Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-06-30 / 26. szám

200

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

A márvány-lépcsőn lemenve, összekötő folyosón juthatunk az épület felső részébe. Már a folyosón is-gondoljuk, hogy most az erdő-világ felé közele-, dünk. Igv is van. Az erdő-gazdálkodás egész menetét látjuk szemléltetőleg bemutatva. A halászati résznek a halellenségekkel való együttes bemutatása után a vadászati rész köti le figyelmünket és lábainkat. A kártékony vadak, a nemes vadak különféle állásokban és bundában, szőrözetben igen gondosan kitömve gyönyörködtetik a nézőt.

De ki tudná mind azt elsorolni,famit mi ebben az igazán nagyszerű múzeumban láttunk.

Hiszen csak éppeg Ízlel tetőül írtam le egvet- mást. Hogy igy gazdatársaim belekóstolván, vágyat kapjanak a szinről-szinre váló látásra. O

Jég. A gazdasági tudósítóktól junius 23-án és 24-én történt jégkárról a földmivelésügyi miniszterhez a következő távirati jelentések érkeztek:

Tárkány (Komárommegye). Junius 23-án tiz percig galambtojás nagyságú jég esett.

Apátfalva (Hevesmegye). Junius 24-én virradóra felhőszakadás volt, helyenként jéggel.

Pilis (Pestmegye). Junius 24-én éjjel nyolc percig tartó felhőszakadással vegyes jég volt.

Beregszász. Junius 23-án éjjel tiz percig dió- nagyságu jég esett. A jég több községet érintett.

Székelyhid (Biharmegye). Junius 23-án tiz percig galamtojás nagyságú jég esett.

Nyirábrány (Szabolcsmegyej. Junius 23-án hat percig galambtojás nagyságú jég esett.

Halmi (Ugocsamegye). Junius 23-án negyedóráig tartó jégeső volt.

Alvinc (Alsófehérmegye). Junius 24-én félóráig tartó mogyorónagyságu jég esett.

Medgves (Nagvküküllőmegye). Junius 24-én négy percig meggy nagyságú jég esett. |

Szatmármegyében: Sima, Sárköz és Nagypalád határában iszonyú jégvihar volt. Az arasznyi magas jég a tengerit pozdorjává törte, tönkre tette az egész termést és egész libanyájakat vert agyon.

Inkább papirost, mint rongyot. Vannak, kik a hordó dugóját (akna) rongygyal is szokták körültekerni. Rossz eljárás, mert általa a bornak megecetesedése mozdittatik elő. Mégjobb ugyan, ha a nyílás oly kerek, hogy az esztergályozott dugó éppen beleillik és a levegőt elzárja: de ha már segíteni kell rajta, akkor is inkább papirt használjunk mintsem rongyot vagy gyékénysást.

A meghágatott kancát némely gazda szereti meghajszolni. Azt tartván, hogy igy biztosabb a fogamzás. Ellenkezőleg áll a dolog. A meghágatott kancát szép csendesen kell hazavezetni. így biztosabb a fogamzás.

HÁZI-ASSZONY.

Védekezés a baromfiak betegségei ellen.

Minden házi-asszony tisztában van avval, hogy ma már úgyszólván jobban lehet pénzelni a baromfiakból, mint a szemtermelésből. A kereslet oly nagy, hogy, beláthatatlan időkig nem fog a házi-asszony annyi apró jószágot nevelni tudni, mint amennyit értékesíthet. S ha tekintetbe vesszük azon körülményt, hogy aránylag nem nagy befektetéssel igen szép és biztos jövedelmi forráshoz lehet jutni, érdemes avval foglalkozni. A legfontosabb teendő a helyi viszonyoknak megfelelő anyag beszerzése és a védekezés a ragadós bajok ellen. A védekezés első feltétele: egészséges vészmentes anyag beszerzése; a második kellék pedig: tisztán tartható ketrecek. Általánosságban a faketrecek vannak elterjedve, holott ezeket legkevésbé lehet tisztán tartani. A legcélszerűbb a vert fal vagy vályogólak készítése. Miután pedig ily vályogól a mellett, hogy célszerű és megfelelő, olcsi is, faketrecek helyett igen ajánlatosak. De ha már faketrecben neveljük szárnyasainkat, lehetőleg tartsuk tisztán, ami abban áll, hogy bőven és gyakran homokoljunk, a faalkatrészeket pedig 4—5 hetenként előzetes lemc^ás után karbolos mészszel bemeszeljük. Ezekkel, bár .távolról sincsenek a védekezési módozatok kimerítve, de ez alkalommal csak az volt a célom, hogy a legelsőrendü védekezés szükségességére és módozataira felhívjam a kisgazdák figyelmét. Igen ajánlatos baromfitenyésztőknek Monostori Károlynak »A baromfiak fertőző betegségeiről« cimü művét lapozgatni.

miujsAa?

Munkabér és népjólét

___

Ak

i nem hiszi, figyelje meg, hogy Magyar- országon ma már az a vélekedés kezd uralkodni: Csak a munkásnak van ma jó dolga. Az keres, annak van pénze.

Megfoghatlan jelenség, ugy-e bár?

Egyik részről harsog a kürt, hogy itt, e hazában nem lehet megélni. A kivándorlás notion — nő. A népapostolai (?) hirdetik, hogy a kivándorlás oka a munkás nyomorúság.

Hol igazodjék itt el és mikép az ember?

Tény, tagadhatlan jelenség, hogy a munkabér hihetetlenül felszökött. De ha ennek dacára is kivándorolnak az emberek, és a munkabér ekkora emelkedése folytán is nyomorúság van, akkor nem kételkedhetünk többé, hogy a munkabérnek erőszakos felsrófolásával sem sikerült a tömeg nyomorúságát orvosolni.

Hát mindennek meg van a maga oka-foka.

Szerény vélekedésünk szerint sok közül különösen két körülményben találhatjuk meg.

És pedig :

Ha a gazdákat, iparosokat olyan munkabérek fizetésére szorítják, mely fizetség terményekben alig-alig térül meg: akkor úgy a gazdák, mint az iparosok természetszerűleg megszorítják a termelést.

Tehát nem foglalkoztatnak annyi munkaerőt!

Amit tehát egyes munkások a nagyobb bérrel megszereznek a vámon, azt a munkástömeg elveszti a réven.

Igv természetesen áll és nem fejlődik az üzem.

Kiáltó példákban tapasztalhatjuk ezt. — Van gazda, ki fél termést produkál most a nehéz munkabérek idejében. Van iparos, aki szintén összehúzza vitorláit.

Buday Barna országgyűlési képviselő egyik igen figyelemre méltó cikkében (M. Gazd. Máj. 1907) ezt a következő példával bizonyítja be.

»Példával élek: utalhatnak a szociálisták arra az eredményre, hogy a cukorrépakapálásnál a napibéreket 2 forintra emelték. Ám, miután a cukorrépatermesztés ily munkabérek mellett csak igen kedvező helyeken folytatható, ez a termesztési ág nemcsak hogy nem fejlődhetik, de egyenesen vissza-