Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-05-12 / 19. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 149 mel érdekes fölolvasást tartott a bérlő szövetkezetekről. A fölolvasás most a Gazdaszövetség kiadásában külön füzetben is megjelent. Bernát utalt arra, hogy a most mindenütt föllépett fóldéliség téves utakra hajtja a földvásárló népet, a mely a legtöbbször nagyon is élelmes ügynökök és intézetek áldozata lesz s a vásár a vásárlók romlásával végződik. Hangoztatta, hogy meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a földmiveléssel foglalkozó tömegek annyi földet kapjanak, a mennyiből jólétüket biztosíthatják. E kérdés megoldásában pedig szerinte a nagyobb birtokokon létesítendő földbérlő szövetkezetek bizlosilják a földmiveléssel foglalkozók legszélesebb rétegeinek a nagybirtok hasznát. A bérlethez nem is kell annyi pénz, mint a parcellázáshoz. A kisgazdák kezdik is már ezt belátni, s ezért apad a parcellázási düh úgy, hogy a jövő a földbérlő szövetkezeteké' lesz. Utal a mezőgyáni földbérlő szövetkezet példájára, melyet a Magyar Gazdaszövetség alakított. A füzet megrendelhető a Magyar Gazdaszövetségnél. (Budapest, IX. Üllői-ut 21.) Ára 40 fillér. AMERIKA. Tizenöt éven aluli kiskorúak kivándorlása. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter a következő körrendeletét intézte a vármegyei alispánokhoz, a törvényhatósági joggal felruházott városok rendőrkapitányaihoz és a budapesti főkapitányhoz: »A szerzett tapasztalatok azt igazolják, hogy úgy az útlevél-lapokat, mint az útleveleket kiállító hatóságok az 1903. IV. t.-c. 2. §-ának e) pontjában foglalt azon rendelkezést általában nem veszik figyelembe, miszerint a 15 éven alóli férfiszemélyek és kiskorú nők csak az esetben vándorolhatnak ki, ha rendeltetési helyükön elhelyezésükről gondoskodva van. Felhívom címedet, nyomatékosan, figyelmeztesse az útlevél-lapokat kiállító hatóságokat, hogy a kivándorlás céljából útlevelet kérő fent megjelölt egyéneknél a most hivatkozott törvényes feltétel hiteles igazolásához felelősség terhe alatt alkalmazkodjanak.« A magyar munkás Amerikában. A kivándorlásra csábitó ágensek, meg a vérmes fantázia még ma is tejjel-mézzel folyó Kánaánnak, valóságos Eldo- rádónak festik Amerikát. A mi földünkről nemcsak az élet drágasága, a szűk munka, a földéhség viszi ki az embereket, hanem a gyors meggazdagodás reménysége s a nagy munkabér is. Az a két levél, a melyet Joáncza Dániel, aki tizenegy évvel ezelőtt Tokajról vándorolt ki, irt haza ez év márciusában, alkalmas arra, hogy megcsappantsa a vérmes reményeket s hogy a kivándorlásra kész embereket gondolkozóba ejtse. Az egyik levelet a kisújszállási munkás olvasó-körnek, a másikat Kisújszálláson lakó sógorának irta. A két érdekes levélben a megszívlelendő dolgok a következők : Magyarország munkásnépét a kivándorlás ágensei, a mint Iváncza Dániel jellemzetesen elnevezi őket, a munkásnépen élősködő piócák, azzal bolonditják, hogy a minimális munkabér napi hét korona. Hát szent igaz, hogy héttől tizenegy koronáig kereshet a munkás, ha tud angolul, ismeri a viszonyokat s ha vannak összeköttetései. Aki nem tud angolul, az ujonérkezett munkás, aki nem ismeri a viszonyokat s a kinek nincsenek összeköttetései, bizony szerencsésnek vallhatja magát, ha tizenkét órán át tartó munkával négy-öt koronát megkeres. Ezért a bérért olyan munkát kell végeznie, a mit Magyarországon ötszörös bérért sem vállalna. Az angolul nem tudó munkások jobbára szénbányákban s olyan gyárakban dolgoznak, a hol minden pillanatban kockán az életük. Aztán Amerikába sincs mindig munka, hol a sztrájk miatt, hol pedig a munkaadók szüntetik meg a munkát. Földet legkönnyebben az angol fönhatóság alatt élő Kanadában szerezhetni; csak hogy ott az a baj, hogy a termés nem értékesíthető s az irtás, minthogy a települők erdőt kapnak, annyi vesződséggei jár, hogy a települők rendszerint megszöknek. De még Kanadában sem adják ingyen a földet. A megtelepülő törlesztésre százhatvan hold erdőt kap azzal a kötelezettséggel, hogy két esztendő múltán egynegyedét már műveli s hogy házat épit. Az ábránd, hogy öt-hat év alatt kézi munkával vagyont gyüjthetni. Az szerencsésnek vallhatja magát, a kinek olyan munkája akad, hogy megkuporgathat néhány dollárt s ha sztrájk üt ki, vagy ha a munka szünetel, van mihez nyúlnia. A kiket a vérmes remények csábítanak Amerikába, mielőtt fognák a vándorbotot, fontolják meg, a miket Iváncza megfontolásra ajánl. Neki elég jól megy a sora, szépen keres s mégis haza vágyik, mert hasonló erőfeszítéssel Magyarországon tiszteáen meg lehet élni. KIS GAZBA. Kevesebb kenyérmagot fogunk behordani! Nyugtalanság van az országban. A termés kilátásunk nem valami biztató. Elég baj, hogy a munkások egy része még mindig csak az orráig lát. Most már tudhatja az ország, hogy bizony az aratás sem lesz valami gazdag. Jó lesz ezt idejében számba és észbe venni! A hivatalos jelentés minden teketória nélkül feltárja a bajt. Helyesen van ez igy! Hadd tudjuk meg idejében: mivel állunk szemben. Mert sok és nagy vetésterületek kiszántattak. Mintegy hétszázezer kát. holdon menthetlenül tönkrementek az ősziek. Mit jelent ez? Szomorú kilátást. Azt jelenti, hogy már ennek a révén is körülbelül öt millió métermázsával kevesebb kenyérmagot fogunk behordani, mint máskor. Természetes, hogy ott, ahol, lehet mondani óriási méretű kiszántások történtek — a megmaradt földeken sem lehet biztató az állapot. Például ama községekben, ahol a kiszántás — hivatalos jelentés szerint — 40 percentet tesz ki: a földek többi 60 százaléka is csak siralmas állapotban van. Az ősziek egyharmada rendkívülien gyenge. Vagyis, hogy számokban beszéljünk: a kenyérmaggal bevetett, megmaradt területből mintegy harmad- fél millió kath. holdon igen-igen kedvezőtlenek a kilátások. Hát bizony ez szomorú valóság. Hozzá véve, hogy más bajok is vannak, más reményekben is csalódtak a gazdák, az árvíz veszedelem is nagy pusztításokat vitt végbe: nehéz időnek nézünk elébe. Azzal tehát tisztába lehetünk, hogy ha a leg- vérmesebb reményünk is teljesedik a jó idő és kedvező körülmények kialakulását illetőleg: a nyolc tiz hét múltán bekövetkező aratás az ősziekre nézve rossz eredménnyel fog járni. Ausztriából hasonló viszonyokról szól a jelentés. Hogy fognak tehát alakulni a terményárak, az bizony országunk és az egész gazdavilág nagyon nagy kérdése lesz. Annyi
