Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-09-08 / 36. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 287 ség, amely azt bizonyítja, hogy kisgazdáink is kezdenek áttérni az okszerű gazdálkodásra és igyekeznek földjüket minél jobban megmivelni, a magot minél jobban elhelyezni a tenyésztésre szánt, mindnyájunkat tápláló édes anyaföldbe, — és ez helyesen van igy, mert a jó munkával nagyobb jövedelmet és jobb megélhetést tud magának a kisgazda is biztosítani. _____HAzi-as sz ony. A lemetszett virágok eltartása. Virágokat, ha csak lehet, sohase vágjunk le nappal és olyankor, amikor a nap süt, sőt a szobában levő friss virágcsokrot is lehetőleg úgy helyezzük el, hogy a nap sugarai ne érjék. Az egyes virágszálakra ártalmas az is, ha nagy csokorba és szorosan kötik össze. A virágvázába pedig sohasem szabad több virágot tenni, mint amennyi kényelmesen elfér benne és lehetőleg mély és szélesnyaku vázákat használjunk. Ügyeljünk arra is, hogy a virágok szára egyenletesen legyen levágva és ezt nagyon tanácsos megismételni minden nap, még pedig amikor a vázába friss vizet töltünk. Ilyen eljárás mellett a csokor hosszabb időre megőrzi üdeségét, mert a viz jobban felszivárog az egyes szárakba. A levágást azonban csakis éles késsel végezzük, esetleg szintén élesre fent ollóval, mert ha erre a munkára életlen ollót használunk, akkor éppen az ellenkezőjét érjük el és nem használunk a virágnak, mert a nyiszá- lással a virágok szárait alul összenyomjuk és megakadályozzuk a viz szabad beszivárgását. Elhervadt virágokat úgy üdíthetünk fel, ha langyos vízbe teszszük azokat és ebbe a vízbe néhány csepp borszeszben feloldott kámfort csepegtetünk. Egy liter vízbe öt-hat csepp elég ebből az oldatból. A friss tintafoltok eltávolítása. A tintás mosószövetet marhafaggyuba mártjuk és mindaddig a faggyút rajta hagyjuk, amíg ez a ruhán megfagy, azaz egy óra múlva a tintát ma^pba szívta. A foltos ruhát aztán forró szappanos vízben könnyű lesz kimosni. Forró ételek és italok hosszú ideig melegen maradnak, ha gyapjú-kendőkbe burkolják azokat. Anyák, kik sokáig akarják kicsinyeik számára a tejet melegen tartani, készítsenek az üvegre gyapjú áthuzatot. Szőrmetisztitás. A szőrmés öltönyök hazájában, Oroszországban, következő módon tisztítják a szőrmeárukat. Egy fazékban felhevitenek kellő mennyiségű rozskorpát s avval oly melegen, amint a kéz elviselheti, bedörzsölik a szőrmét, majd abból a korpát tiszta kefe segélyével, vagy kiporolással eltávolitják. E kezelésre a szőrme — még a fehér is — megtisztul, visszanyeri tetszetős színét és fényét. mi ÚJSÁG? Az iskola. Az iskolák a nemzet virágos kertjei__Itt nőne k, fejlődnek a nemzet reményei, a gyermekek, ifják.... Az iskolában készül legnagyobb részt — a jövő. Régen kényszeríteni kellett sokszor a szülőket hogy iskolába vigyék, küldjék gyermeküket. Ma már kevés az iskola. Oly sokan tódulnak az iskolákba, hogy alig tudják befogadni falaik közé. Hiszen minden józan gondolkodó ember belátja, hogy ma már iskolázás, tanulás nélkül senki sem boldogul a társadalomban, a nehéz élet-kenvér küzdelmek közt. És belátja minden értelmes fő, hogy ha sok mindent, ami eszünkben, szivünkben fogamzott, reményünkben csalogatott mi már a sírunkig vezető ut végéig el nem érhetünk, meg nem teremthetünk: itt nő köröttünk, ott fejlődik az iskolákban az uj nemzedék. Majd felveszik a szálat, amit mi • elejtettünk és az élet orsóján tovább fonni már rá nem értünk. Ellenmondásnak látszik azonban, de ugv van, hogy népünk körében még mindig akadnak, akik a gvermekeket nem akarják idejében és törvény értelmében való módon iskolába vinni, küldeni. Fájdalom, ma is nagy még azok száma, akik tankötelesek ugyan a papiroson, de valójában iskola-kerülők. Ezek aztán addig kerülgetik az iskolát, hogv analfabéták, olvasni-irni se konvitó szegény lelkek maradnak A szülők, a községek bűnt követnek el az ilyen gyermekek ellen. Megfosztják attól, amihez joga van minden ember fiának. Megfosztják az élet világosságától. Vakokká, siketekké, gyámoltalanná teszik az élet útjára. Akár fülüket, kezüket vágták volna le, vagy szemüket szúrták volna ki. És ha ezt az embertelen cselekedetet bünteti a törvény, még pedig erősen: büntetni kell azokat is. kik gyermekeiket elfogják az élet vigasszától és világosságától: a vallásos nevelő oktatástól. Azért ne várják a szülők a büntető kényszert, ne bujkáljanak kerülő utakon az iskolakötelezettségtől. Mert ezzel saját gyermekük jövője felett vágják a fát. És az a fa könnyen úgy dől le, hogy agyon zúzza a szülők kései, öreg napjaik nyugalmát és lelkiismeretét. Az iskola nem mindenható. Az iskolára is áll, hogy segíts te is magadon, akkor az iskola is. meg a jó Isten is megsegít. De ha még a kiabáló alkalmat is eleresztjük, elhallgatjuk: akkor magára vessen a szülő és ne okozzon senkit gyermeke jövőjéért. Dikszi. — Kitüntetett kisgazdák. Darányi földmi- velésügyi miniszter legújabban azokat a népies minta- gazdaságoka.t vezető kisgazdákat, kik a feladatot példásan teljesítették, elismeró-oklevéllel tüntette ki. A kitüntetett kisgazdák a következők: Muttarcsik Pera (Pancsova), Halász Pál (Majlátfalva), Zatlanszky Sámuel (Kistapolcsány), Kéty András (Nar), Csiger Imre (Sajóhidvég), Marusko János (Hardicsa), Szentpéteri Sándor (Őrös), Tóth Károly (Palást), Bobocsán István (Tündérlak). — Csak tovább! A m. kir. földmivelésügvi miniszter a következő alapszabályokat jóváhagyta : a felső- detrehemi gazdák szövetségének, a horgoskamaráserdei gazdasági egyesületnek, a sepsimagyarosi, gidófalvi, sepsi- szentkirályi és köpeci, nagybaconi gazdaköröknek alapszabályait. — Bünfenyitö följelentés egy község ellen. A sopronmegyei Veszkény községben kiütött a sertésvész, de a községi lakosság eltitkolta a betegséget és az elhullott állatokat sem a rendes dögtéren földelte el. Az elföldelést e mellett olyan felületesen végezték, hogy a kutyák felkaparták a hullákat. A hatósági állatorvos most rájött a dologra és bünfenyitö feljelentést tett a község ellen. (Vigyázni tessék. Szerk.) — Kisszeben leégett! Kisszeben városa csaknem egészen leégett. Kisszeben Sáros vármegyében van, magyarok, németek és tótok lakják. Járás székhely. A tüzet gyújtogatás okozta. A kár kiszámithatlan.
