Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-11-10 / 45. szám
354 MAGYAR FÖLDMIVELÓ vényhozást, a dumát, de kénytelen volt feloszlatni. Most a módosított választási törvény alapján megválasztották a harmadik birodalmi gyűlés (duma) tagjait. Most csekélyebb az anarchiára hajló képviselők száma, igv talán csak mégis megindul az alkotás munkája Oroszországban is. — Közép-Ázaiá- ban nagy földrengés volt. Karatag városát, melyet fekete hegynek is neveznek, teljesen elpusztította. Sok községet is feldúlt. — A calabriai földrengés. A legutolsó földrengés alkalmával, mint az pontosan megállapittatott, Ferruzanoban 175 ember halt meg, akik közül 118-at megtaláltak, ötven ember pedig megsebesült, ezek közül tizenkettő súlyosan. Más kilenc helységben tizenegy személy meghalt, harmincöt megsebesült. Tisztességes és tisztességtelen kereskedelem. A kereskedők lapjai, csarnokai és kamarái mindannyiszor tűszurást éreznek és felszisszennek, valahányszor tisztességtelen kereskedelemről esik szó. Legújabban is, mikor a pécsi agrárprog- ramm arról emlékezik meg, hogy a magyar kereskedelemnek erkölcsi alapra van szüksége és arra, hogy a tisztességtelen irángzat kigyomláltassék és a dugóhúzóként csavarható §-ok megrendszabályoztassanak: telekiabálták a világot, hogy mily sérelem esett az ő makula nélkül való testületükön. Hát őszen vannak védelmek, melyekről azt mondja a szálló ige, hogy „aki magát túlságos dühösséggel védi, az inkább vádo- lója önmagának.“ És a tapasztalat is azt mutatja, hogy aki tekintélyét szörnyű aggályosán félti és minden szellőtől védi, annak tekintélye gyönge lábon áll. Most ez irányban ismét kibújik a szeg — a kereskedők feneketlen zsákjából. Van ugyanis polgári perrendtartásunknak egy rendelkezése. Ez abból áll, hogy az „alperest a hitelező székhelyén kell perelni Minden igazságos ember elismerte, keservesen tapasztalhatta a közönség, de különösen a szegény, tudatlan nép, hogy ebben a rendelkezésben szembeszökő, sőt szörnyű igazságtalanság van. Mert mit is jelentett ez a rendelkezés? Azt, hogy aki a kereskedőtől Budapesten, Szegeden vagy bár hol gépet, könyvet, képet vagy bármit rendelt, akit jobban mondva ezekre a rendelésekre a vidéken száguldó vigécek rávettek, fizetési késedelem vagy mondjuk nem fizetés esetén ott perelhették be a kereskedő lakóhelyén. Tehát Budapesten, Szegeden vagy bárhol. Hej, sok szegény ember könnye folyt hosszú időn keresztül az ilyen lelketlen perekért. Sok kis ember háza, tűzhelye lett rommá az ilyen lelketlen perekért. Átkozni való §-us volt ez a szegény népre. Mert ismerni kell ám a vigéc furfangot. A vigéc hihetetlen leleményességgel veszi rá az embereket a rendelésre- Talán látja, tudja is, hogy ez kötelezettségének már a második és harmadik alkalommal nem íog tudni eleget tenni. Mindegy. Majd lesz és van mód arra, hogy kényszer helyzetbe hozzuk. Hogyan ? Beperelem Pesten vagy ott. hol a cég működik. A vevő kétszer is meggondolja, megreszkirozza-e a nagy költséggel járó perlekedést Pesten vagy más városban, ahol könnyű dolga van az üzleti vérszopónak. Hiszen helyben van s egy íütyre előállanak ügyvédei. De a szegény ember, a földmives, a kisgazda ott a távolban, a falvakon __ mit te gyen? Hogy fogadjon ő idegen helyen ügyvédet? Hogy menjen tárgyalásokra? Isten a megmondhatója, mennyi keserves szenvedéseket, családi perpatvart okozott a szegény embernek ez az átkozott Hát inkább elvesztegette jószágát, eladta terményét, házát is, csakhogy szabaduljon a vérszopóktól, akik vigéci kuruzslásokkal a nyakába varrták a rossz gépet, a kiselejtezett képeket és más efféle dolgokat. Ilyen torokíojtogató hatalmat adott ez a méltatott § a kereskedelem kezébe... eddig la. Most egyszerre vége szakad ennek a toroklojtogatásnak. Ezeket a tisztességtelen üzletekre utazó sineket felszedik. A Günther-féle igazságügyi uj javaslat ezt a lelketlen állapotot megszünteti. Tessék a kereskedőnek az alperesi, a megrendelőt a saját lakhelyén perelni. Az az, vége a svind- linek, becsapásnak.... és ezzel kezd alko- nyodni a tisztességtelen kereskedelem is. Az a kereskedelem, mely tényleg hijjá- val volt és van ma is sok-sok helyen és irányban az erkölcsi alapnak. Ezt jimmár maga a törvényhozás is belátja. Nos? És mit szólnak ehhez a kereskedő világ újságai és közegei? Keseregnek és handabandáznak! Legújabban a Kamara és Kereskedelmi Csarnok kongatta meg a vészharangot. Mert ez a minden józan és igazságos embertől már rég várt, sőt követelt fordulat szerintük sö-
