Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-05-26 / 21. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 163 bizottsági tárgyalás folyamán is tanujelét adtam annak. hogy a legelőzékenyebb magatartást iparkodtam tanúsítani és a bizottsági tárgyalás folyamán a büntetések lényegesen is leszállittattak, de méltóz- tassék megengedni, a tömeges szerződésszegésekkel szemben elnézést tanúsítani öngyilkosság nélkül nem lehet. (Általános élénk helyeslés és taps.) Hogyha a szerződésszegésre irányuló izgatás és bujtogatás ellen orvosság nincs, akkor sem az ipar, sem a kereskedelem, sem a mezőgazdaság felvirágzását várni többé nem lehet, (ügy van! ügy van!) Giesswein Sándor: A sztrájk által az ipar inkább felvirágzik. Zboray Miklós: A szakszervezeti ipar! (Derültség.) * Egy hang balfelől: Jól mondta! Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter: Kijelentem tehát, hogy amennyire iparkodtam a leghumánusabb lenni ezen törvényjavaslat megalkotásánál, a szerződésszegésre vonatkozó paragrafus tekintetében ép úgy nem alkudhatom, nem paktálha- tok. (Élénk helyeslés.) azt méltóztassék elvetni vagy elfogadni, de az koncesszió tárgyát nem képezheti. (Élénk helyeslés.) Mi a szocializmussal erős küzdelemben állunk. Előttünk áll az aratás lebonyolításának kérdése, ahol ismét találkozni fogunk velük. Ilyen pillanatokban, azt hiszem, határozott gyengeséget jelentene . . . Rakovszky István : ügy van ! Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter: meghódolni azon jelszavak előtt, amelyeket ők adtak ki először. (Egy hang balfelől: Gazemberek!) Mi szociális irányban akarunk dolgozni. De mi a szabadságot a szabadságtól megtudjuk különböztetni. Az egyik épit, a másik csak rombolni tud. Mi, tisztelt uraim, nem ülünk fel a szocialistáknak, akik több szabadságot csak azért hirdetnek, hogy elvegyék azt is, ami van. Ami működésünk, tisztelt Ház, szociális jegyben, szociális jegy alatt akar továbbhaladni. Mi tudjuk azt, bogy rájuk nem számíthatunk, mert más országokban is velük szemben kellett ily törvényeket alkotni, de mi azért e téren haladni fogunk, ha lehet velük, de ha kell ellenük. Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Zajos éljenzés és taps.) A család szive. A mi falvaink védelméről, mióta a per- benyiki gróf elsőben reájuk vetette gondozó ügyeimét: sok szó esik. Fájdalom, még mindig több szó, mint eredményes, gyümölcsöző cselekedet. Vannak — hála Istennek — tisztes kivételek, hol a falu már ébredezik, mozog, cselekszik Sőt arat is. Ez a vigasztaló jelenség serkent minket arra, hogy a falvak védelmének érdekében minden eszmét, gondolatot, tapasztalatot megragadjunk. És addig sulykoljuk a dolgot, inig ezek az eszmék, kivánalmak köztulajdonná, életrendszerré nem lesznek. [gaza van annak a nemeslelkü úrnőnek, ki a legutóbbi társadalmi (socialis) tanfolyamon a falu védelméről tartott felolvasásában igy beszélt: — A falu elnéptelenedésének és a városba tódulásnak nemcsak gazdasági oka van, hanem erkölcsi is. A falu elveszítette vonzó erejét. Egy tényezővel kell számolnunk, amelyre eddig nem gondoltunk (mi mindig és sokszor irtunk erről. Szerk.) és ez az asszony. Úgy van! A nép, tehát a falvak és ezzel a nemzet boldogsága a jó és munkás családi életen épül fel. A családnak pedig szive, lelke az asszony. Ott, hol az asszony szive, lelke rendben van, ahol önfeláldozó, munkás assz on vök ál■u lanak a kenyérkereső családfők oldala mellett, ott virul a családi élet és igy a falusi jólét is. Miért pusztulnak falvaink ? Azért ugy-e, mert a családfentartók, a férfiak könyelmüek, sokszor munkátlanok, kötelesség mulasztók családjukkal szemben. Azért ugy-e, mert iszákosak, mert nincs erejük szembeszállani a nehéz kenyérküzdelemmel. Nem csak ezért! És miért másért? Erre a felolvasó igy felel: — A pusztuló faluban ma a háztartáshoz nem értő és azzal nem igen törődő asz- szony kezén ma a férfi keresete (sokszor Szerk.) haszon nélkül prédálódik el. A gyermekhalandóságnak nagy arányai is főrészben szintén az asszonyok tudatlanságából származik. Súlyos vádak. De aki népünk életét ismeri, kell hogy ezen szavakra mélyebbre- hatóan gondolkozzék. Közismert dolog, hogy a régi hires falusi háziasszonyok száma megritkult. Miért ? Mert az uj leánynemzedék nevelése hibás, elhanyagolt. Ennek következményét ma is fájóan érzi a nemzet. A patrialchalis viszonyok változtával a leányok nevelése is más képet mutat. A leányt mindennek inkább nevelik, csak nem jó, okos, számitó, takarékos háziasszonynak. A háztartás oktatásával senki sem törődik. Felnevelik a leányt anélkül, hogy az életnek nevelnék. Aggódva szerzik meg a szülők a leányok ruházatát, csakhogy a vi-
