Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-11-10 / 45. szám
356 MAGYAR FÖLDMIVELŐ szó, de ne kergessük hátgörbitő, sorvasztó, szakadásig való napszámos munkára. Mi történik aztán, mikor az iskolakötelezettség ideje elérkezik, azt nehéz le is írni. És itt nem csak a szerencsétlen, nem várt és nem kedvelt gyermekekről van szó. Ami hazánkban még az értelmesebb nép házában, tűzhelyén is az a sajnálatra való felfogás uralkodik, hogy az iskolakötelezettség olyan kellemetlen, csapásszerü dolog, teher... akár az adó, az illeték, a katonatarlás. Tessék elhinni, hogy igy van. Adatokkal, bő tapasztalatokkal tudom beigazolni. Százra menő tanítványaim vannak, kiket tanitókká képeztem, illetőleg képeztünk. Azok oly képét rajzolják előttem és gyakran a nép iskolakötelezettségről való felfogását illetőleg, hogy az ember valósággal megdöbben. — Akkor veszik el a gyermeket a háztól, mikor az már a háznál lendítene valamit. — Mire való az? Apád se tanult, mégis él, kenyeret keres. Sokszor sírva vágyódik a gyermek az iskolába A szülők tartják, otthonra kényszerítik, mig csak nem jő az intés, a büntetés ... És akkor is mit kell tapasztalni? Sok szülő, különösen az apa nem enged egy pillanatnyi időt a gyermeknek arra, hogy iskolai kötelességével foglalkozhassék. — Azért jársz oda az iskolába, hogy ott tanuld meg, amit kell. Itthcn dolgozzál, segíts... ne edd ingyen a kenyeret. így állunk kérem ma még sok községben, sok családi tűzhelyen, azért ideje, hogy e kérdéssel alaposan foglalkozzunk. Mester. KÖZEGÉSZSÉG. Az őszi idő és egészség. I. Azt szokták mondani, hogy az ősz és tél ellensége az ember egészségének. Hát az idei ősz nem volt ellensége. A vénasz- szonyok nyara fiatalasszonyok nyarának is bevállt. De éppen azért, mert elkényesztette egészségünket, elbizakodottá tette szerveinket, nagyon jó lesz, ha ügyelünk az átmenetre, az esetleg hirtelen beálló rendes őszre, illetőleg télre. Az a csúnya betegség, melynek neve mindközönségesen ismert influenza, már szinte boszanko- dik. Mérgében agg királyunkra kezdett ki, hála Istennek sikertelenül. Be van bizonyítva, hogy az influenzát apró, szabad szemmel nem látható veszélyes kis jószágok, az úgynevezett: influenza bacillusok okozzák. Ezek hihetetlen gyorsasággal szaporodnak a levegőben és kalandoznak, száguldoznak szerte szét. Azért az influenza ragadós betegség. Először náthát okoznak. Fel se vesszük, pedig csakhamar követi magas láz, majd összeborzadunk. A hideg ráz. A beteg már ekkor nem eszik. Az orra csepeg. Szeme könyezik, tagjait meg úgy érzi, mintha valaki agyon mangurulta volna. Aztán jő a köhögés, krákogás. Az ember olyan gyönge lesz, mintha már valami nagy betegségből kelt volna fel. Pedig még az elején van. Sose felejti el ezt az állapotot, aki bele került. Megtörténik, hogy valaki hamar jól érzi magát, fellábad. De vissza esik. Ekkor aztán a jó Isten menti meg a legsúlyosabb tüdőgyuladástól. Ekkor az ember élet—halál közé jut. Azért jól mondják, hogy alattomos ez a betegség, akár a leggonoszabb ellenség. A tél bekövetkeztével tehát nagyon vigyáznunk kell. Mert bizony egy kis meghűlés is elég. Ennek következtében az orr, a gége, a torok a tüdő már hurutossá, nyálkássá lesz. Ezt az állapotot várják aztán azok a gonosz bacillusok. Ez az ő legjobb otthonuk, termő talajuk. Csak úgy lesik, hogy odaköltözhessenek. Mit tegyünk, ezzel a bajjal szemben, arról a következő alkalommal. Dr, TÉLI ESTÉK. A visszavándorlók tanuságtétele. — Menekülés Amerikából. — Megemlékeztünk arról, hogy hatszázötven kivándorló érkezett haza, vissza a régi otthonba. Fiúméból Budapestre mentek a kivándorlók, honnan aztán néhány órai pihenés után elszéledtek a haza minden részébe. Egy fővárosi napilap, a Magyarország munkatársa megfordult a kivándorlók közt és igy alkalma volt őket Amerikáról és az ottani viszonyokról töviről-hegyire kikérdezni. Tehát közvetlen tudomást szerezni arról, hogy mi élet van hát a tengeren túl. Mi ezt a tudósítást tanulságos és igazán megrendítő olvasmánykép a bekövétkező téli estékre egész terjedelmében közölni jónak látjuk. Olvassák, akik itthon vannak és akiknek fejükben a kivándorlás motoszkál. * * * Tizennyolc napi tengeri utazás, tizenkét óra szakadó esőben, szabad ég alatt Fiúméban, huszonnégy óra szűk, harmadosztályú kocsiban, összezsúfolva, álmatlanul, éhesen, — ennyire meggyötört embereknek nincs kevük beszélgetni. Nem is mondtak sokat, de amit kijelentettek, őszinte megnyilatkozás volt. Boldognak látszottak, hogy valaki anyagi érdek nélkül érdeklődik az ő és Amerikában hagyott sorsa iránt. (Tíz esztendei várfogság.) Egy egészen intelligens ember, Sándor János gépész, aki 10 évig élt Amerikában, ott is házasodott, tökéletesen beszél és ir angolul, a következőket mondta : — Uram, tiz esztendő Philadelphiában egyenlő tiz évi várfogsággal. Hoztam egy kis pénzt, egy amerikai asszonyt és egy New-Yorkban született 7 esztendős gyermeket. Ez a vagyonom, ez az örömöm. De nincs egy pillanat sem, amire ne szomorúság és fájdalommal gondolnék vissza. Ezt a világon bárhol megszerezhettem volna. Ezért kár volt kivándorolni. Most meg3^k Abaujmegyébe, veszek néhány hold földet, csinálok egy kovácsműhelyt, vagy lakatosüzletet, — ezt mind otthon is elértem volna. Az egész hasznom az, hogy New-Yorkban láttam egy 41 emeletes tornyot és van valami tudományom, — az angol nyelv — amit ismét elfelejthetek.
