Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-06-02 / 22. szám

174 MAGVAK FÖLDMIYELŐ démiai tanárt, hogy a helyszínén a gyár életképes­ségéről győződjék meg és az érdekeltséget szakta­nácscsal, ingyen tervekkel segítse. A lenkészitő gyár még őszig fölépül és üzemét megkezdi. Drágább a selyemgubó. A selyemhernyó­tenyésztők bizonyára megelégedéssel fogadják a hirt, hogy a földmivelésügyi minister tekintettel a selyem­áraknak világszerte való emelésére, elrendelte, hogy a selyemgubó beváltási árát kilogrammonkint az első osztályban 2 korona 20 fillérről 2 korona 30 fillérre, a másodosztályban 1 korona 20 fillérről 1 korona 60 fillérre emelte föl, a harmadik osztályú gubó beváltási árát pedig 20 fillérben állapította meg. A gubóárak ezen emelése folytán a selyemhernyó te­nyésztők körülbelül 450 ezer koronával több jöve­delemre számíthatnak együttesen, mint a múlt esz­tendőben. mi újság? A koronázási és vele alkotmányunk helyre­állításának jubileuma. Királyunk őfelsége jövő hó 5 ike táján hű ma­gyar népéhez jő. Vele óhajtja megünnepelni meg koronázásának és ezzel együtt az alkotmány helyre­állításának negyvenedik évfordulóját. Az évfordulók a történelem egy-egy határ- mezsgyéi. Ahol megpihen, visszanéz az emlékezet. Édes jó Istenem, ennek az ezer éves Magyar- országnak be nagy oka is van e megállásra, hogy visszanézzen és küzdelmeiből, erényeiből, de bűnei­ből is — erőt, okulást szerezzen a jövőre, a második ezer esztendőre.* Nevezetes útjelző ez az évforduló a magyar nemzet életében. Lesz alkalmunk okát részletesen kifejteni, leírni, megmagyarázni. Most csak azt jelezzük, hogy a kormány tör­vényjavaslatba foglalta a koronázás negyven éves jubileumát és úgy tekinti ezt, mint a magyar alkot­mányos élet visszaállításának ünnepét. Azért nem kábító külső pompával, de komoly I és maradandó alkotásokkal óhajtja a nemzet leikébe, szivébe Írni ez ünnepség jelentőségét Munkás kórházat állít Budapesten, kifejezvén ezzel a magyar társadalom socialis, munkásügy iránt való érzékét. Erzsébet népakadémiát szervez, munkásotthon­nal és könyvtárral egybekötve, hogy elősegítse a magyar nép művelődését és igy előkészítse az al­kotmányos élet érettségére. Újból felépíti azt a templomot, amelyet Szent István király az ó-budai határban Árpád fejedelem emlékére ennek sírja felett emelt volt. íme, mindmegannyi helyes érzékre és nemes, nagy gondolkodásra valló és az ünnephez méltó alkotások ezek. O Javult a mezőgazdasági helyzet. A múltkor, hivatalos jelentés alapján irtuk e helyen, hogy milyen szomorú mezőgazdasági viszonyoknak né­zünk elébe. Azóta — hála az Istennek — javult a helyzet. Igaza van tehát a kis gazdának, ki azt mondotta — látván a kiállítás sok drága kincseit — hogy mindezeknél többel ér Magyarországon egy kívánatos, jóizü májusi eső. Az Országos Magyar Gazdásági Egyesület tudósítása örömmel közli, hogy országszerte megjött a kívánatos és jóizü esp. Bár itt-ott jégverés is volt. De általában arról érkeznek hírek, hogy a megérkezett eső után való állapo­tok nagy fordulatot hoztak. Sokat javított az eső a vetéseken. Igaz, hogy a Duna és Tisza között még most sem ja­vult az állapot. Mert a vetés még mindig oly kicsi, hogy abból jó vagy rossz vetésre e sorok írásakor következtetni alig lehet. De bekövetkezhetnek még napok, melyek hatása alatt jobbra fordul minden. (Kövér, jó idők járnak. Szerk.) Arról azonban már szó sem lehet, hogy az ország át­lagos termése kielégítő legyen. A némi nemű javulásért is hálás lehet az ország a Gondviselés iránt. Mert hiába: a jó Isten kezében vagyunk, bár sokan, rém sokan erről ma egészen megfeledkeznek. Dilcszi. — Püspök és a kivándorlók. Fiúméból írják : Hosszú Vazul lugosi püspök a napokban Fiúméba utazott, hogy az Altonia kivándorlóhajó Amerikába indulásánál je­len legyen. A püspök szintén jegyet váltott a hajóra és a munkásokat egészen Palermóig kisérte el. Egész nap velük volt, gyóntatta és vigasztalta őket. A kivándorlók, akik kö­zött magyarok, tótok, horvátok, románok és szerbek voltak, nagy áhítattal hallgatták a püspök szónoklatát, buzdításait. Hosszú Vazul püspök mindannyiukat a magyar haza iránt fennálló kötelességeikre figyelmeztette és megigértette ve­lük, hogy amint sorsuk engedi, visszatérnek Magyarországba, Palermóban a püspök elhagyta a hajót, visszatért Fiúméba, honnan a fővároson keresztül székhelyére Lugasra utazott. — A gazdakörök szervezőinek a jutalma. A Magyar Gazdaszövetség legutóbb választmányi ülést tar­tott, amelyen nagy elismeréssel nyilatkozott a szövetség vezetősége Kolumban Bertalan hódmezővásárhelyi tanító-- ról és Nyaka József magyarszentiváni kisgazdáról, akik vidékükön törhetlen apostolai a hazafias népjóléti mozga­lomnak : a szövetkezeteknek és gazdaköröknek. Mindketten tevékenyen szervezik a gazdaköröket és szövetkezeteket. A Gazdaszövetség elismerése jeléül a két derék férfiúnak na­gyobb összegű jutalmat szavazott meg. A branyiszkói pap. Pünkösd hétfőjén|nagy ünnepélyességgel leplezték le Selmecbányán Erdősi Imré­nek, a szabadságharc hősének emléktábláját. Erdősi piarista szerzetes-tanár volt és 1848-ban Selmecbányán működött. A szabadságharc tiz csatájában vett részt és mindenütt rettenthetlen bátorságot tanúsított. Mint tábori lelkész Guyon csapatához volt beosztva és különösen a branyiszkói ütközetben tüntette ki magát, és azóta emlegetik a »bra­nyiszkói pap« néven. — Kitüntetett gazdasági cseléd. Darányi Ignác földmivelési miniszter Halub Mihályt, a Gülcher Ja- kab-féle uradalom gazdasági cselédjét elismerő oklevéllel és száz korona jutalommal tüntette ki. Halub hatvan esz­tendeig volt hűséges cselédje az uradalomnak. A 84 éves ünnepelt 27 unokája és a gazdaság összes“cselédsége jelen­létében vette át a jutalmat. — Csak tovább! A földmivelésügyi miniszter legutóbb az ófuttaki gazdakör, az ürmösi gazdakör és a bodosi gazdakör alapszabályait hagyta jóvá. — Óriási árvíz. Vasárnap hajnalra nagy zú­gásra ébredtek a rudolfsgnadiak. Hömpölyögve, zúgva, rombolva közeledett feléjük a Duna árja, amely a község­től mintegy tizenkét kilométernyire átszakitotta a védő­gátat és negyvenöt méternyi szélességben, két ölnyi ma­gasságban tódult ki Csenta, Orlavát és Rudolfsgnad határára. A lakosság hamar értesült a veszedelemről s lázas sietség­gel kapkodta össze holmiját, hogy amit lehet, megmenthes­sen. Fájdalom, a szerencsétlenség bekövetkezett. A községet a viz, a dúló ár teljesen elöntötte. A mentés lehetetlen volt. Ember élet áldozatul nem esett. De a házak százával dől­tek össze, rengeteg állat pusztult el. A lakosság egy része teljesen koldusbotra jutott. A veszedelem, mikor e sorokat Írjuk nőttőn nő. (A község 3/4-ed része elpusztult. Szerk.) — Tűz. Tudósítónk Írja, hogy Cigándon (Zemp­lén m.) tűz ütött ki, melynek rövid félóra alatt egy lakó­ház és két mellék épületi áldozatává lett. Hogy nagyobb szerencsétlenség nem történt, az csak a cigándiak halált megvető bátorságának köszönhető, kik egyszerű oltási esz­közeikkel : ásó, kapa, villa és gereblyével képesek voltak a

Next

/
Thumbnails
Contents