Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-11-24 / 47. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 373 — Édesanyám, hallod, harangoznak !... Még ma este nem imádkoztunk. Imádkozzunk !... És a kéttagú kis család esteli imájába kezd... Aztán csendesen elszenderednek ... * * * — Keserű az özvegyi kenyér — Jámbor Ta- másné sokszor elpanaszolja. És elpanaszolják mindazok, kik özvegységre jutnak; s igy gyámok segítőtárs nélkül egész gazdaság térné szakad nyakukba. Avagy semmi nélkül maradva, szegényes ruháját és mindennapi kenyerét a gyönge nő maga kénytelen megkeresni. És ha apró gyermekek is kérnek kenyeret, ruhát, meleg szobát, akkor a nő, az édesanya erején felül kénytelen dolgozni. Ilyen esetben az árnyék harcol a napsugárral, az erőtlen nő, édesanya a küzdelmes élettel. Jámborné is harcolt az élet küzdelmeivel. Bizony takaros kis gazdaság gondját rakta őkelme naponként özvegyi fejkötője alá. De ez még nem lett volna nagy baj, mert egy keveset értett a gazdálkodás mesterségéhez. Hogyne értett volna, hiszen abban nőtt fel. Édesapjától, anyjától megtanulta, később még férje urának is szolgált tanácscsal a gazdaság kezelésében. Az volt inkább a baj, hogy minden dolognál egymaga jelen nem lehetett. Már pedig tudva vagyon, hogy ha a gazda szeme nem hizlalja a gazdaságot, bizony hogy baj esik ott, sová- nyodás következik be. Ha nincs gazda, nem lehet gyarapodás a gazdaságban. Elképzelhetni tehát a Jámborné gazdaságának aggodalmas helyzetét. Már harmadik éve viseli az özvegyi fátyolt Jámborné. Akadt ám szerencséje, férjhez mehetett volna. De bármennyire nehéz volt sorsa, keserű özvegyi kenyere, nem tette. Pedig előkellő, szeretetreméltó, módos gazdaemberek kopogtattak bánatos szive ajtaján. Valahányszor kérdezték tőle. hogy miért nem változtat sorsán, hiszen módjában áll, fiatal is, alig harminc éves; tudja, tapasztalja, hogy »nem jó az embernek egyedül lenni«, mindannyiszor ezt válaszolta: — Feledhetetlen jó férjem emlékezetét, képét szivemben őrzöm egész életemben. Nem akarom oda más férfi képét bevésni, legyen az bármilyen szeretetreméltó kedves ember is * * * Az idő begyógyítja a szív mély, sajgó sebét. A távolság temet, feledtet. — Ezt mondja az emberi okoskodás, a rideg, számitó ész. — ügy van! De mégse! A szerető szivén ütött seb gyógyulása csak látszólagos, de nem való. Vérzik az a megemlékezés minden pillanatában. Jámbor Tamásné lassanként beletörődött sorsába, nem panaszkodik özvegysége miatt. A kis fiú pedig szépen növekedik, már iskolába jár s olykor édesanyjával'együtt körül néz a gazdaságban is. A gazdaságból tértek haza egy este. A szomszéd, Magyar Sándor, ki fiatal özvegy ember volt, átjött hozzájuk, fontos megbeszélés végett. Jámborné a vendéggel együtt bement a szobába, mialatt a gyermek künn maradt az udvaron. Úgy elgyönyörködött a szép, csillagos égboltozaton, mint az édesanyja szeretetet sugárzó szemeiben ... Ártatlan lelke talán az édesapjáéhoz repült a menyországba... Ki tudja?... Az ártatlan gyermeki lélek előtt mindenkor nyitva az út a menyország felé.,. E pillanatban megszólalt a harang. A kis fiú ilyenkor szokta esteli imáját végezni. Amint a harang szava elszált a kis fiúhoz, az gyorsan beszaladt a szobába édesanyjához, nyitvahagvva az ajtót. A harang szava betöltötte a szobát. Olyan búsan hangzott, mint temetéskor, majd mintha siratná az embereket bűneikért... Aztán vigasztalólag, lágyan, reménységet öntve az emberi szivekbe. Jámboráénak e percben emlékezetében felujult a múlt és jelen. Felállott székéről és a házassági szándékból ott időző Magyar Sándornak kimondta szive határozatát: — Boldogult férjem emlékét megőrzőm holtom napjáig. E gyermekért, szivem megmásithatlan, határozott válasza ez: nem megyek férjhez soha!... Aztán sírni kezdett, majd kézen fogva kis fiát, fájó szivvel, de az igazi meggyőződés hitével mondá: — Harangoznak!... Imádkozzunk édes gyermekem !... Sz. F, — Ml minden történik egy tengeri hajón. A Slavonia Cunard-gőzös parancsnoka jelentést tett a fiumei révhivatalnál, hogy a hajó legutóbbi útjában három haláleset és egy szerencsétlenség, valamint két más eset fordult elő. Október 8-án a Carpathia-gőzösön egy Medygarsag Mária nevű asszony, ki férjéhez akart Amerikába utazni, megörült. Az asszonyon már az első napon észrevették az őrültséget, mire a hajó kapitánya Nápolyban leszállította s most az osztrák-magyar konzulátus a Slavónia-gőzösön küldte vissza Fiúméba. Október 7-én egy Knuthi Izabella nevű gyermek meghalt, négy napra rá elhunyt egy Alexander Árpád nevű kétéves fiú, mig október 12-én Babos Sándor 44 éves székesfehérvári illetőségű hajópincér halt meg. A szokásos szertartással mindhármukat a tengerbe sülyesztették. A fia jón, mikor legutóbb Triesztben horgonyzott, egy szerencsétlenség történt. A hajó első pincére 18 méter magasból lezuhant a hajó belsejébe s halálos sebeivel a trieszti kórházba szállították. Ezen útjában a hajónak volt egy Giorgo- dasi János 23 éves athéni illetőségű utasa is^ ki hazájába akart visszatérni Amerikából s miután nem volt pénze, becsempészte magát a hajóra, hol elrejtőzött egy üres kabinba, ahol csak négy nap múlva akadtak rá, mikor a hajó már nyílt tengeren járt. Az ingyenutast most Triesztben partra tették és átadták az ottani rendőrségnek. TANÁCSADÓ. Vetőmag a kisgazdáknak. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter a biharvármegyei gazdasági egyesület felterjesztésére Biharmegye 17 községének kisgazdái között kiosztandó vetőmeg vételárához a vételár 30 százalékát állami segélyként engedélyezte. A segítést a tette szükségessé, mert Ugra és Diószeg között az ez évi termés oly silány volt, hogy nem termett meg a vetésre a kellő mag sem. A barom meszes lábát mázoljuk be faggyu- és petróleum-keverékkel. A faggyú gyönge tűzen megolvasztandó és abba annyi petróleumot kell önteni, hogy még lehűlve is pépszerü legyen. A borjazás előtti fejésről. Tudvalevő dolog, hogy tehenet egészen a leborjazás idejéig fejni határozottan káros, mert zavarólag hat a magzat fejlődésére, gyengíti a tehenet és kisebbíti a borjazás utáni tejmennyiséget, mivel a tőgynek ellés előtt
