészt, hogy lássuk, miszerint lépést tudunk-e tartani ezen a téren a külfölddel és a mennyiben netalán el vagyunk maradva, mit és hol kell pótolnunk. Nem akarok ezúttal szólni a baromfitenyésztés nagy jelentőségéről hazánkban, arról a sok millióról, amely ezen a réven az országba befolyik, csak azt hangsúlyozom, hogy a baromfitenyésztés közgazdaságunknak egy olyan ága, a mely éppen a