Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-10-13 / 41. szám

X. évfolyam.

Szatmár, 1907 október 13.

41. szám.

Legyünk előrelátók!

Nagy szó, még nagyobb feladat előrelátónak lenni.

De meg kell tenni, ha boldogulni akarunk. Ha nem akarjuk, hogy dolgaink menetele ne végződjék nagy anyagi, és esetleg érzékeny veszteséggel.

Arról van ugyanis szó, hogy az előrelátó, megfontolt munkával saját ügyünket, fáradtságos munkánkat gyümölcsöztessük. Hogy ne legyünk számitásnélküli báb, gondolkozás nélküli hústömeg e mostani életkérdések tömegétől elárasztott, küzdelemteljes, nehéz időben.

A magyar nép e tekintetben kissé elmaradt. Sőt őszintén bevallva, csak részben, az elemibb dolgokban vet számot önmagával, vagyis nem eléggé előrelátó.

Hogy ezt bebizonyítsuk, nem kell mesz- szire fáradnunk. Pillantsunk csak bele az élet- tapasztalatok, a múltnak e fenhangon beszélő s irányitó tükörébe, és kész a bizonyság.

Hányszor esett meg, hogy dolgunk kellő számítás hiányában csekély, vagy éppen sikernélkülivé lett. Csak a rom, és azután só- hajtozás lett az eredmény:

— Ha tudtam volna!

És ez igy történt. Nincsen élő halandó, ki ne részesedett volna egyszer vagy máskor e nem várt, sajnálatos eredményben.

Szomorú csalódás. Minthogy pedig megesett, nem maradt belőle számunkra csak a tanulság, a tapasztalat. És ez nem megvetendő valami a csalódás keserű pillanataiban.

Valami, mert int, óv bennünket a későbbi, beláthatlan idők esetleges mostohasá- gai ellen. Számításra ösztönöz. És nem hasztalan. Sok hasznát vehetjük.

Ilyen értelemben mondja egyik példaszó: — A jól kezdet fél siker.

A sikert pedig okos, számított, előre ^ megfontolt munkálkodással érhetjük el. Ha pl. Márton számit, okoskodik, tervez és elő- látóan, kellő szaktudással intézi dolgait; ellenben Tamás a tudatlanság, vagy még helytelenebb módon, a közöny nyomasztó álmában szenderegve, végzi dolgát: bizonyára nem lehet munkája gyümölcse azonos a Mártonéval. Vagyis különböző az eredmény. Mig az első ember sikert arat és a szükséget csak hírből ismeri; addig a másik bűnös közönye miatt csapásról, Isten sujtoló kezéről panaszkodik. Sőt nem ritkán megtagadja az isteni Gondviselés létezését is.

íme e két ellentétes példa napnál világosabban bizonyítja a kézzel fogható, szemmel tapasztalható igazságot.

De nemcsak e példák vonzanak, tanítanak. Hiszen fel vagyunk ruházva okos észszel, értelemmel. A teremtés koronája, emberek vagyunk. De tehetségünk, akaratunk korlátolt; a Teremtő és Gondviselő végtelenségéhez képest úgyszólván semmi.

Ezt sajnos, némelyek elfeledik. Olyan dolgot, illetve gondolatnak is merész kívánságot óhajtanak megvalósítani és állitnak fel életcélul, amit emberi gyarlósággal, véges elmével elérni lehetetlen. Mert ellenkezik az okos észszel és a lelkiismeret itéletosztó szavával.